Mottó:  Én az "Aludj jól gyermekem"-et és az "Aludj kicsim, aludjál"-t olvastam, aztán mindkettõt bevágtam a sarokba. Szépen tudományos alapon állítják az ellenkezõjét egymás véleményének. Mondjuk az az egy jó benne, hogy legalább az ember lánya azt csinál, amit akar, ha elég sok könyvet elolvas, akkor bármihez talál tudományos alátámasztást. 

9 és fél hónapos koráig egy átaludt éjszakám nem volt, de még egy rendesen átaludt órám se nagyon, mert általában úgy 6-8 alkalommal ébredt fel éjjel... Mindig csak cicivel, vagy ringatással aludt vissza. Ja, és az éjszaka nagy részében köztünk aludt, amit imádok, csak akkor sem aludt rendesen.
Ráadásul vissza kellett mennem dolgozni, négy órában, de reggel kell kelnem, ami így elég nehéz. Az elsõ három napból kettõn sikerült úgy napi két órát késnem. No, én ekkor kezdtem hozzá, mert fizikailag egyszerûen nem bírtam. Elsõ éjszaka 1 óra tíz perc volt, mire elaludt, de 40 percig tartott a sírás. Mivel tényleg csak percekre hagyod magára (mintha mosogatni mennél vagy pisilni vagy zuhanyozni), én nem éreztem annyira antihumánusnak a dolgot. Aztán negyven perc elteltével már csak akkor volt sírás, ha látta, hogy kimegyek, vagy látta, hogy bemegyek, addig, amíg nem voltam ott vagy amíg beszéltem hozzá, lecsücsült és figyelt.
Második este már 40 perc alatt elaludt, és csak 25-30 percig tiltakozott... Harmadik este már 20 perc alatt elaludt és 5 percig tiltakozott, negyedik este letettem a kiságyba, legörbült a szája, aztán meggondolta magát, befordult a kutyusa felé, átölelte, szusszant egy nagyot, és elaludt. Egy hang nélkül...
Az elsõ hét végére már 2 átaludt éjszakával is büszkélkedhettünk, 10 nap alatt pedig minden rendezõdött.
Azóta szó nélkül elalszik, ha pedig felébred, akkor valami baja van. Fog, betegség, ilyesmi. És napközben sokkal kipihentebb, összeszedettebb.
Szóval, ha szükségét érzed, a gyerek elég nagy, és ettõl nyugodtabbnak éreznéd magad, vágj bele. Én mindenképpen azt ajánlanám, hogy vedd meg a könyvet, vagy szerezd meg, és olvasd el, mert azért a részletek is fontosak. Ha pedig már elkezdted, tarts ki, és csináld végig, mert ha csak egyszer is engedsz az elhatározásodból, akkor kútba esett minden. AZ az egy hét elég pokoli, aludni keveset fogsz, de hát ezek szerint így sincs nagyon sok idõd alvásra.
Biztos van, akiknél nem jött be a dolog, biztos lesznek ellenvélemények, de szerintem jó, hatásos, és a gyerek sem csalódik benne, hiszen válaszolsz a hívására, csak késleltetéssel. A bizalmát nem veszíted el, mert tudni fogja, hogy x idõközönként, ha törik, ha szakad, bemész hozzá, és csak vele foglalkozol egy percig...
Dia

 Másfél éves volt a kislányom, amikor ki akartam vele próbálni, de napokon keresztül annyira sírt az altatásnál, vagyis az edzésnél, hogy mindig elhányta magát. Ha a módszer nem mûködik, valamit változtatni kell. Rájöttem, hogy egészen más a helyzet, ha a mi ágyunkra tettem: ott nyugodtan elaludt, néha mellettem, néha egyedül álomba duruzsolta magát. Most 2 éves: a mi ágyunkon alszik el, maga jelzi, hogy aludni akar, ö takarja be magát. Néha ott marad egész éjszakára, néha átcsempészem a saját ágyába (egy szobában alszunk vele). Néha felébred az ágyában, néha nem. (Ha velünk alszik, sosem ébred annyira fel, hogy sírjon vagy hogy mi észrevennénk.) Sokkal pihentebbek vagyunk mindannyian, mint féléve.
Nem vagyok pszichológus, ezért felteszem a butának, aggódónak tûnõ kérdést, mert nem látok a jövõbe, mert ezt senki sem tudja: Ez az 1-3-5 perces szoktatás hogy fog hatni a gyerekeinkre felnõttkorukban? Az emlékek? Az egészen mélyen ülõ élmények. Lehet, hogy semmi bajuk nem lesz, lehet, hogy valami fura módon fog hatni rájuk. Csak itt filózom... És persze: minden gyerek más, ahogy itt korábban már említették. Csak azt tudom, hogy én sem szeretnék egyedül sötétben, egy ketrecben elaludni. Eretnek vagyok ebben a csoportban? Vagy csak gyenge? A lényeg az, hogy szép lassan mindenki aludja ki magát, olyan módszerrel, ami épp bejön. Hát nem? 
Juditmex

 Mi kicsit késõbb, úgy 11 hónapos kora körül elégeltük meg az egy ágyban alvás-nem alvás dilemmáját. A fent említett könyvet alig lehetett kapni (mikor egyszer végre kapható volt az egyik boltban, nem volt nálam pénz, így csak beleolvasgattam). Meghallgattam a barátaink történeteit a módszerrõl, mindenki áradozott róla.
Egyik este, mikor éppen nem jött a foga, nem volt nyûgös stb. úgy gondoltuk, itt az idõ... Ha jól emlékszem kb. 20-25 perc sírással megúsztuk, de akkor még Kristóf érezhette rajtunk, hogy nem száz százalékig vagyunk eltökéltek. A fontos az volt szerintem, hogy azt elhatároztam, ha be is megyek hozzá sûrûbben, mint a leírt 2-3-5 perc, nem fogom kivenni a kiságyból. Énekeltem, simogattam, majd idõvel kimentem. Rájöttünk, hogy Kristóf attól csak jobban felzirkálódik, ha sûrûn megyek be. Ilyenkor még keservesebben sírt, hogy vegyem fel, tehát inkább hagytuk kicsit tovább sírni (arra mindig figyeljetek, hogy nehogy félrenyeljen, ne legyen lázas, amikor kipróbáljátok a módszert stb. Az én fülem az elsõ napokban odanõtt az ajtóra, úgy hallgatóztam, hogy nehogy baj legyen. Kristóf hányós, és állítólag hányással is reagálhatnak a gyerekek, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy õk szeretnék). A harmadik éjszakától magától aludt el esténként, és ez azóta is így van. 
Ja, és szerintem még egy fontos dolog van: nálunk a lefekvés elõtt van egy pici rituálé (régebben a fürdéssel is feltétlenül összefüggött, de rájöttem, nem mindig tudom fürdés után letenni), amit mindig betartunk. Errõl Kristóf tudja, hogy most le fogom tenni, már ráhangolódik az alvásra és az éjszakai különválásra. Leoltok minden lámpát, a papától elbúcsúzik (õ ki is megy), utána megnézegetjük a plafonon lévõ foszforeszkáló csillagokat, majd a vállamra hajtja a fejét. Ilyenkor megsimogatom a buksiját, és a fülébe súgom az éjszakai "üzeneteimet", ami mindenkinek lehet más, ez személyes. Nekünk mindig ugyanazok a szavak hangzanak el, de ügyelek arra, hogy ne gépiesen mormoljam el, hogy pl. nagyon szeretlek, kicsim! Tehát szerintem fontos a ráhangolódás.
És még egy fontos, sohasem teszem le aludni Kristófot olyankor, ha látom, hogy még egyáltalán nem álmos, sõt, most játszik a legjobban. Ez azért fontos (bár általában ugyanakkor kell lefektetni a gyereket, hiszen õ is szokott idõben álmosodik el ÁLTALÁBAN), mert ilyenkor sokkal nehezebben aludna el, esetleg rossz élményként marad meg benne az elalvás hosszú, és nehéz része. Nem hozom magunkat olyan helyzetbe, hogy be kelljen hozzá menni, mert felsír a hosszú forgolódást megunva. A következetesség a lényeg, amire néha ilyen apró trükkökkel rásegítek.
Dorka

 Nálunk nagyon nem vált be az aludj jól... Szerintem vannak gyerekek, akiknél bejön, és vannak akiknél nem. Az én fiam kitartóan, szívszaggatóan bömbölt, és nem adta fel. Most is olyan típus, aki nem törik meg. Szóval én felvettem, babusgattam és nem bántam meg. Amíg ezt próbáltuk vele, napközben is megváltozott. Sokkal nyûgösebb lett, nem engedett el maga mellõl. Úgy éreztem, hogy nagyon nem érti, hogy miért bánok így vele. Borzasztó lelkiismeret furdalásom volt. Erre aztán úgy gondoltam, hogy mindenki le van ejtve, valahogy kibírjuk. Kb. 20 hónapos koráig ébredezett éjjel, este meg cicin aludt el. Sokáig igényelte, hogy mellette legyek, amíg elalszik. Nagyon jók még most is az esti összebújások, sutyorgások. Sok mindent meg tudunk beszélni, ami napközben elmaradt. A második és a harmadik fiamat meg sem próbáltam dresszírozni. Cicin aludtak el napközben is, éjjel is. Ébredezni akkor ébredezik most a pici, ha jön a foga. Különben a szünetekben átalussza az éjszakát, pedig éjjel ahányszor csak kérte megszoptattam. Sõt hat hetes koráig szinte folyamatosan cicizett éjjel. Hat hetes kora után pedig elkezdte átaludni az éjszakákat, max 1 ébredéssel. 
Liesel

 Nekünk az elsõ gyerekkel hál'Istennek nem volt ilyesmire szükségünk, mert nagyon jól aludt, illetve akkor még egy szobánk volt, így látott minket, úgy aludt el. A második már problémásabb volt, de csak kb. 5 hónapos kora után, azután viszont nagyon. Csak mellettem aludt el, és éjszaka többször kelt fel szopizni. Ezt egészen másfél éves koráig csináltuk, akkor hallottam a könyvrõl, amit nem is olvastam. Egy ismerõsünk ecsetelte nagy vonalakban a szoktatás menetét, és nekünk ez elég volt, kb. 3-4 nap kellett hozzá, hogy külön ágyban aludjon, azután jött még néhány nap és ment a nõvére mellé a külön szobába. (Elõtte még pszichológusnál is voltunk vele ezzel a problémával aki persze nem tudott semmit segíteni, a módszer bevált). 
Norcsi

 Én egyszer próbáltam ki, hogy meddig bírja a nagyobbik fiam, végül egy óra múlva én adtam fel a harcot. Igaz, nem ezzel a módszerrel, kicsit hosszabb ideig hagytuk magára,/szerintem volt az 10 perc is/bár egy keservesen síró gyermeket hallgatni, mindig többnek tûnik, Tényleg nem emlékszem már, hisz majdnem 7 éve volt. Na, akkor fogadtam meg, többet soha. Ennek az lett a következménye, hogy a mai napig esténként a gyermekeim mellé kell feküdnöm, úgy alszanak el, de nem bánom. Nem mondom, néha már tényleg túlzásnak érzem, hiszen mesemondás, diázás stb, is van esténként. Igazán akkor szokott nehéz lenni, ha egyszerre mindhárman mellém akarnak feküdni. 
Nem állítom, hogy ez lenne a megfelelõ mód, de nálunk így alakult. Ja,a pici, most 21 hónapos, még köztünk alszik, de a többiek is ott voltak velünk 2 éves korukig.
Persze minden gyermek más, biztos sokuknál beválik az "Aludj jól gyermekem" módszere.
Tényleg csak azért írtam le, hogy ne keseredjetek el, ha úgy még sem menne. 
Estike

 Annak ellenére , hogy sokan nem javasolták mégis kipróbáltuk a könyvben leírtakat. Lassan már két hónapja , hogy elkezdtük. Az elsõ három nap kemény volt. Elsõ nap 40 perc második és harmadik nap 20-20 perc sírás. Szerencsére nem lilult el az elmúlt idõszakban csak egyszer (Legalábbis este , mert napközben még elõfordul). Akkor amikor hallottam , hogy nem vesz levegõt gyorsan beszaladtunk hozzá mert majdnem elvágódott a kiságyban.
Balázs ma épp 15 hónapos. Olyan jó hogy már alszik éjszaka. Azért hosszú volt ez a 13 hónap amíg nem aludtunk át túl sok éjszakát. Már nagyon jól esett mindõnknek az alvás. Csak az esti alvásnál használtuk a módszert : fürdés mese aztán alvás. Most már ott tartunk , hogy 1 percig ha sír és alszik. Anyukám egy kicsit neheztelt ránk , hogy olyan keservesen sír - azalatt az egy perc alatt- de hát nem neki kellett minden éjszaka a hosszú sírásokat hallgatni illetve felkelni hozzá. Eleinte szívtelennek éreztem magamat, de most már örülök hogy belevágtunk. Egy kicsit anyásabb lett , de azóta sokkal rendszeresebbek lettek a napjaink és pihentebbek vagyunk mi is a papával. Délbe általában a cicin alszik el, de olyan is volt , hogy az etetõszékben aludt el aztán betettem a kiságyba. Az eddigi napközbeni félórás alvások helyett most már két órát is alszik egyfolytában. Most , hogy már egyedül alszik el ha nagyon álmos nem arra vár , hogy ringassuk , vagy megszoptassam hanem lecsukja a szemét és alszik.
Mi nagyon nehezen vettük rá magunkat , hogy végigcsináljuk , de azért ajánlom mindenkinek aki már hónapok óta nem pihent , hogy szánja rá magát. Kemény az a pár nap de ha magától nem tanult meg aludni meg kell tanítani. Azért hiányzik , hogy este már nem a cicin alszik el , de sajnos ez volt az ára annak , hogy végre aludjunk éjszaka.
Bjudit

 Nekem 4 éves elmúlt a kisfiam és még mindig nem alszik el egyedül. 2 éves koráig egy éjszakát sem aludt át, felsírt, tejet vagy teát ivott, aztán nagy nehezen visszaaludt. Hogy ne ölbe kelljen altatni, kitaláltuk, hogy fogja meg a kezünket. De ez azóta is megvan, csak akkor alszik el, ha valamelyikünknek fogja a kezét. Próbálkoztunk mindenfélével, miden tanácsot meghallgattunk, elolvastunk egy csomó mindent, de nálunk semmi nem vált be. Amikor a gyermek szívet tépõen ordít, hogy "Anya, fogd meg a kezem, kérlek, könyörgök!" és este 1o óra van, fáradt vagy és elfogyott az energiád, akkor engedel. Én is sokáig problémát csináltam az elalvásból. Ma már nem tekintem problémának. Az én gyermekem ilyen, nekem nincs energiám napokon keresztül esténként bõgetni, így megalkudtam a helyzettel. Ezelõtt két évvel azt sem hittem, hogy valaha át fogja aludni az éjszakát. Azóta ennek örülök a legjobban, pedig nem a mi érdemünk, egyszerre csak azt vettük észre, hogy már nem költ fel. És ma már azt mondom, hogy mindennek eljön az ideje, viszont minden gyermeknél másképp, mindegyiknél a saját ritmusa szerint. Nem kell a statisztikának megfelelni, fontosabb, hogy a gyermek érezze a biztonságot, a szeretetet, és ha még mindig igényli, hogy fogja a szülei kezét elalváskor, akkor nem fogom ezt elvenni tõle. Hiszem, hogy eljön majd az az idõ is, amikor õ fogja mondani: "Anya, kimehetsz, elalszom egyedül is!" 
Ani

Az elaltatás azért fárasztó, mivel este-éjszaka ez kézben, sétálva történik. Nappal nem fárasztó, mivel babakocsiban ringatom, azt viszont már növi ki (75 cm hosszú fiú), s szegénykém kilóg belõle. Az a helyzet, hogy már elég sok mindent próbáltunk. Kisfiam sajnos nem mindig alszik el szopin, s ha elalszik is, mellõle kimenni, letenni, sem nagyon lehet, ugyanis nagyon éberen alszik. Próbálkoztam azzal is, hogy cicin altatom, s mellette is maradtam, de ez általában háromnegyed órás cicizést követõ "nem aludtam ki magam" ébredéssel járt. Igény szerint szoptatom, még mindig fõleg cicizik, hagytam "lógni" a cicin mindig, mégis pár hetes kora óta az alváshoz, kivéve ha nagyon fáradt, nem elég a cici. Aludtunk együtt is, de egy idõ után ez nekem kényelmetlenné vált, plusz mellettem is kétesélyes volt, hogy szopira éjszaka bealszik, vagy ringatni kell. Mikor kiságyba került sem változott meg a helyzet. Ha fogzik, vagy bizonyosak vagyunk benne, hogy kényelmetlen lehet a pocakja (ez is probléma, mert nagyon szeles a pici, s már nem igazán tudom, hogy mivel tudnék segíteni ezen) elfogadom a mozgalmas éjszakát, de vagy én nem tudok rájönni, hogy mi lehet még a problémája, vagy egyszerûen tényleg meg kellene tanulnia elaludni, visszaaludni, de sajnos a "mozgalmas" éjszakáink száma, ami félórás, órás ébredésekkel jár, s nem mindig szopi kell neki, hanem az, hogy visszaaltassuk, gyakoribb, mint a számomra elfogadható, nagyjából háromóránkénti szopizós-visszaalvós éjszaka. A kezdetektõl sok mindennel próbálkoztunk, simizés, hozzábújás stb., de kisfiunk számára csak a ringatás az elfogadható elalvásforma. Valószínû, hogy csak az idõ fog talán változást hozni, de most nagyon rosszul viselem a fáradtságot, kialvatlanságot. Bocsi hogy hosszúra nyúltam. Mónó

 A történet tulajdonképpen rólam szól és az anyukám mondta el.
Amikor megszülettem, nagyon rosszul alvó kisbaba voltam. Anyukám, aki nagyon szigorú és következetes volt mindig, semmilyen módszerrel nem tudott rávenni, hogy akár egyetlen éjszakát is átaludjak. Azt meséli, hogy 3 éves koromig sosem tudott három óránál többet aludni egyhuzamban. Mikor újra terhes lett nagyon félt, hogy most már soha többé nem lesz egyetlen óra sem, amikor pihenhet. De lássatok csodát, amint megszületett a kistesóm, minden megváltozott. Hogy mitõl, ki tudja, de tény hogy rendesen aludtam onnantól. A tesóm pedig született hétalvó. Vele sosem volt ilyen probléma.
A tanulság, néha nem a szigor a megoldás kulcsa, lehet hogy, ha Anya inkább megölel és ringat, mint, szigorkodik, õ is többet tudott volna pihenni.
Garam

A lányom lassan 16 hónapos lesz és bár szinte születésétõl fogva végigalussza az éjszakákat, mégis elalváshoz nekem kell elringatnom õt az ölemben. Tegnap este elkezdtem õt a kiságyában ringatni, mert õszintén szólva a hátam nem nagyon bírja a dolgot, mármint az ölben ringatást. Viszont a gyerek hallani sem akar a dologról, és a zokogásig képes sírni, ha nem veszem ölbe. Valószínûleg én toltam el a dolgot még az elején, mert ismerõseim kezdettõl a kiságyba tették a gyereküket, aki rögtön elaludt. Szóval most ott tartok, hogy nem tudom mitévõ legyek, mivel a szívem szakad meg a nagy zokogások miatt( már 3-szor így aludt el, azt meg sem próbáltam, amit a szakkönyvek javasolnak, vagyis hogy menjünk ki a szobából és hagyjuk csak sírni a gyereket egy darabig, egyszerûen nekem is bõghetnékem támadt), viszont mivel tervezünk kistestvért a közeljövõben, attól tartok, hogy majd nem fogok tudni két gyereket egyszerre altatni.
Katica

 Nekem igazándiból sosem tetszett az, hogy "hagyjuk sírni a gyereket, majd megtanulja!" Nálunk teljesen bevált az - lehet hogy szerencsénk is volt a fiunkkal -, hogy eleinte cicin aludt el, és átraktam az ágyába, majd 1 éves korától (amikor elfogyott a tejci) szépen melléfekszem az õ szobájában lévõ nagyágyra, énekelek neki, õ meg szépen elalszik, miközben simogatja az arcomat. Persze ezek után átrakom a kis rácsosba, ahol reggelig alszik. (Most 1 és 1/2 éves.) Nagyon sokszor átgondoltam már, hogy jó-e amit csinálok, rengeteg ellenérvet hallottam már, de mindig úgy döntök, hogy igen, NEKEM így kell csinálnom, hiszen ez mindkettõnknek NAGYON jó, és semmi másért nem cserélném fel ezt az intim, szeretetteljes 1/4 esetleg 1/2 órát, amiközben pihenhetek, relaxálhatok is végre egy kicsit.
Ja, és biztos vagyok benne, hogy hamar eljön az az idõ, hogy majd Õ nem fogja akarni (vagy igényelni) hogy velem aludjon el!
Mikoo

 Én egy másik könyvet kaptam, a címe: Végre elaludt a gyerek. A hozzászólásokból úgy érzem ugyanarról a módszerrõl van szó. Vagy mégsem? Ismeri valaki mindkét könyvet? Mennyire jobb ez vagy a másik?
Az elsõ leszoktatási napon túl vagyunk, sajnos sikertelenül, mert nem bírtam hallgatni a sírást (A kislányom 1 éves, könnyen elalszik, csak este felébred gyakran, szopi nélkül is megnyugszik, de kell neki a közelség). Szóval 4.-szerre mentem be hozzá 15 perces sírását végig hallgatva (elõtte összesen kb. 20 percet sírt), de annyira bõgött, hogy nem bírtuk a párommal és egy kis szopival, majd kiságy mellé fekvéssel elaltattam. Meddig hagyjam sírni????????? Hányszor menjek be hozzá, ha sír? Biztos, hogy ez a 3 perces megnyugtatás idõ intervallum jó? Én úgy vettem észre, hogy ezzel a ki-be rohangálással csak felidegesítem a gyereket, hiába mondom neki, hogy meg kell tanulnia aludni és majd vissza jövök, nagyon síííííír 
Zsuzsi

 A sírni hagyásról nagyon megoszlanak a vélemények. Én hagytam, és 3 nap alatt túl voltunk az egészen. Más ezzel nem ért egyet, évekig szenved az egész család, és szerintük így a jobb. Mindenkinek magának kell eldöntenie. Ami nálunk eltért a könyvtõl, az az, hogy én nem mászkáltam vissza idõközönként, mert nálunk az olaj volt a tûzre.
Könyv szerint sem simogatás, sem víz nem jár, csak néhány határozott, nyugtató szó és kész. Ki kell jönni.
Amit csak te tudsz eldönteni, az az, hogy biztosan minden minden rendben van-e és csak hisztizik vagy van-e v.mi, amit így akar közölni. Ha biztosan érzed, hogy elhatároztad magad, akkor nem szabad határozatlannak mutatkozni, mert azt megérzik a gyerekek és ki is használják. 
Rjuli

 Én az "Aludj jól gyermekem"-et és az "Aludj kicsim, aludjál"-t olvastam, aztán mindkettõt bevágtam a sarokba. Szépen tudományos alapon állítják az ellenkezõjét egymás véleményének. Mondjuk az az egy jó benne, hogy legalább az ember lánya azt csinál, amit akar, ha elég sok könyvet elolvas, akkor bármihez talál tudományos alátámasztást.
Bmárti

Nem kötözködés céljából, csak találgatok. 3 éves voltam, amikor külön szobám lett, és mai napig emlékszem, hogy iszonyatosan megviselt, amikor külön kellett már aludnom. Anyukám mesét olvasott, amibe én gyakran belealudtam (szegénykém õ még gyakrabban). Ha pedig nem aludtam el a mesén, és az anyu már kiment a szobából, akkor égett a villany, úgy tudtam csak elaludni.
DE: amikor éjszaka felébredtem, nagyon féltem, mindenütt szörnyeket láttam (anyukám addigra lekapcsolta a villanyt), és sokáig tartott, amíg összeszedtem a bátorságomat és "átmenekültem" anyukámék ágyába.
És most, nemrég találtam egy bekezdést egy könyvben, így szól:
Éjszaka a rövid ébredések a gyerekeknél is azt a célt szolgálják, hogy ellenõrizzék, minden rendben van-e körülöttük.
"Ha minden rendben, akkor talán a másik oldalára fordul, felhúzza a takaróját, átöleli a játékállatkáját és alszik tovább. Ha azonban valami változást észlel ahhoz a helyzethez képest, amiben elaludt - másik ágyban ébred, vagy elvették a maciját, hogy ne nyomja alvás közben stb. -, akkor nem tud elégedetten visszaaludni, hanem nyûgös lesz, míg az eredeti helyzet vissza nem áll."
Esetemben most már úgyis mindegy a dolog, már nem félek, így csak kérdés szintjén merült fel bennem: nem lehet, ha én is a játékkutyusommal aludtam volna el, akkor a kutyus éjjel is biztonságérzetet nyújtott volna?
Csak Romola miatt érdekel már a dolog: ugyanis elõre rettegek attól, hogy õt valaha külön szobába kell raknunk. (Persze, mellette ott szuszog majd a kistestvére, az már más lesz.)
Na mindegy. Konklúzió: minden gyermek, minden család más és más.
Laura

Alvásügyben: minden baba más, minden anya más, minden család más. Még a családokon belül is máshonnan jött a két szülõ, esetleg homlokegyenest más elvekkel és gyakorlattal. Közösen - ha az apát is érdekli az ügy - kell kialakítani, hol, kinek, mi a legjobb. De a legfontosabb a baba érdeke. Igaz, én mindig azt mondom, a szülõ is ember, azaz neki is ki kell pihennie magát. Még valami: a görcsös akarás (aludj már, egyél már, stb.) mindig akadálya a megoldásnak.
Bogancsi

 Én nem olvastam az "aludj jól" könyvet. Csak amit itt a babaneten olvastam és Ágci elküldött nekem. Nálunk azért vált szükségessé a bevezetése, mert egyszerûen kínlódás volt Dani elaltatása. Amióta nincs esti szopi nem egyszer 1-2 órát is igénybe vett az altatás. Hiába próbáltam ringatni, elmászott. Ha lefeküdtem mellé a földre, felült és sötétben is mászni akart a játékaihoz. Ugyanez volt a probléma amikor éjszaka felébredt. Egyszerûen nem tudtuk visszaaltatni hiába vittük mellénk az ágyba. Végül az olvasottak alapján próbáltuk meg az alvásra tanítást és még a mai napig nem tudom elhinni, de már az elsõ nap csak pár percet sírt és azóta elég ha letesszük és már alszik! Ugyanígy a délutáni altatásnál és ha éjszaka fel is ébred megitatom, cumi, sírni és még ha ül is amikor kijövök a szobából szép csendben elvan, majd magától elalszik. Azóta õ is és mi is sokkal kipihentebbek vagyunk...
Danimama

 Én is az ellenzõk közé tartozom, illetve azok közé, akik nem használják fel tökéletesen, amit a módszer mond. Mert nem érzem magam tökéletesnek. Most a kivonatot olvasva többször is görcsbe állt a gyomrom és nem tudtam elképzelni, hogy az én rendszertelen önmagam ilyen pontosan és számítóan végigvegye ezt a szerintem mindenkit kiakasztó, bár lehet, hogy hosszútávon eredményes dolgot. Nekem horror, még rágondolni is, de lehet, hogy másnak bevált, akkor istenem! Csinálja. Azért szép az emberi nem, mert minden egyede más és (másként) gondolkodik.
Csak nehogy szegény gyerkõceink a túlnevelés áldozatai legyenek. Annyit vacakolunk már a nevelgetésükkel. Én inkább maradok az ösztöneimnél, amik sokszor súgnak jót, de legalább annyiszor rosszat. Olyankor megpróbálok korrigálni. 
Solya

 Nagyon bejött a könyv, az Aludj jól gyermekem címû!
1.este: lefektettem, sírás, 1perc múlva nyugtatás, sírás, 3perc múlva nyugtatás, utána elaludt. Éjjel 2-szer ébredt.
2.este: lefektettem, sírás, 1perc múlva nyugtatás, utána elaludt. Éjjel 1-szer ébredt.
3.este:lefektettem és egy hang nélkül magától elaludt. Éjjel EGYSZER SEM ÉBREDT FEL!!!
Szóval este fél9-tõl reggel 8-ig aludt!
Én meg éjjel többször fenn voltam, hogy mi van már, miért nem sir fel
Remélem most már így marad! Reggel feltûnõen kipihenten ébredtünk, fel vagyok frissülve!!
Lara

 Elolvastam a könyvet, be is vetettem. Elõször azt kellett megoldani, hogy ne aludjon el a cicin, valahogy sikerült. Utána jött a módszer. Háromszor kellett bemennem, de ahogy bementem, mindig felerõsödött a sírás. Végül 18 perc alatt elaludt. Rosszabbra számítottam. De a java még hátravan, nem tudom, mi lesz éjszaka.
Csak kicsit hiányzik most, hogy nem szopizva alszik el. Az annyira jó volt. De hát sajnos pontosan ránk illik az az eset, amikor a baba szopizva elalszik, és aztán hajnalban kel, mert a cici kell neki. Most már akkor sosem fog hozzám bújva elaludni?
Ildianyu