Kérdés:
Egy 25 éves, betegségektõl, káros szenvedélyektõl mentes normál testalkatú fiatalasszony vagyok. A vércsoportom 0 RH+. A fogamzásgátló szedését június elején hagytam abba. A javasolt három hónapig más módszerrel védekeztünk. Október 2-án elsõként, az elsõ alkalmas idõpontban kismama lettem. 
December 7-én megállapították, hogy a terhesség 9-ik hetében a magzat elhalt. A családban ez idáig senkinél nem volt hasonló eset. Az elhalás számomra tünetmentesen történt. December 9-én befejezték ezt a terhességet, melyet követõen semmiféle problémám nem volt. 
- 4 nappal a mûtétem után még mindig vérezgetek, hol jobban, hol egyáltalán nem és idõnként fáj az alhasam. Ez probléma és forduljak-e vele orvoshoz?
- Egy nõ szempontjából melyik jelent rosszabbat a következõ terhességére tekintettel: ha spontán vetélése vagy ha elkésett vetélése (Missed ab.) volt?
- Miért van az, hogyha már elhalt a magzat nem jön létre a spontán vetélés?
- A házasélettõl azért kell 4 hétig tartózkodni, mert fertõzés érhet, vagy az orgazmus közbeni méhösszehúzódások miatt? Valamint milyen "összebújást" lehet ebben az idõszakban alkalmazni?
- A terhességem alatt fokozott szexuális vágy volt rám jellemzõ. Sokkal gyakrabban kívántam a szexet és erõsebb orgazmusom volt mint elõtte. Lehet ez a vetélésem oka? Valamint olvastam, ha valakinek vetélése volt a következõ terhesség 14-ik hetéig nem élhet nemi életet. Van-e valamilyen módszer arra, ha a következõ terhességemnél is ilyen erõs vágy lesz, valamivel csökkenteni lehessen?
- 3-5 hónapot javasolnak a következõ terhesség vállalásáig. Milyen kockázata, veszélye van annak ha két hónap után véletlenül terhes lennék?
- Javasolja-e hogy a következõ gyermekvállalás elõtt genetikai vizsgálaton vegyünk részt?

Válasz:
Akár 1-2 hétig is eltarthat egy pecsételõ jellegû vérezgetés. Ami szövõdményre utalhat: a láz vagy hõemelkedés, az alvadékok távozása.
A következõ terhesség szempontjából nincs különbség  a spontán vetélése vagy  a missed ab. között. A missed ab. csupán annyit jelent, hogy a magzat elhal, de a kilökõdés spontán nem indul meg. Ez sokminden - anyai októl is - függ, legegyszerûbb úgy felfogni, hogy variációk egy témára. A spontán vetélést is legtöbbször mûtétileg be kell fejezni- épp a következõ terhességek miatt.
A házasélettõl tartózkodni elsõsorban a fertõzésveszély miatt kell - hiszen méhen belüli MÛTÉT történt. Az összebújás az "elsõdlegesnek tartott" nemi szervek közvetlen érintkezését kivéve bármi lehet, persze kínosan vigyázva, hogy más módon se következhessen be fertõzõdés (kéz!!!) Az orgazmus közbeni méhösszehúzódások egyébként inkább segítik a "tisztulást" és már bocsánat, de akár orális szex közben is lehet orgazmus...
Ez egy nagy tévedés, mármint, hogy meddig nem lehet nemi életet élni és hogy a vágyat csökkenteni kéne...
A normál terhességben a méh naponta több ezerszer is összerándul. A szexuális vágy fokozódása egyrészt a hormonok szintjébõl, másrészt a megfogant gyermek iránti felfokozott örömbõl fakad. Ha egy pete jól megfogant, jól beágyazódott, akkor annak a normális keretek között folytatott nemi élet nem válik kárára.
A terhesség elsõ harmadában a vérzés vagy bármilyen színes váladékozás a fenyegetõ jel. Ezek hiányában az önkorlátozásnak csak a józanság határáig kell terjednie.
A következõ terhességig a 3-5 hónap a biológiai minimum. A korábbi fogamzást az élet dönti el: ha megmarad 3 hónapon túl, akkor remélhetõleg a szervezete már kipihente a traumát. De nem érdemes felesleges kockázatot vállalni, tehát legalább fél évet javaslok.
A genetikáról: ha a családban (férj+feleség) fordult elõ fejlõdési rendellenesség , elvégzése indokolt lehet. Egyébként nem tartom feltétlenül szükségesnek.

Dr. Nagy László