Császárral szeretnék szülni
válogatás a társalgó hozzászólásaiból
2002 január-2002 június

Második babámat várom, a 19. hétben. Az elsõ normál szülésnek indult, és hosszú szenvedés után úgy döntöttek az orvosaim, hogy császármetszést csinálnak.
Most a második szülésemet is császármetszéssel szerettem volna a világra hozni, amit megbeszéltem az orvosommal, és õ igent mondott. Mondta, hogy lehet próbálkozni, de õ is azt javasolná inkább. Nagyon megkönnyebbültem!
Amit már többször észrevettem kismamák körében, hogy majdnemhogy szégyenlik, ha császárral szültek, sõt be sem merik vallani, hogy félnek a fájdalmaktól, és inkább ezt az utat szeretnék választani. Kicsit olyan, mint amikor valaki nem tud (akar) szoptatni, és tápszert "kell" adnia kisbabájának. Miért van ez, hogy a környezetünk nehezen fogadja el ezt a hozzáállást?
Cini

Csak a fájdalom miatti félelem miatt soha nem választottam volna császárt.
Mikor benn voltam a terhesosztályon szülés elõtt, volt ott egy nõ (nem fiatal), aki hullafehér arccal járkált a fõorvos után, hogy õ nem fogja kibírni a szülést, inkább altassák el és operálják meg. Mindenki fél a szüléstõl valamennyire, de azért kicsit túlzásnak tartom, hogy valaki ezért direkt mûtétet kérjen.
A másik eset, amirõl tudok, egy nagynevû könyvvizsgáló cég magas beosztású yuppie-cicája, aki úgy érezte, hogy tökéletes életébõl már csak a "gyermek" fantázianevû luxuscikk hiányzik. De egy fontos projekt miatt idõpontot egyeztett egy orvossal (annak is gratulálok, így ismeretlenül), hogy mikor "vegyék ki" a babát, mintha egy szemölcsrõl vagy mirõl lenne szó!
Pocok

Mindkét fiamat császárral szültem. Nem azért mert úgy akartam, hanem muszáj volt. Az elsõnél mivel 148 cm magas vagyok, hátgerinc -ferdülésem van, túlhordásom volt, a baba 4000g súlyú volt, így semmiképpen sem szülhettem normális úton. A második mûtét pedig magától értetõdõen jött, mert mostmár társult egy elõzõ mûtét is ugyebár. Azt soha nem szégyelltem, hogy császárral szültem, sõt valahol örvendek, hogy megszabadultam a normális szüléssel járó fájdalmaktól. Persze a mûtéttel is gond akadt, alatta is utána is, ami viszont nem lett volna normális szülés esetén. Sõt a második után (4300g-os baba) annyira kinyúlt a hasizmom, hogy már eltelt két év azóta, de még mindig laza az egész, amit szerettem volna elkerülni. De ez van.
Amit viszont "sajnálok" az, hogy így nem élhettem át a normális szülés élményét. Nem a fájdalomra gondolok, mert attól én is félek ám, hanem a puszta tényre. Sokan furcsán néznek rám ezért, mikor elmondom nekik, de úgy érzem kimaradt valami az anyai létembõl.
De csak azért hogy megszabaduljak a fájdalomtól, soha nem kértem volna a császárt. Bizony éppen elég fájdalommal járt a mûtét is (milyen szörnyû volt egyet is mozdulni mûtét után az összevarrt hassal!)stb.stb.
Hilda

Én szültem így is, úgy is, és egyik se volt könnyebb, a sima szülésnél kárpótol az a pillanat, amikor kinn van a baba. Amíg nem volt gyerekem, azt gondoltam, aki császárral szül, annak milyen könnyû. Majd amikor én is azzal szültem, irigyeltem azokat, akik simán szültek, és rájöttem, egy frászt jó a császár. Majd amikor normál módon is összejött, azóta nem irigylek senkit.

Csak azért, hogy a szülés fájdalmait elkerüld, császárral szülni, hülyeség. Azért ne felejtsétek el, hogy a császármetszés, mint olyan, elég komoly hasi mûtétnek számít, és mint ilyennek, elég húzós szövõdményei is lehetnek. Persze, amikor valaki már túlesett egy császáron, megértem, ha a második, x-edik babája is így születik, de ez ugye más, mert itt elõfordulhat méhrepedés, stb. Amikor viszont valaki már elsõre ezt akarja, anélkül, hogy kipróbálná a normál szülést, sõt, amikor úgymond, beprogramozva csináltat császárt, hát, attól feláll a hátamon a szõr.
Mindannyian tudjuk, hogy a szülés fájdalmas, ezzel akkor is tisztában voltunk, amikor gyermeket vállaltunk. De azt is láthatjuk nap, mint nap, hogy ezt a fájdalmat el lehet viselni, sõt, sok nõnek nem is olyan borzalmas, mint ahogy azt a rémtörténetek elhitetik velünk.
Viszont a szülés természetes folyamat. Fáj, mert fájnia kell, mert egy háromkilós gyereket nem lehet fájdalom nélkül egy pár centi átmérõjû lyukon (már bocsánat) kipréselni, lehet félni tõle, de fel is lehet készülni rá, el lehet viselni, legvégsõ esetben meg ott vannak a fájdalomcsillapítási eljárások. És bár én is féltem tõle, és meg is szenvedtem a szülést, semmiért nem adnám ezt az élményt. Én inkább attól féltem, hogy császároznak, mert utána sokkal hosszabb a regenerálódás, nem lehet sok helyen azonnal szoptatni, a baba is sokszor nehezebben adaptálódik, nem tudtam, hogy hány összenövésem lett volna, stb, stb, stb.
Dia

Én is szültem így is úgy is. Az elsõt 1 napos vajúdás után, akkor vették ki, amikor már szabályos tolófájásaim voltak eltûnt méhszájjal. Csak a kisfiam volt túlméretezett (5040g és 62 cm) Utána már senki sem csodálkozott, hogy nem fért ki. Délután 1/2 4-kor mûtöttek, másnap hajnalban felkelhettem. Nagyon szépen rendbejött a sebem, nem volt semmi gond. Aztán 22 hónap múlva ismét szültem, akkor "csak" egy 4240g-os kislányt hüvelyi úton. Mindkét terhességem túlhordott volt, mindkettõnél burkot repesztettek, mindkettõnél folyt az oxitocin. Hogy melyik volt könnyebb? Nekem a császár "jobban esett", de soha nem adnám vissza a kislányom születéséhez köthetõ élményt. Bár tudtam, hogy sokkal könnyebb lenne bevonulni a mûtõbe és megvárni, míg kioperálják belõlem a gyereket, de kifejezetten kértem, hogy ha nem muszáj, ne mûtsenek.
A császár ugyan rutinmûtétnek számít, de mégiscsak egy mûtét. Aminek ugye mindig megvan a rizikója. (Persze a szülésnek is) Normál terhesség normál befejezése a hüvelyi szülés. Nem tudom, hogy tudod-e, de a hüvelyi úton született gyerekek légzése hamarabb rendezõdik, ritkábban fordul elõ légzési rendellenesség, mint császáros táraiknál. Aztán az anyatej is hamarabb belövell, mint a mûtét után. És bármilyen vacak érzés is a gáttájék fájdalma, sebe, nagyon gyorsan gyógyul. És az sem biztos, hogy törvényszerûen vágni kell a gátat. Manapság már majdnem az számít kivételnek, ha valakinek gátmetszést csinálnak. És még egy, minél több hasi mûtétet hajtanak végre valakin, annál nagyobb az összenövések, hasi sérvek kialakulásának veszélye. Lehet, hogy az orvosodnak is kényelmesebb a császármetszés, én mégis azt javaslom Neked, hogy gondold át még egyszer jó alaposan a dolgot. Hidd el a fájdalom kibírható, - szerintem a kitolási fájdalom sehol nincs a vajúdáséhoz képest - és ez az egyetlen fájdalom, aminek eredménye van. És nagyon gyorsan felejthetõ.
Kinga

Császár szempontból szerintem a Péterfy nagyon jó! (természetes szülésnél, biztos van kórház ami többet nyújt) EDA-val csinálják, nem spinális érzéstelenítéssel, ami azért jó, mert nincs utána a rémes fejfájás (ami spinális esetén elég gyakori). Négy óra múlva fel lehet kelni, és nálad lehet a gyerek, de ha akarod, az elsõ éjszaka a csecsemõosztály "vendégszeretetét élvezheti". Mindig van bent aneszteziológus, ha hamarabb kell megcsinálni a császárt, nem kell várni éjjel sem. Engem altattak, mert lázas voltam (ez kizárja az EDA-t), de így is volt rá lehetõség, hogy a párom egybõl a gyerekkel legyen. EDA-nál, meg természetes, hogy ott van melletted (ha akarjátok)! Fotózni, filmezni lehet, bár egy részletkérdés. Mint írtam, én nagyon hamar tudtam mozogni, lehet enni normálisan. A barátnõm császára az I.-es klinikán volt. Teljesen rendben, szépen gyógyult, de neki az elsõ napok sokkal kellemetlenebbek voltak. (24 óra fekvéssel indított, persze addig nem lehetett vele a gyerek, de utána igen) Sokkal nehezebben mozgott, mert ott többet vágnak-varrnak) De ott is jók a dokik, és az ellátás.
 Kistestvér

Nekem 16 órai kínlódás után csináltak császárt, végül is már azért, mert nem volt erõm már semmire, és a baba fejébõl is kapartak már, hogy megnézék a vérképét, mennyi oxigénje van. Az egyik orvosnõ még mondta, hogy próbáljam meg térdelve kinyomni, de szerintem azt már õ sem gondolta komolyan...
Szerencsém volt, mert egybõl tudtam szoptatni, 6 hónapon keresztül csak és kizárólag anyatejet kapott a babám, majd utána fokozatosan elválasztottuk egymást.
Én külföldön élek (Svájcban), ezért én csak az itteni állapotokról tudnék beszámolni. Apa bent lehetett mindenhol, sõt még a reggelimet megette
Kórház bababarát, minden jó és szép, orvosnak semmi pluszpénz, SOHA. Van betegbiztosításom, neki meg fizetése, de itt meg sem fordul senkinek a fejében az ilyenfajta pénzforgalom. De ez egy külön topic téma lehetne, nem is folyok nagyon bele...
Szóval én nem bántam meg a császárt, és remélem most is minden jól megy majd
Cini

Én is császárral szültem, mert a babám feltekerte magát a köldökzsinórra. Azóta is azt hallgatom, hogy más kismamák enyhe lenézéssel a hangjukban biztatgatnak, hogy nem baj, másodjára azért még szülhetek rendesen is, meg fõ az, hogy végül is egészséges a babám. Totál kiakadnak, mikor én megjegyzem, hogy nekem tényleg az volt a lényeg, hogy a baba AKÁRMILYEN úton, de egészségesen szülessen, és másodjára sem bánnám a császárt, ha arra kerül a sor. Nekem ugyanis nincs semmi bajom a csaszival, villámgyorsan felépültem belõle, a második napon már volt tejem. Természetesen, ha a második babámat sikerül majd "rendesen" megszülnöm, nagyon fogok örülni neki, de ha nem, Akkor sem fogok harakirit elkövetni. Csak jó lenne, ha nem zsolozsmáznának állandóan a fülembe, hogy a császár nem is szülés.
Adri

12 óra vajúdás után vittek császározni, ahol a spinális érzéstelenítés nem sikerült, így el kellett altatni. Persze a jó kis fejfájást megkaptam én is. Szülés után hetekig depressziós voltam, magamat okoltam a császár miatt. Ráadásul elsõ baba volt, gond is volt vele, így rengeteget sírtam, a tejemnek 7 hetesen vége is lett. Utána feldolgoztam a dolgot, elfogadtam, de problémáimat elfelejteni nem tudtam.
Ez mindjárt 2 éve volt, a héten lesz 2 éves a fiam.
Aztán jött a második baba. Kérdeztem az orvosomat, mire számítsak. Nagy valószínûséggel császárra. Felkészültem lelkileg, de titkon bíztam, hátha. 8 óra vajúdás után mentem a kórházba. De még alig tágultam. A babám hatalmas volt, így hamar a császár mellett döntöttek. Nagyon féltem az érzéstelenítés, a fejfájás, az injekciók miatt. Aztán elkezdõdött. Érzéstelenítés elsõre sikerült, az altatóorvos közben kioktatott, mit ne csináljak majd 12 órán keresztül, így sikeres császár után a fejfájás is elkerült. (epidurál és spinális után nem szabad!!!! a fejedet megemelni, csak oldalra forgatni, és rengeteg folyadékot kell inni. Ez a titok!!!) Az injekcióknak majdnem a felét nem kaptam meg, így félelmeimet mind megúsztam. Azóta ma pontosan 9 hetes a kislányom, depressziós össz-vissz 1 napot voltam, tejcsim van, elégedett vagyok.
BGabi

Magadat hibáztattad a császár miatt. Szerintem felháborító dolog, hogy egy ekkora mûtét után valaki hibáztatja magát. Elképesztõ, hogy mekkora nyomást gyakorol a közvélemény a kismamákra. Ma császár nélkül én is meg a babám is halottak lennénk, valószínûleg ti is. Hogy nem természetes úton született? Azért van az orvostudomány, hogy segítsem. Az altatóorvosom, akivel elõre levajaztam az epidurált (bár nem császárra készültem) azt mondta, hogy ha nem muszáj, hogy fájjon a szülés, akkor miért hagyják, hogy fájjon? A középkorban bunkóval meg pálinkával altattak, akár meg is ragadhattunk volna ezen a szinten, de szerencsére mindig vannak olyanok, akik a haladást is szeretik.
Én jövõre újra szeretnék babát, és mivel nem lesz meg a 2 éves határ, valószínûleg ismét császárra fog sor kerülni, de nincs hiányérzetem. Legyen szép, egészséges babám, a lehetõ legkisebb kockázattal.
Adri

Két császárom volt, a két szülés között két év négy hónap különbséggel. Az elsõnél a szívhangok romlása miatt, meg lassan is tágultam, de az is lehet, hogy mindenképp császár lett volna, lévén a gyerkõc jó nagy (4220 gr, 36-os fejkörfogat). Tulképp egész jól átvészeltem, és ha nem adódott volna egy kis komplikáció, akkor nem is lett volna semmi baj. De lassan is gyógyultam, és elkapott a depi is - de csak egy-két napra, hál'Istennek. Sosem éreztem magam "másodrendûnek", mert "nem tudtam" rendesen megszülni a babámat - és próbálta volna vki ezt akár éreztetni velem, akár szóban megmondani, hát kapott volna érte, az biztos. Vki írta, hogy a császár által megmentették a mi és a babáink életét (azt hiszem, ez a császáros esetek nagy részére igaz), ezek után mi jogon vágja bárki a fejünkhöz, hogy nem tudtunk megtenni vmit, ráadásul önhibánkon, akaratunkon kívül?!!
A második tulképp azért lett császár, mert már volt egy császárom. Ez a baba is nagynak ígérkezett (3900 gr, 34-es fejkörfogat), a hegvastagság határeset (5 mm, e felett kockáztatják általában a hüvelyi szülést). ja, elfelejtettem, az elsõvel sietni kellett, az altatásban volt, a második gerinces szurival. Ez nagyon jó volt, mert bár nagyon utáltam az egészet, de nagyon-nagyon jó volt látni a kis porontyomat azonnal, nem pedig csak órák múlva.
Tejem mindkét alkalommal nagyon-nagyon hamar lett, és sokáig is tudtam szoptatni (elsõ: 22 hó, második 16 hónapos és még szopik).
Nemrég voltam nõgy-nál, rákérdeztem a köv. terhesség és szülés lehetõségére. Azt mondta, az elõzõ szülés és a következõ fogamzás között legyen másfél év, annyi már elég. (Igazából nálunk a kettõ között pont annyi van ) A szülés módjáról pedig annyit mondott, hogy ugye száz százalékra semmit sem mondhatunk, de valszeg császár lesz az is.
Én szeretnék még kettõt - de egy biztosan lesz.
Hogy alapból szerettem volna-e császárt? Bizony, megfordult a fejemben- mondván, így elkerülhetném a fájdalmakat. Aztán tényleg az lett a vége... Szerencsés alkat vagyok, végül is elég hamar felépültem, minden rendben volt, és csak remélem azt, hogy a következõnél sem lesz semmi baj, mindketten egészségesen túlleszünk a mûtéten. Azt nagyon szeretném, hogy a következõ babát a pocakomra (mellkasomra) fektessék, miután megszületett. És hogy megölelhessem. Mert azt nem lehetett a másodiknál sem.
Zsóka

Én is szerettem volna "normális" úton szülni, mert nagyon kíváncsi voltam az egész folyamatra. De a 38. héttõl, amikor 3,8-4 kilósnak becsülték a babámat és teljesen zárt volt a méhszájam, már éreztem hogy nem fogom tudni megszülni. Majdnem betöltöttem a 41. hetet mikor mûtöttek. Spinális érzéstelenítést kaptam, amivel egy napig nem lehet mozogni. De az altatóorvos mondta, hogy az USA-ban a spinál után is haza lehet menni este. Nekem egyébként nem fájt a fejem utána. Ez bizony az orvos ügyességén múlik.
Én szeretnék meg babát, de most egy kicsit elrettentem. A császár fájdalmait megtapasztaltam (a negyedik hétre múlt el a seb körüli fájdalom), de azt is láttam hogyan szenvednek a "normál" úton szült nõk. Így nem tudom mit szeretnék másodszorra. Az orvosom egyébként támogatja a hüvelyi úton való szülést császár után is.
Bianka

Az elsõt én is császárral szültem, (eltûnt méhszájjal tolófájásokkal mentem a mûtõbe) gerincérzéstelenítés volt, meg egy 5 kg-os gyerek. Emelhettem a fejemet, nem lett fejfájásom, nem is kellett 24 órát feküdni. Hamar felépültem. És a következõt 22 hónap múlva megszültem hüvelyi úton. Igaz, mindenki rám figyelt és megígérték, hogy azonnal visznek a mûtõbe, ha gond lesz. Nem lett, örülök neki, bár ezután sokkal nehezebben álltam talpra, mint a császár után. De egy percig nem éreztem büszkébbnek, "anyábbnak" magam a szülés után, mint a csaszinál. Igazából annak örülök, hogy mint mûtétet, megúsztam a második császárt, és persze annak, hogy mindkét gyerekem gyönyörû és egészséges. Hogy a harmadik hogy lesz? Majd kiderül!
Kinga

Nekem is van három, császárral született gyerekem. Az elsõ után úgy éreztem magam, mint egy mutáns aki még szülni sem tud. Aztán 16 hónapra rá jött a középsõ, persze császárral. Azért persze, mert igen fiús csípõm van, nem volt igazi tágulás elõszörre sem, másodszorra meg sem próbálhattam a hüvelyi szülést. Akkor már nem bántam, ismertem a procedurát, viszonylag jól viseltem. Most, 12 év múlva jött a harmadik. Velem volt a párom, nem altattak, spinálisan érzéstelenítettek. Azonnal hallottam, láttam sírni a fiamat. És a páromat is. Végre nem azt éreztem, hogy ez nem volt szülés. Nagyon gyorsan talpra álltam.
Mellesleg, dokinõmmel elõre terveztük a csaszi idõpontját. Nem jött össze, utolsó ultrahang után ottbfogtak, kevés magzatvíz miatt. Másnap csaszi.
NsGabi

Én meg nem szültem se így, se úgy. De én már nagyon régen eldöntöttem, hogy csak császárral szülök. Miért?
Nos én láttam nõket, akik azért ápolták még 75 éves korukban is a magatehetetlen gyerekeiket, mert szülés közben meghúzták a gyerek nyakát és így lett béna. Igazatok van, ez régen volt, de most veszek két példát a mábol. Kb. x éve x doktornõ szült és addig várták a tágulást az orvosok jótékonyan, amíg meghalt a baba. Vagy a baratnõm úgy szült 3 éve, hogy szinte nem bírt és minden eszközt alkalmaztak (mivel "-ki kell annak a gyereknek ott jönni" Dr...), fogó, vákuum stb. Most nyomorék és fogyatékos a gyerek a szülés közben kapott agyvérzéstõl és a többi sérüléstõl. Most mikor látom az õ nyomorukat, szenvedésüket én inkább választom a császárt és a többi kellemetlenséget. Ha már egyszer egészséges a baba, akkor az is maradjon végig még a szülés után is. Persze senki nem hibás. De nem az orvosnak kell ápolni és gondozni ezt a gyereket, aki a rossz döntést hozta, hogy nem akart császározni.
Ez csak egy indok, hogy miért választom én a császárt, de mindenki úgy szül, ahogy szeretne. Én tiszteletben tartom mindenki döntését, de véleményem szerint, akik megszólják az embert vagy lenézik a császárért ott azzal van a gond, aki ezt teszi."
A másik, ami meg ellene szól a szülésnek nálam, hogy egy hosszú szülésnél a baba agya károsodik az oxigén hiány miatt. Ha a megszületendõ baba fejére egy hideg vizes tömlõt tennének a szülés után azonnal, akkor csökkenne az agy károsodás, mert hidegben kevesebb oxigén is elég a sejteknek és így nem károsodna tovább az agy mindaddig, amíg végre rendezõdik az oxigén hiányos állapot. Nálunk ezt nem alkalmazzák. Miért?
Abban igazatok van, hogy nem akkora az agy sérülése, hogy ezt a sérülést azonnal szülés után ki lehetne mutatni. Ezek a sérülések csak évek multán jönnek elõ, amikor nem úgy tanul a gyerek ahogy kellene.
A másik gondom, hogy szülés közben bármikor lehet a babánál kisebb hajszálér repedés az agyában. Ez általában nem okoz tüneteket csak évek múlva pl: epilepszia.
Én a leendõ gyermekem érdekében és a magam további jó közérzete miatt inkább a császárt választom. 
Bagolyka

Fogsz te még sírni, hogy jaj, bár ne akartad volna annyira azt a császárt. Az újszülött oxigénellátása szerintem nem csak azon múlik, hogy hogyan bújik ki a világra. Az általad felhozott példák nem bizonyítják, hogy a természetes szülés veszélyesebb lenne, különben már kihalt volna az emberiség.
Ha pedig magadat félted, hidd el, mire a császárra kerül a sor, a nehezén már úgy is túlleszel, szóval nem úsztál meg semmit. Kivéve persze, ha megengedheted magadnak az általam, nem tagadom, nagyon-nagyon elitélt és lenézett "befizetõs" programozott császárt.
Pocok

Természetesen elõfordulhatnak mindazok a szörnyû komplikációk és következmények, amiket felsorolsz. A dolgok orvosi részét (epilepszia és késõõbbi magatartás- és tanulási zavarok eredete) hagyjuk, kutatások valóban zajlanak ezirányban is. Azt hiszem, egyikünk sem vesz részt bennük, így a jobb esetben Spekrum televízióból, rosszabb esetben bulvárlapokból szerzett információkat ne kezdjük el taglalni. Nem hiszem, hogy ez lenne a struccpolitika.
Azonban azt írtad, nem szültél még egyik módon sem. Ha egy kicsit jobban utána olvasol, azt fogod tapasztalni, hogy a császárral szült kismamák nagy része a következõkben hüvelyi úton szeretne szülni. A császármetszés a szövetkímélõ módszerek, illetve az anaesthesia fejlõdése következtében valóban nem az a durva beavatkozás már, mint évekkel ezelõtt, de egy komoly hasi beavatkozás. Amíg egy normál szülésen túlesett mama -gátmetszésével, vagy anélkül- vígan tesz-vesz a gyermek körül, a császármetszéses még a fejét sem mozdíthatja a spinális érzéstelenítés után. A tejképzõdés is zavart szenvedhet. Az anyai kockázatok is magasabbak.
Lilia

Ha annyira felkészültél volna a szülésedre, amennyire az elvárható egy egészséges, normális nõtõl, akkor olvastál volna arról, hogy a császármetszés egy komoly hasi mûtét és komoly szövõdményeket lehet kapni tõle. A hüvely az egy természetes út a testünkbõl a külvilág felé, illetve fordítva is és az a természetes, hogy a gyerek ott jön ki. Csak ha a hüvelyi út veszélyes valami miatt (fertõzés), illetve valakinek túl szûk a gyerek méretéhez képest a csipõje, stb., akkor alkalmaznak hasi mûtétet elõre megbeszélve, legalábbis normális esetben. Persze ma már pénzért mindent lehet.
Én 3 hónapja szültem, természetes úton. Az egész folyamat kb. 2 óra volt, ezért én könnyen beszélek, gondolhatod most magadban. Nem kaptam semmiféle infúziót, magától, illetve az én segítségemmel bújt ki a gyermekem a pocakomból, mert én is és õ is nagyon akartuk. Azóta is nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek. Azt gondolom, hogy sok nõ annyira fél a vajúdástól, illetve a vele járó fájdalomtól, hogy amiatt húzódik el órákig a vajúdása. Én hallani se akartam semmiféle fájdalomcsillapításról, hasi mûtétrõl meg fõleg nem. Egész életemben irtóztam attól a gondolattól, hogy felvágjanak valahol, ha nem muszáj.
A gerincérzéstelenítés és ha jól tudom (ez nem biztos), mindegyik ilyenkor alkalmazott érzéstelenítési módszer is rejt magában veszélyeket.
Még valami! Sajnos a nõvéremnek mindkét gyermekét császármetszéssel kellett világra hoznia egy fertõzés miatt. Azóta többször is elmeséltette velem, milyen érzés volt megszülni természetes módon a kislányomat és mindannyiszor könnybe lábadt a szeme, hogy õ ezt az érzést soha nem élheti/élhette át.
Anna

Ha ez a szíve vágya, kipróbálhatja milyen csaszizni. Biztos van rá lehetõség. Csak az a baj, hogy ott lesz még egy érintett, a pici. Biztos neki is jobb felkészületlenül kipottyanni ide? Idegenek között lenni az elsõ percekben, esetleg órákban. Nem csak fizikai sérülések vannak születés közben...
NsGabi

A lényeg szerintem az, hogy nem megrendelésre szülünk olyan értelemben, hogy nem nekünk kellene eldönteni, hogy "megkímélem magam a vajúdástól, császárt kérek"
Császárt csak akkor, ha muszáj.
Nekem mikor kiderült, hogy császároznak, sírtam, hogy miért nem szülhetek rendesen. A baba érdekei így kívánták és utólag már nem is bánom. Ill. a mûtõben sem bántam már. Mert ettõl nem vagyok kevesebb, ez szükséges volt, vagy mondhatnám így kellett lennie és kész.
Giti

Az elsõ lányomat természetes úton szültem, a másodikat császárral (szintén alacsony szívverés miatt). Most már nem bánom, gyönyörû egészséges baba, lassan fél éves. Nem azért éreztem magam kevesebbnek, mert nem tudtam "rendesen" megszülni, hanem az esett nagyon rosszul, hogy az orvosom beszélt az egészrõl. Mintha egy egyszerû fogtömésrõl lenne szó. Elõzõ nap, amikor elõször megemlítette, "legfeljebb mûtünk", nem tudtam a sírástól hazamenni, a férjemet kellett odahívni. Szerintem lehetett volna kicsit tapintatosabb is. Tudom, hogy a baba és a mama egészsége a fontos, de a lelki dolgokat sem lehet elhanyagolni. Nem ecsetelem, milyen érzés, amikor a felnyitott hasad fölött káromkodnak az orvosok. Az aneszteziológus volt a legrendesebb, õ foglalkozott velem a legtöbbet. Ápolgatta a lelkemet, a kezemet is kiszíjazta, hogy megfoghassam a babát és többször meglátogatott szülés után is az osztályon.
Abból a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy gyorsan felépültem, jobban tudtam mozogni, mint annak idején a gátsebemmel (sajnos a fejfájást nem úsztam meg, de állítólag nem a mûtét, hanem a rossz párna miatt volt, itthon rögtön elmúlt). A baba is végig velem lehetett, éjszakára vitték csak el, de ha éhes volt, kihozták. A szoptatással sem voltak problémáim, a kicsi még mindig csak anyatejet kap.
Andi3

Az egészségügyi törvény, mint az önrendekezési jog része, elvileg lehetõvé teszi, hogy a nõ választhassa a császármetszést is. A szakma kompetens véleménye errõl az, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy ez ne legyen gyakorlat, hogy császármetszést, és általában mûtétet csak szakmai indok alapján végezzenek! Miért?
Mert a hüvelyi szüléshez képest a császármetszés semmi elõnyt nem nyújt (természetesen egészséges esetekben), szövõdményei viszont számosak.
1. Elsõdleges szövõdmény a mûtét után sebfertõzés lehetõsége. Egyértelmûen igazolták, hogy ez nagy veszély, ma is. Kért császármetszés után az anyai halálozás 3x magasabb mint a hüvelyi szüléseké! Egyetlen hasmûtét sem szövõdménymentes, mert a hasfali és hasüregi sebek mindig heggel gyógyulnak (legfeljebb nem látjuk) és a heg funkcionálisan alacsonyabb értékû szövet, mint az eredeti.
2. A fájdalomtól nem kell félni. Az ellenkezõ híresztelések ellenére igenis létezik fájdalommentes szülés! Az epidurális érzéstelenítés veszélyei oly csekélyek, hogy a császármetszéshez viszonyítva elenyészõek.
3. Normál esetben és helyes szülésvezetés esetén a magzati ártalom semmivel nem nagyobb hüvelyi szülés esetén mint császárral. Persze, ha valaki az orvos tevékenységétõl fél az más, de hol van az megírva, hogy császárnál semmi sem történhet a babával, ha doktor nem megfelelõ.(?)
Azaz a császármetszésnek nincs olyan elõnye, ami miatt érdemes lenne a kockázatot vállalni.
Dr. Csákány M. György

Elárulom, hogy amíg várandós nem lettem, kizárólag császárral szerettem volna szülni! Amint kiderült, hogy babám lesz, rögtön az ellenkezõ érzések kerítettek hatalmukba! Otthon, természetesen szeretném megszülni gyermekemet . Furcsa nem? Azóta letettem mindkettõrõl és kórházba vonulok . Lehetõség szerint olyan kórházba, ahol a doki tudomásul veszi az "óhajomat" és kész elismerni, hogy nem õ szül. Immár 20 hetesen sem találtam meg az "igazit".
Na mind1! Viszont lenne egy kérdésem.  A mûvi világrahozatal mennyivel jobb, mint az az õsi ösztön, ami felszínre bukkan, mely erõt ad azokban a percekben, mikor már azt hinnéd elfogyott? Természetes indokolt esetekben a leggyorsabb a császár és támogatom, de csak abban az esetben, ha tényleg INDOKOLT. Olyan születés sztorikat olvashattam, amelyek meggyõztek, hogy iszonyú erõ és kitartás lakozik a nõkben, amikrõl nem is tudnak. Egyik beszámolóban arról olvashattam, milyenek a tolófájások! Idézem:
"Ez a másik meglepõ tapasztalatom, aki már szült közülünk, meg fogja erõsíteni gondolom, hogy nem én nyomtam ám a fájás alatt... az egész testem préselõdött össze magától és én max. csak rásegítettem valamelyest... "
Szóval??? Mennyivel is tudnak többet a dokik, mint a természet, ami mûködik már jó párezer éve????
Sasha

Azt sem tudom, hogy grammra mennyivel tudnak többet a dokik, mint a természet. Azt azonban tudom, hogy a dokik mindenképpen a születendõ gyermek és az anya javáért, egészségéért, életéért küzdenek, a természetben viszont a jobb, az erõsebb és a szerencsésebb nyer. A természet nem jótékonysági intézmény. A természet úgy mûködik jópár ezer, inkább millió éve, hogy az erõs megmarad, a gyenge vagy kevésbé szerencsés elpusztul. Nincs közepes. Ha én a természetben szültem volna, a kisfiam biztosan meghal, talán én is. Nekem ugyanis sürgõsségi császárom volt: 17 órás vajúdás után, a baba szívhangja leesett (amit a nem természetes CTG mutatott ki), és a mûtét során derült ki, hogy a baba nyakára rátekeredett a köldökzsinór. Az oxigénhiányos állapot miatt azóta már a Fejlõdésneurológiai Intézetet is megjártuk. Pedig nem történt más, csak szerencsétlen módon tekeredett a köldökzsinór.
Bogyeszka

Nagyszerû dolog, hogy az orvostudomány egyre több "vészhelyzetet" tud sikeresen megoldani. Egész más viszont, ha valaki csak kényelmesebbnek, elegánsabbnak tartja a "cipzáras" szülést. Mivel elég komoly rövidlátásom van, (mostanra mindkét szemem -7,25 + -2,5 cilinder), a régi szülészeti gyakorlat szerint (-6 dioptriánál erõsebb rövidlátás) nem is szülhettem volna hagyományos módon.
Szemészeti javaslat alapján a nagyobbik lánykám megszülethetett hüvelyi úton, és hogy most a második babát várom, rengeteget aggódtam azon, hogy metélni fognak! Egyenlõre úgy tûnik, hogy ha nincs más komplikáció, ezt is megúszhatom ! - A két terhesség alatt kb. 2 tucat hosszanti striát gyûjtöttem a pocim aljára, ha erre netán kapok keresztbe egy vágást, tisztára "Frankeinstein-hasam" lesz.
Így mértékkel tudok csak együtt érezni azokkal, akik úgy gondolják "Én csak császárral szeretnék szülni!"
Gondolom, ha lett volna választásod, Te is inkább 6-8 órát vajúdsz, nem 17-et, és hasmûtétbõl való lábadozás helyett is szívesebben bajmolódnál egy gátmetszés következményeivel. De sajnos nem volt.
Borcsa Boszorka

Egyébként én is csodálkozva nézek azokra, akik császárral szeretnének szülni. Fájdalmat így is-úgy is fognak érezni, ha nem elõtte, akkor utána, és ki fog maradni az életükbõl a szülési élmény. Azért is furcsállom a dolgot, mert a császár általában életmentõ mûtét, és önként kés alá feküdni? :-o Szóval csak veszítenek a dolgon, nem nyernek.
Bogyeszka

Nekem császárom volt fekvési rendellenesség miatt, s csak a másnap volt kellemetlen a mozgás, de csak mert nem kértem fájdalomcsillapítót. a gátmetszésesek viszont szenvedtek mellettem rendesen. Summa summárum, másodszor is császárral szülnék.

A szülés és a gyermekágy tele van kellemetlenségekkel, akár hüvelyi szülés, akár császármetszés történt. Ezeket nem lehet összehasonlítani, mert mi sem vagyunk egyformák és a történeteink is különböznek. szóval ez így szerintem nem jó út. Mi a jó? Induljunk ki a 80%-ból! Ha mégsem ez jön be akkor ..... 
Dr. Csákány M. György

Szerintem az vállaljon gyereket, aki vállalja az ezzel járó macerát. Indulásból császárt kérni felelõtlenség, a gyerekkel járó kellemetlenséget -éjszakázás, sírás... -hogyan kerülöd majd ki? A császár vészhelyzetre való, vagy komoly más kísérõbetegségnél. Sajnos én 6 hónapja császárral szültem kezdõdõ toxémia miatt. Nem éreztem magam rosszul, nem értettem meg minek a császár, pedig 190/110 volt a vérnyomásom, és fel voltam fújódva vízzel mint egy lufi. Nagy csalódás volt, hogy nem szülhettem rendes úton, talán a következõt! Azóta is nehéz feldolgoznom, pedig tudom, hogy a babámnak és nekem is így volt a legjobb.