|
Kérdés:
Van két gyönyörû
egészséges gyermekünk (4 és 6 évesek), mindketten problémamentes
terhességbõl és "könnyû" szüléssel jöttek világra.
Mindenképpen szerettünk volna harmadik gyermeket is, és a férjemmel
úgy gondoltuk most jött el az ideje az újabb baba vállalásának.
Én idõben abbahagytam a fogamzásgátló szedését és
magzatvédõ vitamint kezdtem el szedni még a tervezett
fogantatás elõtt. Hozzá kell tennem, hogy teljesen egészséges
vagyok és kifejezetten egészséges életmódot élek. Szóval
minden adott az egészséges babaváráshoz (31 éves vagyok). Néhány
hónap alatt sikerült is teherbe esnem, minden a legnagyobb
rendben volt egészen a terhesség 9. hetéig, amikor is el
kezdtem vérezni és néhány napon belül el is vesztettük a
babát. Fizikailag semmi fájdalmam nem volt, most is jól
vagyok, de lelkileg rettentõen megviselt a dolog nemcsak engem,
hanem a férjemet is. Az okokat keressük, hisz minden tökéletesnek
tûnt.
|
|
Válasz:
Idén zajlott Székesfehérváron egy
konferencia arról, hogy mit jelent az elvesztett magzat, az
un. perinatális gyász.
Valóban a legfontosabb, hogy lelkileg fel
tudják dolgozni.
Okokat talán senki nem tud hitelesen
mondani, én is végtelenül leegyszerûsítem, merthogy
szerintem nem ezen van a lényeg. Mert Önök egészségesek.
A szikáran tényszerû ok az, hogy a
magzat létrejött, de valamely feltétel nem volt optimális
a fejlõdéséhez. Lehetett véletlenszerû genetikai hiba a
magzatban ( a spontán vetélések kétharmadában van fejlõdési
rendellenesség, de ez sokszor olyan, hogy a mai technikák képtelenek
kimutatni), lehetett zavar a méhnyálkahártya szintjén: nem
vált olyanná, hogy befogadja a petét, hogy ki tudjon
alakulni a lepény, amely táplálja majdan. Sorolhatnám még,
de gondolom, ezeket mások is elmondták.
A lényeg: a terhesség az egyik
legbonyolultabb biológiai folyamat, amely során (ne tudja
meg, mennyi!!!) számtalan "kisiklási" lehetõség
van. Ezek egyszeriek és zömmel nem megismétlõdõek. Ahogy
életét leírja: a véletlen szerepe még jobban megerõsödik
bennem.
Legyenek türelmesek. Várjanak ki a szükségesnél
több idõt a következõ fogamzásig és éljenek a lehetõ
legészségesebben, konfliktus mentesen.
Biztos vagyok a sikerben!
Dr. Nagy László
Én is azt gondolom, hogy az orvostól eddig
halottakon kívül nem sokat tudok hozzátenni, de az érzékelhetõ
a levelébõl, hogy segítségre van szüksége.
Ahogy írta, boldog és egészséges életet él, és váratlanul
érte a kisbaba elvesztése. Ez a nem várt esemény nyilván azért
is viselte meg ennyire, mert sokszor az az érzése a kiegyensúlyozott
és egészséges életet élõ embereknek, hogy õk
irányítanak és szabályoznak mindent, így a testi funkciókat,
változásokat is. A valóság pedig gyakran az, hogy nem
tudunk minden testi mûködésünkbe beleszólni, ráadásul a
magzat testi fejlõdése nem kizárólag a mama testi funkcióinak
függvénye, hanem saját törvénye van. A magzat ilyen korán
történõ elvesztése azt jelzi, hogy a kisbaba nem volt életképes,
nem tudott megbirkózni a testi és idegrendszeri fejlõdése a
rá váró feladatokkal.
Bármennyire is fáj ez a veszteség, azt gondolom, nem érdemes
messzebbmenõ okokat keresni, ezért ugyanis senki sem hibáztatható,
senki nem felelõs, senki nem tartható a történés okozójának.
Az emberi életnek vannak olyan eseményei, amelyek rajtunk kívülálló
okok miatt történnek, nem mi okoztuk, és mások sem hibáztathatók,
"csak" megtörténnek.
A töprengése, fájdalma, veszteségérzése teljesen
"helyénvaló" egy ilyen szituációban, hiszen a
veszteséget fel kell dolgozni, és ehhez idõ kell.
Hozzátartozóink elvesztése, a hiány szomorúságot, fájdalmat
kelt bennünk, és ezt a hiányérzetet el kell gyászolnunk,
így lassan feloldódik a szomorúság, és újból reménytelibbnek
látjuk az életünket.
Dr. Kõrössy Judit
|
