Kérdés:
Kislányom most 1 éves. Kaptam egy nagyon kedvezõ álláslehetõséget. Nehéz visszautasítani, mert a felajánlott állás tökéletes: otthon dolgozhatnék és csak 2x kellene bejárnom, azonkívül szakmailag továbbképeznének. Azonban félek, hogy türelmetlenebb leszek a gyerekkel. Ha viszont mégsem fogadom el, azonkívül, hogy kihagyok egy remek (és lehet, hogy soha vissza nem térõ) alkalmat, 1 év múlva nem lesz hova visszamenjek. A problémám az, hogy most szerettünk volna még egy gyerkõcöt. 33 éves vagyok, félek, hogy kifutok az idõbõl. Ön szerint meddig lehet várni a másodikkal, hogy a lehetséges megbetegedések minimálisak maradjanak? Mennyire nagy az esélye a fejlõdési rendellenességeknek 35 éves kor körül?

Válasz:
A kor elõrehaladtával két dologgal kell tisztában lenni: az egyik, hogy a petefészekben csökken a megérésre, megtermékenyítésre alkalmas petesejtek száma. Húsz éves kor körül normál esetben ez kb. 400 ezer körül van, 40 év felett alig 6 ezer! Kétségtelen az is, hogy az életkor növekedésével nõ a fejlõdési rendellenességet okozó genetikai kockázat. A forduló pont itt is a negyven év körül van. Biztonsági okokból a szakma álláspontja az, hogy 35 év felett felajánljuk a kismamának a genetikai vizsgálatot, azonban az 1-2 %-os kockázat elérését átlagos esetben (és ami fontos: negatív családi elõzmények mellett!) kb. 36-37 éves korra tesszük.
A szûrõvizsgálati programoknak hála jó az esély akár negyven körül is egészséges magzat világra hozatalának. Más kérdés, hogy a gyermeket fel is kell nevelni... A két gyermek közötti nagy korkülönbség is konfliktusok forrása lehet.
Gondolja végig családi elképzeléseiket. Ha úgy döntenek, 1-2 évet várhatnak.

Dr. Nagy László