|
A
hatályos jogszabályok értelmében orvosszakmai szempontból
indokolatlan beavatkozást az ellátó nem hajthat végre:
Az Egészségügyi törvény (1997.évi CLIV. tv.) 10. § (2. bek.):
"A betegen - e törvény eltérõ rendelkezésének hiányában -
kizárólag az ellátáshoz szükséges beavatkozások végezhetõk el."
valamint
a 131. § (3. bek.): "Az orvos a beteg ellátását csak a vizsgálatát
követõen tagadhatja meg, amennyiben a vizsgálat során megállapítást
nyer, hogy [...]
b) a beutaló orvos által javasolt vagy a BETEG ÁLTAL KÉRT kezelés
SZAKMAILAG NEM INDOKOLT."
Az, hogy szakmailag mi indokolt, illetve, hogy milyen terápiás eljárást
alkalmaznak, a kezelõorvos kompetenciájának körébe tartozik:
"129. § (1) A kezelõorvos joga, hogy a tudományosan elfogadott
vizsgálati és terápiás módszerek [119. § (3) bekezdés b) pontja] közül
- a hatályos jogszabályok keretei között - szabadon válassza meg az
adott esetben alkalmazandó, általa, illetve az ellátásban közremûködõ
személyek által ismert és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és
személyi feltételek mellett végezhetõ eljárást.
(2) A választott vizsgálati és terápiás módszer alkalmazhatóságának
feltétele, hogy
a) ahhoz a beteg e törvény szabályai szerint beleegyezését adja,
valamint
b) a beavatkozás kockázata kisebb legyen az alkalmazás elmaradásával
járó kockázatnál, illetõleg a KOCKÁZAT VÁLLALÁSÁRA ALAPOS OK
legyen."
Összefoglalva, a beteg kérésére császármetszést csak akkor szabad
elvégezni, ha az szakmailag indokolt, szakmailag pedig akkor indokolt, ha
a hüvelyi szülés kockázata nagyobb vagy közel azonos, mint a császármetszésé.
Az utóbbi esetben (azonos kockázat) a császármetszés alternatív eljárásnak
minõsül, és ekkor a beteg joga megválasztani a számára legelfogadhatóbb
beavatkozást:
"15. § (1) A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog,
amely
kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.
(2) Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti
el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve
annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve
melyeket utasít vissza, figyelembe véve a 20. §-ban elõírt korlátozásokat."
Visszatérve a "szakmai indokoltságra", álláspontom szerint,
amikor az orvos mérlegeli a beavatkozás hasznát-kockázatát, mindenképpen
figyelembe kell vennie a beteg ÉRTÉKPREFERENCIÁIT, illetve az esetleges
pszichés averzióit is. Az elõbbire (sõt, mindkettõre) jó példa az
otthonszülés. Az anya erkölcsi szempontból helyesen dönt, ha
valamivel nagyobb(???) kockázatot vállal az otthoni szüléssel azért,
mert úgy érzi, a gyermekével, házastársával mélyebb kapcsolata
alakul ki és/vagy el akarja kerülni az elidegenült, lélekromboló nem
ritkán megalázó kórházi körülményeket (no és a iatrogén ártalmakat).
Az elutasított kismamáknak én azt tanácsolnám, hogy forduljanak másik
orvoshoz is, aki esetleg a mérlegelendõ szakmai szempontok körébe
bevonja az anya indokolt kívánságát is.
Megjegyzem, annak, hogy a császármetszéses szülések aránya mind a
nyugati világban, mind nálunk nagymértében növekszik, maguk a szülészek
az okai. A hüvelyi szülés esetén az ORVOS vállal nagyobb kockázatot:
nagyobb a mûhiba
elkövetésének lehetõsége. Ezért aztán, amikor tájékoztatják az
anyát (ha egyáltalán tájékoztatják nálunk), akkor a számukra
egyszerûbb megoldás felé terelik a döntését.
dr. Jakab Tibor
Szószóló Alapítvány
2002.10.03
|
