| |
A 36. héten az orvosomat (mivel addigra
kiolvastam minden elérhetõ terhességgel kapcsolatos könyvet, újságot
és még szerencse, hogy tudok olvasni, mert így volt fogalmam arról,
hogy létezik flowmetria azaz áramlás vizsgálat, ill. dopler ami a méh
és a baba ereinek a mûködését vizsgálja) ÉN KÉRTEM,
hogy végezze el ezt a vizsgálatot, amire a válasz az volt Ja, hát
ha gondolja, akkor jöjjön be a kórházba.
Csenge története
1994.04.12.-én elfolyt magzatvízzel kórházba indultunk a
férjemmel. A szülés megkezdõdött gondoltuk. Beérkezésünkkor a fogadott
orvosunk nem volt a kórházban, ezért az ügyeletes orvos vizsgált meg, akitõl
kértük, hogy értesítse az orvosunkat (megjegyzem, az ügyeletes orvos a
fogadott orvosunknak a testvére).
Megvizsgált, majd az egyik kórterembe kísértek.
A fájdalmak nagyon erõsek voltak és én mondtam az orvosnak, hogy úgy érzem,
mintha ki akarna pottyanni a baba.
Ráérünk még - mondta.
Ez a huzavona reggelig tartott, mire megjelent végre a fogadott orvosom, aki nem
is tudta, hogy bent vagyok.
Viki története az édesanya szemszögébõl
Kicsit tartottam attól, hogy a harmadik baba nagyon gyorsan fog megszületni ezért
siettünk és volt bennem egy kis izgalom. Egy óra körül értünk a kórházba, ahol Bálint
Balázs doktor úr fogadott bennünket kedvesen, mosolygósan. Jó volt így megérkezni!
Az izgalmam elmúlt, megnyugodtam és boldogan, kíváncsian, vidáman készültem a szülésre.
A vizsgálatok után a doktor úr hívta is telefonon nagybátyját Bálint Mihály doktor urat,
mert õ is úgy gondolta, hogy a baba hamar meglesz. Idõközben megérkezett választott
szülésznõm, Molnár Gabi is és elkezdõdött a vajúdás az IKEA szülõszobában. A környezet
és a szülés segítõi is nagyon barátságosak voltak, így gyorsan telt az idõ.
Három szülés a Szent Imre Kórházban
Nem vették észre, hogy a 6-ik hónapban természetellenesen dagadt a kismenyem, Õ is szóvá
tette az orvosnak, az figyelmen kívül hagyta, csak azzal foglalkozott, hogy a méhszáj ki
ne nyíljon. Mint kiderült "terhességi toxémia" lépett fel.
Figyelmen kívül hagyott jelek
Gabóczával 2001. május 12-re (szombat) voltam kiírva. Az orvosom elõzõ csütörtökön
sajnálattal tudatta, hogy õ 11-12-én vidéken lesz, és neki az lenne a legpraktikusabb, ha
szerdán (9-én) szülnék, mert akkor lesz ügyeletes. Gondoltam magamban, jó fej, mintha ez
így mûködne
Így megkért, hogy szerda reggel 8-kor menjek be, amikor is megvizsgált.
Mondta, hogy a méhszáj zárt, de neki az a sejtése, hogy délutánra fájásaim lesznek.
A kisfiam nem engedte, hogy felvágjanak
Alig végeztem a zuhanyozással, mikor jött az orvosom, megvizsgált, és közölte, hogy
4 ujjnyira tágultam, hamarosan szülünk. Bejött a férjem is, akkor már nagyon erõsek
voltak a fájások és a kezébe kapaszkodtam a görcsök alatt. Innentõl már nagyon gyorsan
zajlott minden. Az orvosom folyamatosan velem volt, masszírozta a hasam két fájás
között, elmondta, hogy mi fog történni, mit kell tennem. Eközben az osztályvezetõ
fõorvos is ott járkált fel-alá, és kikötötte, hogy ha 10 percen belül (6 óráig)
nem áll be a baba feje, akkor császármetszés lesz. (Meggyõzõdésem, hogy ha nem
az orvosom az ügyeletes, akkor kérdezés nélkül végzik el a császármetszést.) De beállt.
Türelem "rózsát" terem
A szülésznõnk végig velünk volt, türelmesen, gondoskodóan. Az ügyeletes orvosok is nagyon
kedvesek voltak. Az volt az érzésünk, hogy itt mindenki azért jön, hogy nekünk segítsen.
Egy szülés a Margit Kórházban
Azt mondták, a kiírt idõponthoz képest maximum plusz két hét lehet a túlhordás,
legkésõbb a 14. napon megcsászároznak. Igen, de ez szombatra esett, hétvégén pedig
tervezett mûtétet nem csinálnak, így egy nappal korábban lesz a mûtét, ha addig nem indul el a baba kifelé.
A tervezett mûtéti nap elõtt az újonnan fogadott orvosom és a felettese mégis
úgy döntöttek kitolják a gyermekem születését még 3 nappal. Én kértem maradjunk a
megbeszélteknél, nagyon féltettem a picinyemet, nehogy valami baja legyen, hiszen így
már 17 nappal túlhordásos lenne. Ebbe nem egyeztek bele, mondván akkorra már visszajön
szabadságról az eredetileg fogadott orvosom, és majd õ elvégzi a császármetszést.
Szülésem története
2004.01.28
|
