Alvás

Aludj kicsim, aludjál válogatás a társalgó hozzászólásaiból 2001 március-2002 február
	Mottó: A nagyfiam. aki háromnegyed óránként ébredt éjjel, de letenni sem lehetett, csak nehezen, mire végigpróbáltunk minden "módszert", kb. másfél-kétéves kora körül elkezdett aludni. Szóval kitartás. Elsõ hetek A Babám 3 hetes múlt. Elõször 2 hetesen, másodszor 3 hetesen fordult elõ, hogy 5 óra hosszanti alvás után fel akartam ébreszteni enni, de ez az ébresztés 1,5-2 órát (!) vett igénybe. Már mindent kipróbáltam, reagált is álmában, de nem igazán akart felkelni. Az orvos - nem éppen meggyõzõen - azt mondja, hogy ilyen a Baba, szeret aludni, hagyjam aludni. De azt is mondja, hogy max. 5 órát hagyhat ki evés nélkül. Ez a nehéz ébresztés aggodalommal tölt el. Phaedra Ilyesmit én is hallottam (hogy 5 órát hagyhat ki a baba evés nélkül), de nem hiszem, hogy létszükséglet. Az egyik barátnõm mindhárom gyereke KÉT HETES KORÁTÓL átaludta az éjszakát! (irigylem is érte nagyon). Tehát õk 8-9-10 órát aludtak, mégis itt vannak, egészségesek, - 14 éves a legnagyobb, 6 éves a legkisebb, ennyi idõ alatt már kiderült volna a baj . Nem tudom, mi indokolja (-ná) az öt óránkénti szoptatást. Egy biztos: vigyázz nagyon, és örülj, hogy a babád alszik éjszaka - én is felkeltettem anno már a kórházban a fiamat (elsõ gyerek), pedig lehet, hogy õ is átaludta volna az éjszakát. Ezekkel a felébresztésekkel meg lehet, hogy tényleg "csinálsz" egy alvászavaros gyereket. Arról nem is beszélve, hogy elképzelem, milyen kipihent lehetsz reggelente egy-egy ébren töltött másfél órás ébresztgetés után... Mit mond a doki, miért KELL öt óránként etetni a gyerekeket? Zsóka Ugyanígy jártam, mint Te. A kórházban fel kellett keltenem, mert a nõvérek rágták a fülemet. Több-kevesebb sikerrel sikerült felébresztenem. Amikor viszont hazajöttünk, egy éjszaka mi is kb. fél óráig ébresztgettük, mikorra felébredt annyira, hogy tudjon enni. Na, akkor mondta anyukám, hogy sem én, sem a húgom nem kelt fel éjszaka enni. Attól kezdve nem keltettük fel mi sem és a mai napig átalussza az éjszakákat, (most pl. még mindig alszik, pedig 7-kor szokott ébredni ) és a gyarapodásával sincs semmi gond: most múlt egy éves és 11 kiló. Juca Együtt alvás Mi sem aludtunk át 10 hónapja egy éjszakát sem. De már megszoktam. Vettünk egy óriási franciaágyat, így nem kell egész éjszaka hurcolászni a gyerekeket vissza az ágyukba. Tudom, hogy ez nem a legjobb módszer, de így legalább tudunk pihenni Mona De, állítom, hogy a legjobb módszer! Zsolt És mit tegyen az, akinél nem válik be ez a módszer? Nekem egy éves a kisfiam, de még nem aludt át soha egyetlen éjszakát sem. Ha közöttünk alszik, ugyanúgy felsír akár óránként vagy gyakrabban is... ráadásul annyit forgolódik, hogy nem tudok tõle aludni, és mindig kitúr a helyemrõl, az ágy szélén egyensúlyozom fél éjszaka ébren. KATADanianyu Mi is az ágy szélén "lapraállítva" aludtunk, ezért vettük meg a franciaágyat (2m x 1,8)egy tuti ágybetéttel. Igaz így jelentõs teret vesztettünk az amúgy sem túl nagy lakásból, de ez már a Lakberendezés Panelban címû topicba tartozna. De megérte! Persze ez nem azt jelenti, hogy azóta végigalusszuk az éjszakákat. A pici lányunk annyira megszokta az anyuillatot, hogy csak mellettem hajlandó aludni. A védõnõnk azt tanácsolta ,hogy néhány éjszakát hagyjuk sírni, majd rájön, hogy nincs értelme. Sajnos nem vált be a módszer, nem adta fel, és gyõzött. Még anyatejes, és nagyon szereti, még éjszaka is többször szopni akar, talán ezért sem tudjuk "kitenni" az ágyunkból. A nagyobbik pedig fantáziál, farkasok laknak a szobájában, ezért jön át minden éjjel, és a hajamat tépkedve alszik el. A gyerekágyakat olcsón eladnám. Mona Én a második gyereknél jutottam oda, hogy magam mellé tettem aludni. Hát, lehetett volna korábban is ennyi eszem, nyugodtabb éjszakáink lettek volna az elsõ babával is. Most Benke, a harmadik fiam az elsõ perctõl kezdve mellettem alszik. Néha ébredezik, de jóval kipihentebb vagyok, hogy mellettem van. Gyors szopi, és alszunk tovább. Ráadásul igaz, amit olvastam, hogy összehangolódik az alvási ciklus. Tényleg egyszerre ébredünk, így kevésbé visel meg a dolog. Van amikor gyakrabban ébred, pl. fogzás, de van amikor átalussza az éjszakát. Nekünk egy nagy francia ágy van, és mellé van téve a rácsos ágy, de rács nélkül, és egy szintbe hozva. Így hely is van, és össze is vagyunk bújva. Liesel Nálunk is a nagy ágy vált be.. Igaz mi most már 6-an vagyunk, ezért a férjem néha a gyerekek helyén köt ki! De ez azért elég ritka manapság.. A harmadik gyerekünk volt nagyon "átjárós", hozta a kis párnáját meg a takaróját és jött..! Egy idõ után letettem arról, hogy visszavigyem azután, hogy elaludt, mert visszajött. Cca. 2 éves kora körül ritkultak az átjárások, mostanra (3.5 éves) pedig egyenesen ritkaság számba megy. Azt én soha sem tudtam megcsinálni, hogy hagyom sírni.. Egy barátnõm kipróbálta, de 3 átbõgött éjszaka után inkább maga mellé vette...(azután náluk is elmaradoztak a felsírások) Bár lehet, hogy van akiknél ez beválik. Verus Nekem a fiam 4,70 kg-mal született, így esélyem sem volt, hogy legyen azonnal annyi tejem, hogy csak szopni tudjon. / Nem is vagyok az az "alkat"./ A lényeg, hogy elsõ pillanattól kezdve külön szobában-külön ágyban-aludt, inkább mi aludtunk mellette matracon. 15 hónapos koráig még éjszaka is evett 1x, de aztán úgy gondoltam, elég! Egyszer vizet vittem Neki a tej helyett, azóta átalussza az éjszakát. Tudom, hogy sokaknak nem fog tetszeni amit írok, de ez az együtt alvás azért nem tetszett nekem sosem, mert az unokanõvéreméknél a 8 éves kislány a mai napig átmegy az ágyukba aludni. S azért valljuk be egymás között... Milyen úgy az ember szexuális élete, ha közben arra figyel, hogy ne ébredjen fel a gyerek? Kriszta A szülõ melletti alvásról szeretnék mondani valamit. Az én fiam/5/ 3 hónapos korától aludta végig az éjszakát, majd kb. 1 éves korától újból minden éjjel felsírt legálabb 10x. Már tiszta alvajáró voltam se Õ, se a férjem se, én nem tudtuk magunkat kialudni rendesen heteken át. Ekkor jött a nagy ötletem: a kiságy egyik felérõl leszedtük a rácsokat odahúztam a mi ágyunkhoz kisfiam ágyát és megoldódott az éjszaki probléma. Ha éjszaka felsírt csak megsimogattam vagy megfogtam a kezét , neki ennyi elég volt már aludt is tovább. Egy hét után már nem is kelt fel éjszaka. Igaz egy évig így aludtunk, de ez neki is nekem is megfelelt. Együtt aludtunk de mindenki a saját ágyában. Ma már semmi gond az alvással. /Igaz még nem alszik külön szobába, de ezt nem is erõltetjük/ Jutka Mi is a rács nélküli kiságyban alvást választottuk 1 éves kislányunk számára. Sokszor (4-5) felébredt éjszakánként, szopizással aludt vissza, engem teljesen kifárasztott, így kénytelen voltam magunkhoz venni. Pár hónapig így aludtunk hárman a francia ágyban, de késõbb már nagyon kényelmetlen volt, sokat mozgott, rugdosott. Így találtuk ki, hogy a kiságyat az ágy végébe állítottuk, és levettük az egyik oldalán a rácsot. Hetek óta nyugodtan alszunk, van, hogy átmászik hozzánk, de pl. tegnap 9-tol 8-ig aludt a saját helyén. Csak azt nem tudom, hogy ha majd nem szopik, hogy fogom elaltatni, ugyanis még mindig csak úgy hajlandó. Nektek hogy sikerült? Labros Én a másik oldalt képviselem: nem tudok rendesen aludni, ha az ágyamban vannak a gyerekek is. Ezért mindkét gyermekemet arra szoktattam, hogy saját ágyukban, egyedül aludjanak el. Akik hozzám hasonlóan éreznek, azokat bátorítanám, ne legyen lelkiismeret-furdalásuk, hogy nem bújtatják gyermeküket maguk mellé az ágyba: a babának is érdeke, hogy az anyukája kipihent legyen, és jól érezze magát, hisz így tudja a legtöbbet nyújtani a családjának. Krisztina Zokni, halózsák Hogyha nagyon meleg van (mint most ) akkor Ti a babákat hagyjátok aludni csak egy szál kis body-ban zokni nélkül is akar? Nem tudom miért de ez a zoknizás a "heppem" mindig attól félek, hogy esetleg a lábacskája hideg és így megfázik. Ti mit gondoltok? Csilla Én hagyom rövidujjú bodyban zokni nélkül aludni õket. A nagyobbik mindig kitakarózik ( majdnem 3 éves ), de még nem fázott meg. Remélem nem is fog. Bár hozzá van szokva, mi melegvérûek vagyunk. Télen éjszakára sem fûtünk, egy pizsi + zokni és kész. A kicsi még velünk alszik, õt azért takargatom, de szokja a dolgot. Bóbita A zokni nekem is heppem. Nagyon melegben rövidujjú kombidressz és pamut zokni (ami reggelre néha nincs már rajta). Varrtam egy hálózsákot flanelból, ezt használom olyankor, amikor a bélelt már meleg, de kell valami takaró még. Benke fiam ébredezik, ha melege van. Nem tudom mi lesz nyáron... Liesel Érdekes ez a zoknizás! Nekem soha eszembe se jutott, sõt télen is mikor hideg van, akkor is csak kombidressz és hálózsákot adok (adtam) a gyerekekre. Emmának a télen nagyon hideg volt a keze reggelenként. Akkor is, ha hosszúujjú volt rajta, ami eltakarta a kézfejét is. A doki szerint nem volt rossz a vérkeringése, õ csak ilyen fajta. Lehet, hogy jövõ télen megpróbálom a zoknit meg a kesztyût is??? EviC Mi a véleményetek a hálózsákról??? Azért is kérdezem, mert felmerült bennem, hogy lehet hogy Sophieka ezért is alszik nyugtalanul mert nem tud benne igazan forogni és már meleg is egy kicsit talán ! De ha meg leszedem róla félek, hogy megfázik ! A férjem kimondottan utalja a zsákot ! Csilla Abszolút zsák párti vagyok. Lehet kapni egész nagy méretekben is, ha úgy érzitek kényelmetlen Sophienak, akkor esetleg nagyobbra kéne cserélni. Az enyémek nagyon megszokták, bár nyáron a kánikulában nem használjuk, viszonylag simán visszaállnak rá õsszel. A nagyfiam már 7 és fél éves, és még mindig zsákban alszik, most vagyok úgy vele, hogy ha jön a jó idõ, lekerül róla, utána már megpróbálom a takarót. Nekem nagyon megnyugtató az, hogy nyugodtan forgolódhatnak éjjel, nem kell állandóan bemászkálni, hogy vajon van-e még rajtuk takaró. Kicsi korban állítólag a pólya is azért volt jó annó, mert a babának a szoros testmelegre igénye van, hiszen a nagy tér még szokatlan neki. Nem tudom, pólyánk sose volt, de lehet, hogy van benne valami. A meleg-nem meleg kérdéshez még: mennyire van meleg a szobában? mert orvosok szerint kb. 18 fok (celsius) az ideális alváshoz. Nálunk mondjuk kb. 20 fok van, de ebben egy normál hálózsák nem sok. Nyáron ill. melegben: kisebb méretekben lehet kapni pamut hálózsákot, ami csak annyira meleg, mint egy pamut rugdalózó vagy poló, ujjatlan, szellõs szabású. (na ilyet viszont kb. két évesnél nagyobbra én sem láttam, de lehet, hogy van) Ildi Hálózsák: mi kölcsönkaptunk egyet, Ábel nagy ló, 100 cm körüli már, és a hálózsák jó rá. Tehát lehet kapni két év felettiekre is. Patentos, ujjatlan. Néha ki tud belõle bújni, de hogy hogy csinálja? (Igaz, ez fél év alatt kb. háromszor fordult elõ). Én is abszolút hálózsák-párti vagyok, nagyon utálatos dolog két-háromóránként felébredni és kókadtan odakocogni a csemetéhez, hogy ugyan kitakarózott-e már... Akitõl a zsákot kölcsönkaptuk, ott a gyerek nem szerette, mert ahogy forgolódott, belecsavarodott. Ábel is forgolódik, mint a motolla, de ez nem zavarja. Zsóka Nekem kétfajta tapasztalatom van. Az elsõ fiamat születésétõl fogva éjjelre három éves koráig hálózsákban altattam. Nekünk nem az az ujjatlan pufi zsákunk volt hanem hosszúujju. Télen frottirból, termoanyagból, õsszel és tavasszal vékony pamutból. Nagyon szerettem és a gyerek is jókat aludt benne. Amikor három éves lett kapott egy ágynemû garnitúrát azóta azzal takarózik és nagyon ritka, hogy ki lenne takaródzva. A második fiamat is hálózsákba szerettem volna altatni, de valahogy én nem szerettem. Elõször ráfogtam arra, hogy Domi nagyon kicsi (47 cm, 2750 g) ezért nem tudom benne fogni. Aztán zavart a szoptatásnál, nem tudtam benne rendesen tartani, ezért elhalasztottam, hogy majd ha nagyobb lesz. Aztán amikor már nem szopott hat hónapos elmúlt meg nyár volt, akkor nem kellett. Õsszel pedig vettem neki vastag bolyhos anyagból pizsamát, egyberészes, lábfejes mint a rugdalódzó. Aztán rájöttem miért is nem szerettük meg a hálózsákot. A második fiam nem egy egyhelyben alvó gyerek volt mint az elsõ. Már egész kicsi korában elmászott az ágyban (hason aludt). Késõbb meg nem csak elmászott forgolódott mint a ringlispi. Jól alszik nincs semmi baja az alvással csak szeret az ágyba több helyre vackolni. Meg rájöttem még egyre. Amíg kis csecsemõ volt nagyon szeretett jó melegben aludni. Most meg, hogy már elmúlt egyéves nem szereti ha melegen be van takarva. Erre, úgy jöttem rá, hogy elalvás után ha betakarom - akármivel - képes felébredni és felüvölteni az egész családot. Úgyhogy marad a vastag pizsama takaró nélkül. bigacsiga Kata Szopi, cumi, víz... A mi kislányunk 11 hónapos. Szerintem nem alszik igazán rosszul, de amióta több cumit raktunk az ágyába még jobb lett a helyzet. Így bármerre fordul talál egy cumit. Fagyi Az én fiam 22 hónapos koráig nem aludta át az éjszakát!! Azt hittem, megbolondulok a végére. Aztán vki azt tanácsolta, hogy hagyjam sírni. Az elsõ éjjel öt percig, a második éjjel tíz percig, a harmadik éjjel 15 percig. Ennyit azért kibír egy vérzõ szívû anya is. (Meg a gyerek is). És a negyedik éjjelre átaludta az éjszakát!! Akkor épp külföldön voltunk, és az utazás miatt kétszer kellett alvásra szoktatnom. Másodszor a cici helyett cumisüveg módszert választottam (én vizet adtam neki). Õ addig este a cicin aludt el, és éjjel ha felébredt, akkor is csak úgy aludt vissza. Három hónapos terhes voltam már a második gyerekemmel, és már elegem volt az éjszakázásból. Kb. egy hét alatt így is átaludta az éjszakát. Csodálkoztam is, mert viszonylag könnyû volt, nem nagyon kérte a cicit, viszonylag hamar belenyugodott a cumisüvegbe. Néha felébred, akkor kap vizet (cumisüveget a kezébe adom, azon szépen elalszik, én meg megyek vissza az ágyamba). Lehet, hogy csak szerencsém volt? Vigyázzatok lányok, mert a gyerekeket mi rontjuk el! Komolyan. Biztos vagyok benne, hogy a fiam azért nem aludta át olyan sokáig az éjszakát, mert elrontottam. Nekik is szükségük van a nyugodt éjszakára, a hosszú, pihentetõ alvásra. De megszokták a gyakori felébredést - gyakorlatilag felébresztik magukat enni. Néha keményszívûeknek kell lennünk, a gyerekek érdekében( és a sajátunkban is. Nekik is jobb egy kipihent anyuka, mint egy fáradt, nyûgös). Zsóka Nálunk az éjszaka átalvása sima ügy volt. 9 hetes kora óta átalussza. Este 8 kor letettem, de elõtte szopizott, annyi ideig, amíg akart. Általában kb. 15 perc alatt szemmel láthatóan jóllakott, utána már csak cumizott. Ezzel elértem, hogy elaludt és éjjel nem kelt fel, és leszokott az ujjszopásról 3 hónaposan. Azt mondták az okosok, hogy elég cicit kapott és nem igényelt más cumit. Rita Nekem egy egyéves kisfiam van. Szerencsére nekünk nem volt gondunk az éjszakai alvással. 6 hetes kora óta minden éjszakát átalussza evés, ivás nélkül. Leírom, hogy hogy értem ezt el, hátha valakinek segít. Az elsõ 6 héten mellettünk aludt az ágyban, mert nem mertem egyedül hagyni a bölcsõhalál miatt. 6 hetes korára elérte a 4,5 kg, ezután a szervezetének nincs szüksége éjszaka evésre, ivásra csak reflexszerûen ébred fel. Odatettem magam mellé az ágyba és amikor elkezdett ébredezni adtam neki szõlõcukros vizet (gyógyszertárban lehet kapni kimérve a szõlõcukrot). 3 napig csináltuk így és azóta egyszer sem kel fel éjszaka. Az a titka, hogy oda legyem készítve minden az ágy mellé, ne kelljen felkelni, villanyt kapcsolni és a gyerek is még csak elkezd ébredezni, megkapja a vizet és visszaalszik. tibimama Sajnos nem értek egyet Tibimamával. Egyfelõl idejétmúlt a nézet, miszerint x kiló fölött nincs szüksége a babának az éjjeli evésre-ivásra. Másfelõl a cumisüvegbõl ez az jellegû módszert rengetegen próbálták, és volt akinek bejött és volt akinek nem. Viszont ez utóbbi esetben az ember gyereke éjjeli anyatej helyett cukros vizet kap, cumisüvegbõl... Apropó: a szõlõcukor is károsítja a fogakat? (egyébként akkor én már inkább magamat készíteném oda az ágy mellé) Szerintem Tibimamáéknak egyszerûen szerencséjük volt. Mint ahogy a 3-ból kettõvel nekem is. Persze ettõl még lehet, hogy valakinek szintén ez fog bejönni. Ildi Ezzel a módszerrel nekem az a gondom, hogy az újszülött bélrendszerének a legideálisabb az anyatej. Az anyatejtõl egy bevonat képzõdik a beleken, amit minden más folyadék, táplálék károsít. Na, persze van olyan helyzet, amikor sajnos kell adni mást is, de csak indokolt esetben. Arról, hogy ezt a 4.5 kg.-os határt honnan vették, és miért pont ez, nem találtam eddig kutatási eredményt, bár eléggé belerágtam magam a csecsemõk alvási szokásai témába. Ez egy olyan elmélet, mint a három óránkénti etetés. Nekem a három gyerek közül a nagy nagyon nem aludt, és semmilyen módszer sem segített. A többinél feladtam a módszereket, és ez bevált. Magam mellé tettem õket, szopizhattak amikor és amennyit akartak, mégis átaludták az éjszakát egy idõ után. Most a pici a fogzásnál viszont ébredezett, sokszor 4-5 ször is szopizott. Amikor kinõtt a foga, ismét átaludta az éjszakát. Na ennyit a rossz szokások kialakítása címû elméletrõl. Bíztatásul: a nagyfiam. aki háromnegyed óránként ébredt éjjel, de letenni sem lehetett, csak nehezen, mire végigpróbáltunk minden "módszert" kb. másfél kétéves kora körül elkezdett aludni. Szóval kitartás. Liesel Én anno a kisebb fiamnál akkor döntöttem úgy, hogy már biztos nem az éhség kelti, amikor már egy nap kétszer kapott fõzeléket, a másodikat este felé. Ilyesmit is hallottam többfelé, hogy már bevált sûrû ételt adni este, akkor azzal biztos el van a pocija sokáig. Meg persze, amikor 5-6 (-8) szor ébred éjjel egy baba, akkor az szinte tuti, hogy nem éhség. A többségnek azt hiszem, ilyenkor a mamára (papára) szeretetre, gyöngédségre van szüksége. Sok helyen meséltem a kisebb fiam, akinél ez a döntés 8 hó körül jött, és az egyre késõbbb veszem fel módszerrel egy hét alatt leszoktunk az éjjeli szopiról. Ezzel együtt, alkalmanként, még 2-3 évesen is volt olyan, hogy felébredt éjjel, és bizony oda kellett menni, ott ülni mellette, mert pl. rosszat álmodott. Vagy tipikusan, ha este érte valami baleset, vagy megrázkódtatás. A nagyobb fiam anno 3 hetesen lényegében átaludta az éjjelt, két hónaposan este 8-9 -tõl reggel 8 ig aludt. Ellenben késõbb, talán 4-5 hónapos kortól ébredezett újra éjjel. Én már akkor nem akartam újra szoptatni (ma már tudom, hogy ez esetleg hiba volt), és cumit kapott. És aztán sokszor éjjel órákat üldögéltünk, karunkban vele, mert ha letettük felébredt. Két éves múlott, amikor elhagyta a cumit, majd késõbb megtanult egyedül elaludni. Idi A védõnõm egyszer azt mondta: " A gyerek nem buta, tudja, mindig kéznél van "cselédség" ". Nagyon jó fej nõ, az elsõ babámat úgy vártam, mintha már a 3. lenne, annyi segítséget kaptam Tõle. Õ mondta a vizes ötletet is, és azt, hogy 1 éves koráig szinte természetes, ha egy gyerek éjszaka felébred. Egyébként így, hogy fiam elsõ pillanattól külön aludt tõlünk, sosem volt gond, hogy egyedül menjen aludni. Most 3,5 éves és teljesen egyedül - egy "jóéjt puszi" után-, már alszik is. Lehet, hogy az elején drasztikusak voltunk Vele, de olyan jó, hogy nem 1,5 óra, míg elalszik. S egy kérdés a több gyermekes szülõkhöz.. Mi a jobb: Ha a születendõ kistestvér az elsõ pár hónapban a mi szobánkban van, persze kiságyban, vagy ha azonnal a gyerekszobában a testvérével? Kriszta Mi akkor tettük a kicsiket össze a naggyal, mikor már nem ébredtek éjjel, és a napi ritmus (esti fekvés reggeli kelés) már lényegében azonos volt. Nekünk bejött így. Ildi Nálunk is ment, amikor egy szobában voltak hárman, a kicsik álmosak voltak, de a nagy nem hagyta õket aludni. Ekkor volt olyan, hogy nekiálltam olvasni, lehetõleg olyat, amit maguktól sose választottak ki (ilyenkor még annak is örültek, amúgy meg jó könyvek voltak). Na ekkor kb. 1 óra olvasás után a kicsik elaludtak, nekem majd leragadt a szemem, a nagynak meg esze ágában sem volt aludni...(amúgy õ tán sose aludt el meseolvasáskor, annyira érdekli, hogy képtelen közben elaludni) Valahogy ahogy nõnek, meg lehet lassan értetni velük az idõ fogalmát, akár betenni egy órát, megmutatni, meddig kéne csöndben pihenniük. Õrült nagy könnyebbség, ha tudják, hogy nem muszáj aludni, nekem többször alszanak el így, mint fordítva. Ami tényleg nehéz, ha már túl fáradtak, és átestek az elalvási ponton már. Most hirtelen nem is tudom, erre mit mondjak. Túlfáradás nálunk is volt, fõleg Bálintnál a legnagyobbnál, aki olyankor egyszerûen kezelhetetlen volt. A másik tipikus gond, mikor a buszon elalszanak, de fel kell ébreszteni õket, mikor le kell szállni. Hát az is egy kegyetlen érzés. Gergõ olyat is csinált, hogy ha fáradt volt ebédidõre, képes volt fõzelékkel a szájában, kanállal a kezében elaludni. Még ovi kiscsopiban, 3 és fél évesen is. Kitartás lányok, én a nagy kölkeimmel visszairigylem azokat az idõket, az összes gondjaitól függetlenül! Ildi Az én kisfiam 10 hónapos és kb. 2,5 hónapos korától átalussza az éjszakát, kb. azóta sajnos már nem is szopik. Amíg szopizott, utána az ölemben aludt el, majd le tudtam tenni, anélkül, hogy felébredt volna. Késõbb csak úgy volt hajlandó elaludni, ha én vagy a férjem a lábunkra fektettük és úgy ringattuk. Majd jött egy idõszak, amikor - bár esetenként 1 óra hosszáig is eltartott - dünnyögött magában egy darabig elalvás elõtt, de nem sírt. Késõbb kezdett nehezebben menni az elalvás. Elõfordult, hogy sokáig sírt és semmire nem nyugodott meg, ekkor - végsõ megoldásként - kapott egy cumit, amire megnyugodott és sikerült elaludnia. Eleinte még elõfordult, hogy nem mindig kellett neki a cumi, késõbb már csak azzal aludt el. Kb. 1 hónapja viszont cumival is hosszabb ideig - akár fél óráig is - sírdogált, s amíg el nem aludt, mellette kellett lenni. Ezidáig legalább 1 éjjeli lámpa égett a szobában. Ekkor kipróbáltuk, hogy teljesen sötétben hagyjuk, s ez eddig nagyon bevált. A cumi ugyan azóta is kell neki, viszont a " jó éjszakát puszi " után lefektetve szép csendesen pár perc alatt elalszik. A kiságy a mi ágyunk mellett van. Ha éjszaka felébred, kap egy cumit - általában röviddel elalvás után kiköpi - és máris alszik tovább. Egyébként nem jellemzõ, hogy éjszaka felsír. Csak szemléltetni akartam, hogy 10 hónap alatt is milyen változatos tud lenni az alvás menete. Anikó 1 eves 2 hónapos fiam meg mindig nem alussza át az éjszakát. Hat hónapos koráig szoptattam, éjszaka is, mikor abbahagytam megszokásból mindig felsírt. Hát mit tudjak vele csinálni, sírni nem hagyhattam (egy szobában vagyunk vele), felvenni nem akartam, odaadtam a cumisüveget teával. Hát szerintem ez a legrosszabb dolog amire rá lehet szoktatni. Mai napig is felsír, kéri az üveget. Ha jó az éjszakám csak háromszor négyszer költ fel, gondolhatod, ha rossz egész éjjel fent vagyok. Kipróbáltam már mindent, jó sokat sétálok vele a friss levegõn, lefekvés elõtt fürdetem, próbálok egy lefekvési programot kialakítani, amelyik minden este ismétlõdik. Elaludni elalszik egyedül, de úgy 2 után kezdõdik a cirkusz. Hajnali 4-5 között megkapja a reggeli tejet, s akkor 7-ig alszik. Szóval nem vagy egyedül, de tanácsot nem tudok adni. Csak annyit NE ADJ NEKI TEÁT. Most utólag sok szakember és ismerõs mondta, hogy errõl sokáig nem fog lemondani magától. Sírni meg nincs idegem hagyni. Robimama Kiolvastam a csecsemõtáplálási tudnivalókat. Ott az anyatejes/tápszeres táplálásról vegyes étkezésre átszokni akarás okaként megjelölik azt is, hogy a baba éjszaka gyakrabban ébred és nem igazán lehet teával/vízzel megnyugtatni. Ennek oka, hogy az eddigi táplálék nem elég kalóriadús, tehát nem elegendõ számukra. Elsõsorban nagy babákra jellemzõ, nem tudom nálatok mi a helyzet?! A könyv címe: Patsy Wstcott: Csecsemõk és kisgyermekek egészséges táplálása. Gondolkodj el, hátha segíthet az étkezésen való változtatás. Merci Éjszakai vándorlás Én is elmondanám, nálunk mi jött be. Kislányom szépen aludt a kiságyban, amíg meg nem tanult fordulni, ekkor folyton beakadt a rácsba, keresztbe feküdt, nem fért el. Mivel még szoptattam, átköltözött a mi franciaágyunkba. Egy éves volt, amikor lett külön szobája, ekkor vettem egy 200x180 cm matracot, varrtam rá huzatot, és azóta ezen alszik. Nem alszik el nélkülem, de ha elaludt, ami kb. fél óra, én kijövök. Ha netán éjszaka felébred, viszem a takarómat, mellébújok, és alszom vele. Amíg kicsi volt, körberaktam plédekkel, hogy álmában le ne guruljon az ágyról. Amúgy nyolc hónaposan inkább csak szomjas volt éjjel, mint éhes, ezért cici helyett vizet kapott, és szépen visszaaludt. Így a gyerek is jól alszik, én is kényelmesen elférek, és többnyire a párom mellett ébredek reggel. Amúgy nekünk nem vált be, hogy hagyjam éjjel sírni, mert addig sírt, amíg össze nem hányta magát, reszketett, és inkább úgy döntöttem, nem kínozom. Végül is elõbb utóbb eljön az az idõ amikor már nem velem akar majd aludni, addig meg olyan jó odabújni egy-egy hajnalban hozzá. hátha másnak is jó, ha nem a gyerek alszik a szülõi ágyban, hanem a szülõ a gyerekágyban! Szilvi Ne aggódjatok lányok! A fiam 6 volt márciusban, s a mai napig úgy alszik el, hogy bent kell lennem vele a szobájában. Egy kicsit az ágya mellé szoktam feküdni a földre, picit fogja a kezemet, így beszélgetünk, aztán felülök egy fotelbe még kb. 15 percet. Õ még általában egyszer megkérdezi, hogy apa ugye bent vagy még. Ha még fent van 15-20 perc múlva is, akkor csak úgy hagyhatom el a "szentélyt", hogy megígérem neki, hogy nyitva hagyom a szobaajtót. Csak úgy hajlandó elaludni, hogyha azt mondom neki, hogy ha elaludt, akkor mielõtt átmegyek a saját szobámba, megpuszilgatom. Volt, hogy másnap számon kérte tõlem, hogy apa ugye megpuszilgattál. Lehet, hogy sokan le fogtok szúrni, hogy túlságosan elkényeztettem a gyerekemet, dehát kit kényeztessek, a szomszéd nénit vagy a galambokat az erkélyen??? Atiapuka Az én lányom két éves koráig teljesen magától aludt el, azóta (most 3.5) csak úgy, ha lefekszünk mellé, vagy fogjuk a kezét. Nehéz volt megszokni, de aztán rájöttünk, hogy ha erre van szüksége, és így érzi magát biztonságban, miért tagadjuk meg tõle. Szülõk vagyunk, az a legfontosabb szerepünk, hogy a gyerekünknek biztonságérzetet adjunk. Sokáig éjszaka is fel-fel ébredt, ez egyre ritkább, de olyankor is mindig számíthat ránk. Ez eleinte tejcsi volt, aztán víz, most már elég a kézfogás, vagy egy simogatás. Ha nagyon fáradt vagyok, mindig arra gondolok, hogy egy idõ után, ahogy nõnek, úgyis természetesen 'leválnak' rólunk, a szülõkrõl, legalább használjam ki ezeket az éveket, amíg a testi közelségemet is igényli. Meg az is eszembe jutott már, hogy amíg picik, mindig azt várjuk, hogy mikor jön már el a nagy pillanat, hogy átaludja az éjszakát, de közben mi, felnõttek is teljesen különbözõek vagyunk. Én pl. nagyon sokszor felébredek éjjel, szomjas vagyok stb., a férjem minden éjszakát átalszik... a gyerekek is különbözõek, lehet, hogy soha nem fognak 10 órát egyhuzamban aludni. Csak hát bírjuk is erõvel, nem igaz? andi Sok különbözõ jó tanácsot leírtatok, csak egy dologról nem olvastam, és ez az az alvászavar, amit úgy neveznek, éjszakai felriadás. Nincs kapcsolatban sem étkezéssel, sem azzal, hogy együtt alszik velünk a gyerek, vagy egyedül. Mi a kisebbik gyerekkel szenvedtünk ebben a betegségben (?) vagy miben. 6 éves koráig összesen a 6 év alatt nem aludt át egyben 10 éjszakát. Akkor viszont mintha elvágták volna. Minden szempontból teljesen egészséges gyerek, ennek ellenére éjszaka többször felriad, idõnként nem is tud magáról, nincs ébren, de sír. Máskor teljesen éber lesz. Ahogy ki tud jönni az ágyból, vándorol. Nem segít sem az idõeltolás (mi is próbáltuk, már én is sírtam, én csak négy (!!!)órán át bírtam, aztán kihoztam magunk közé.) sem az etetés-itatás, sem semmi. Így az elsõ 6 év azzal telt, hogy õ kijött a mi ágyunkba, elaludt, visszavittük, megint kijött, ha bírtuk, visszavittük, vagy ha nagyon ájultak voltunk, akkor ott maradt reggelig. Ha apának fontos dolga volt, vagy utazása, akkor én mentem be a gyerekszobába és aludtam bent. Szóval vándorlás volt minden éjjel, egész jól megtanultunk alvás közben járni, egy éves korától kapott cumit, hátha attól alszik, hát nem aludt jobban, viszont lehetett keresni attól fogva a cumit az ágy alatt. Stb.Stb. A legérdekesebb az volt, hogy a két évvel idõsebb nagy mindezeket a mûsorokat úgy átaludta, hogy fel nem ébredt, még sírásra sem. Na, mindezt azok vigasztalására, akiknél semmi nem segít, ne magukban keressék a hibát, van ilyen alvászavar, elõbb-utóbb kinövi a gyerkõc. Persze valahogy addig is ki kell bírni. Cseri Azért azt se felejtsük el, hogy a gyerek 1,5-3 éves kora között kezd el úgy álmodni, hogy érti is az álmát. Nálunk a kisfiam -3,5éves- teljesen egyedül alszik elsõt nem is "szeret" egy ágyban aludni velünk. Viszont volt egy idõszaka, amikor éjszaka többször felsírt, rosszat álmodott, sûrûn jártam át Hozzá "vigasztalni", utána reggel kibeszéltük a dolgot. Most már elmeséli az álmait, ha rossz álom volt, megbeszéljük. Sosincs gond, ha menni kell aludni, Õ mondja, hogy "megyek a saját ágyamba aludni". Persze a szertartás nálunk is megvan, pár korty ivás, betakargatás, jóéjt puszi, és mindig mondom Neki, hogy "nagyon szeretlek". De aztán kijövök, becsukom az ajtót, és minden gond nélkül alszik. Szerintem, minden csak attól függ, pici korától mire szoktatjuk a törpöt. S persze attól is napközben milyen hatások érik. Kriszta Az én manómat amikor "kicsi" volt, arra szoktattam, hogy mindenki a saját ágyikójában aludjon. Soha nem felejtem el, hogy pár évesen hány km-t tettem meg éjszaka a gyerekkel, amikor átjött és én visszacipeltem. Állítom a krumpliföldön nem cipelnek annyit a gazdák. Viszont ahogy nagyobb lett, teljesen rendszertelenül alszik. Valamikor átjön éjszaka, valamikor viszont csak reggel látom. Szóval ennyit a szoktatásról. Persze azért abban egyetértünk, hogyha valaki maga mellé szoktatja kicsinek, annak nagyon nehéz dolga (nem Olga) lesz ha nagyobbacska lesz. Atiapuka Legjobb példa az ikreim, akik ugyanannyi ideig szoptak. Viszont a lányom 1 hónaposan (még 3 kg sem volt!) már lényegében átaludta az éjjelt, addig a fiam 7 hónapos korig kelt, sõt akkoriban már rengeteget, nem is a szopi miatt, a testi közelség miatt. (ekkor a lányom már hosszú éjjeleket aludt) Akkor a fiamat is leszoktattam, tény, ezután jobban aludt. Majd végül mindketten 19 hónapig szoptak, egyformán. Ezzel együtt a fiam sokkal tovább ébredezett, riadozott éjjel. Most persze ezt nézhetjük fordítva is, hogy lám, õ éjjel sokáig szopott, és lám õ éjjel nyugtalanabb is volt. De itt inkább a fordítottjáról lehet szó: azaz nem a szoptatás miatt igénylik az éjjeli testi közelséget, hanem az éjjeli testi közelségre való igényük eredményezi a tovább tartó éjjeli szopásokat. Ildi 9 hónapos kislányom 1/2 éves koráig kiválóan aludt éjszaka. Azóta felborult az egyensúly. Szinte egész éjszaka felsírt és cicit akart, és néhány éjszaka után - mikor már úgy éreztem magam nappal is mint egy holdkóros - magam mellé vettem az ágyunkba. Azóta már "csak" max. 4-szer kel fel, de szinte egész éjjel szopizik. (Legalábbis én már teljesen így érzem.) Mit tehetnék, hogy átaludjuk az éjszakát? Erre neki is szüksége lenne! Kata Sírni vagy nem sírni hagyni? Az én kisfiam 3 éves múlt . Mai napig úgy alszik el, hogy ott vagyok mellette, odatérdelek az ágyához, odadugom hozzá a fejem, közben simogatja az arcomat, ellenben a bölcsiben szó nélkül egyedül is elalszik. Szerintem addig jó, míg a gyerek és az anyuka között megvan a legszorosabb kapcsolat, amit csak meg lehet teremteni. Nem szabad megvonni tõle a közelséget, a gyengédséget, mert ez az idõszak hamar elröppen és akkor már csak felemlegetni lehet, hogy milyen meghitt volt a gyerekkel anno. Soha nem adtam a szakkönyvekre, a védõnõ, a doktornõ gyermeknevelési tanácsaira, de állítom, hogy az legjobb gyereknevelési tanácsadó az ösztön. Mindenki cselekedjen megérzései szerint, hisz ha tanácsot kér, abból kap bõven, akár nyolcfélét is, s akkor meg azon fog tipródni a tanácstalan anyuka, hogy vajh ki tanácsát fogadja meg? Szeretet, gyengédség - nekem ez vált be. Saci Az én anyósom védõnõ. Eleinte próbált igazgatni, de helyretettem, azóta a világ legaranyosabb nõje, s meg se próbál beleszólni a dolgaimba. Õ is azon a véleményen volt, hogy a gyereknek külön szobában a helye, ne szoktassam magam mellé, stb.stb., (õ így csinálta, meg is van az eredménye, a gyerekei felnõtt fejjel totál el vannak hidegülve tõle, nincs közös témájuk, nem õszinték és még sorolhatnám), de kit érdekel. Én akkor lennék a legboldogabb, ha fiam mindig rajtam csüngne. Sarolta Az én kislányom már 21 hónapos, és úgy alszik el, hogy az esti mese után összebújunk. A mesét a papa meséli, az összebújás az enyém. Van egy heverõ a gyerekszobában, azon szoktunk elaludni, aztán átteszem a kiságyába, és alszik reggelig. Nagyon ritkán ébred fel éjszaka. Olvastam, hogy sokaknak probléma az éjszakai szopizás. Adrienn másfél éves koráig csak cicin aludt el, aztán fokozatosan elmaradt. Nekem volt már kényelmetlen a dolog, mert nem volt már tejem, és fájt a szoptatás. Semmiképpen nem akartam "erõszakkal" elvenni tõle a cicit, egyszer csak elfogadta az új helyzetet. Mindig mondogattam neki, hogy jó lenne, ha szopi nélkül aludna el, úgy látszik, megértette. Nagyon okosak, értelmesek ám! Egyébként örül a szívem, amikor ilyen kismamák írnak, akik nem hagyják sírni a gyereket, hogy "tanuljon meg egyedül aludni". Én is imádom, ahogy szuszog mellettem, kezét-lábát rám rakja! Ancsa Örülök, hogy elolvastam ezt a topicot, eddig én is hagytam este sírni a babucimat, igaz 10 percnél tovább sosem. Mostanában viszont melléfekszem és annyira édes ahogy ott szuszog mellettem, meg átkarolja a nyakamat. Szerintem 10-20 perc és már alszik is. Bánom, hogy eddig lemaradtam errõl a fantasztikus érzésrõl, neki is rossz lehetett, úgy érezhette, hogy cserbenhagyták és mindezek mellett meg iszonyatos lelkiismeret furdalásom is volt emiatt. Csak igazat tudok adni annak aki azt írta, hogy mindig hallgass az ösztöneidre. Bobojza Karácsonykor kezdõdött amikor beteg volt a gyerek, (3 éves) és egyetlen egyszer velünk aludt, azután már abszolúte nem akart egyedül a szobájába menni aludni, pedig elõtte már hónapokig nem volt gond. (Viszont 2 évesen aludta át az elsõ éjszakát!) Nem engedtem be az ágyunkba, mert abból elég volt 2 évig, ugyanis nem férünk el hárman, viszont odaköltöztem mellé egy szivacsra 3 hétre. Ez meghozta a változást, már sokkal nyugodtabban aludt és egy nap elraktam a szivacsot és azt mondtam, hogy elvitte a cica, és ezentúl anyu megint apuval fog aludni, mert a parketta ugyebár nagyon kemény. Bele is törõdött szépen, igaz pár nap múlva megtalálta a szivacsot és mondta, hogy a cica iderakta a spejzba! De már nem kellett visszaköltöznöm. Sok sikert mindenkinek a nyugodt alváshoz és éjszakákhoz.! Andi68 Az én esetem: Kisfiam két hónapos korától átaludta az éjszakákat, aztán 5 hónapos kora körül egyre többször ébredt éjjel (külön szobában van). Eleinte csak éjfél után 1-2-szer, aztán egyre gyakrabban. Átmentem hozzá, megsimogattam, odaadtam a cumiját, és már aludt is tovább. De néha teljesen éber lett, ilyenkor cicire tettem, és így altattam vissza. Sûrûsödtek az éjjeli felsírások és én már 10-szer is felugrottam éjjelente hozzá, hol simizésre, hol cicizésre. Nagyon megviselt ez engem, nem tudtam folyamatosan egyhuzamban 1 óráknál többet átaludni. Döntöttem egy napon, mikor már 7 hónapos volt a fiam. Mikor felsírt, bementem hozzá, kedvesen halkan megnyugtattam, de ha nem hagyta abba a sírást, kijöttem és bezártam a szobája ajtaját. Nagyon elkeseredetten sírni kezdett, de megálltam hogy ne menjek vissza és csak 10 percig tartott a sírás, aztán elaludt. Bementem, betakargattam - és alig akartam elhinni, azon az éjjelen a szokásos 8-10 alkalom helyett csak egyszer ébredt fel. Akkor is bementem hozzá, megsimogattam, és kijöttem. Õ folytatta a sírást, de csak 10 percig, aztán ismét elaludt, reggelig. Következõ este már csak 5 percig nyöszörgött, aztán az egész éjjelt átaludta, egyetlenegyszer sem ébredt fel reggelig! Harmadik este már csak 1-2 percet tiltakozott miután kijöttem a szobából, negyedik este pedig sírás nélkül magától csendben elaludt! És az éjszakák zavartalanok! Néha én ébredek fel néhány óra alvás után, mert olyan furcsa a mély csend és szinte hiányzik hogy nem "ugráltat" már éjjelente. Alig bírom elhinni, hogy ilyen könnyen sikerült, megúsztuk nagy, hosszú sírások nélkül és ilyen egyszerû volt! Azt hiszem az volt a titok, hogy határozott voltam, és ezt megérezte rajtam. Mindkettõnknek jobb így! Katus Kislányunk 2 és fél éves. Ez év elején már odáig jutottunk, hogy csak a mi ágyunkban volt hajlandó aludni éjszaka. A délutáni alvás pedig csak úgy sikerült, ha a babakocsijában elringattuk. Mivel a férjem már a földön aludt, a lányom meg velem a franciaágyban, azt mondtam, hogy ebbõl elég. Kikölcsönöztem a könyvtárból az " aludj jól gyermekem" cimû könyvet. Hozzá kell tennem, hogy a lányomnak azt mondtam, hogy aludj a kiságyban akkor szó szerint a földön fetrengett és üvöltött. Úgy hogy nem fûztem sok reményt a dologhoz. És csodák csodája!!!! Most ott tartunk, hogy délután magától megy a kiságyba aludni. Este pedig elég egy-két simogatás és már alszik is. Úgy hogy érdemes kipróbálni a könyvet még ilyen "idõs " korban is. Mazsola. Semmi értelme sírni hagyni a babát, egy ilyen kicsi gyerkõcöt még nem kell nevelni, csak szeretni. Leírom Neked a mi sztorinkat, hátha találsz benne valami használhatót. Nálunk is 4 hó körül kezdõdtek a problémák. Egyre többször ébredt a kisfiam, én meg egyre jobban kétségbeestem. Aztán eljött az a pont, amikor betettem magam mellé az ágyba, mert már annyira kimerültem az éjszakai mászkálástól. Persze mindenki ellenezte, a védõnõtõl az Anyukámig, és sorolták a késõbbi következményeket. De akkor én csak arra tudtam gondolni, hogy ha a gyereknek jó, nekem jó, akkor miért kellene elvetnem ezt a dolgot. És nálunk bevált. Mikor egyéves lett, tettünk egy próbát, kitettük a saját szobájába. Két nap alatt rájött, hogy nem is akar velem aludni. (persze néha visszaesünk, de már egyre ritkább vendég az ágyunkban.) Én nem mondom, hogy ez a megoldás, de ha esetleg hajlanál az együttalvásra, próbáld ki. Egyébként szerintem lehet, hogy szó sincs alvászavarról, egyszerûen csak megnõtt a kislányod táplálékigénye egy idõre. Nálunk is kábé ilyen idõs korban kezdett nagy éjszakai evésekbe a fiam. Aztán pár hét alatt visszaállt a megszokott adagra. Szóval az én tanácsom az, hogy ne hallgass a tanácsokra, csak az ösztöneidre, és hidd el, hogy jól csinálod! Te ismered legjobban a kislányodat, és Te tudod, mi a jó Neki. Kitartás! A ringatást én azért nem tartom jó megoldásnak, mert ha este így altatod, akkor az éjszakai felriadásnál is ezt fogja várni, és hát ugye mi anyukák is emberbõl vagyunk, és kevésbé lelkesen ringatjuk magzatunkat úgy hajnali 3 tájékán. Ha meg nem ringatod éjjel is, összezavarodik. Szerintem egy 9 hónapos babával már következetesnek kell lenni, tehát bármit csinálsz, jó, de MINDIG azt kell csinálnod, éjjel is. Akkor biztonságban érzi magát. Szerintem olvasd el az "Aludj jól, gyermekem" c. könyvet (ha még nem olvastad), nekem sokat segített, bár nem teljesen értek vele egyet. Juci