Hangulati élet zavarai

Segítség, kismama lettem!
	ELÕSZÓ Az anyaság az élet legnagyszerûbb - és egyben legfárasztóbb - csodája. Óriási változás az életedben, függetlenül attól, hogy vágytál-e rá, vagy csak úgy betoppant az életedbe, mint egy váratlan látogató.
1. Csak nem lettem várandós?
	A csoda - néha egészen apró - változásokkal köszönt be az életedbe. Neked talán még fel sem tûnik, és vérig sértõdsz azon, hogy partnered azzal a felháborító és lehetetlen váddal áll elõ, hogy az utóbbi idõkben kezdesz kibírhatatlanul hisztis lenni. Igazán felfoghatná, hogy egyszerûen fáradt vagy, meg különben is, ez az állandó idõjárás változás nem csoda, hogy kiborítja az embert. Még az is meglehet, hogy valamilyen betegség lappang benned. Egyáltalán: mért nem tudnak a férfiak legalább egy kicsit megértõbbek lenni? Elég baj az neked, hogy mostanában állandóan fáradt vagy, néha még szédülsz is, és a gyomrod is émelyeg. Mindennek tetejébe még WC-re is gyakrabban kell járnod (csak nem fáztál fel már megint?), és a melled is kellemetlenül feszül (máris itt lenne a menzeszed?). Na és valami miatt most a szex sem okoz olyan örömöt, mint eddig (micsoda bosszúság, pedig már éppen kezdett jó lenni!). És az a szörnyû fémes íz a szádban (remélhetõleg nem ínybetegség!)... Szóval neked aztán igazán nehéz, és ezt mindenki másnak illene respektálnia. Aztán amikor a menzeszed is kimarad, gyanakodni kezdesz: csak nem...? Á, biztosan nem, de azért talán meg kéne csinálni egy házi terhességi tesztet. Csak a biztonság kedvéért. És már rohansz is a patikába, azon kapva magad, hogy lázasan kutatsz a legolcsóbb, leggyorsabb és legbiztosabb terhességi teszt után, amit aztán minél elõbb szeretnél ki is próbálni. Kit érdekel, hogy éppen a munkahelyeden vagy, meg hogy a teszthez legalkalmasabb reggeli vizeletedtõl már órákkal ezelõtt megváltál? Hiszen ilyen idegõrlõ izgalmat képtelenség kibírni. Neked azonnal tudnod kell, hogy mi van. Végül is akárhogy nézzük, ez most a szó legszorosabb értelmében is létkérdés. Akár vágysz a gyermekáldásra akár nem, jónéhány fehér hajszálra tehetsz szert az alatt a pár perc alatt, amíg a teszt az eredményen dolgozik. Közben elképzeled, hogyan maradna tátva partnered szája a meglepetéstõl (vagy édesanyádé a megrökönyödéstõl), mikor bejelented nekik a nagy hírt (valld be, hogy ezt tulajdonképpen még élvezed is!). Aztán felmerül benned, hogy, "mi is lenne, ha", és rájössz, hogy az egész, tûrhetõen felépített életed fenekestül felfordul, ha kiderül, hogy tényleg... Aztán már csak rémülten ülsz, és bámulod a tesztet, amin éppen kezd kirajzolódni az eredmény, hogy igen, tényleg kisbabát vársz. Ez nem lehet igaz! Ott, a pocakodban szinte észrevétlenül útnak indult egy pici élet, ami belõled, belõletek született. Na és most hogyan tovább? Az érzelmeid a mámoros boldogságtól a csüggedtség legfeneketlenebb bugyráig változnak, egyik percben majd szétvet az öröm, a másikban pedig kétségbeesel a hirtelen jött felelõsség súlyától. S még inkább így van ez a kedvesednél, mikor izgatottan bejelented neki a nagy hírt. Ne aggódj, ha a párod elõször nem tûnik túl lelkesnek - nehéz ezt a hírt megemészteni, és a férfiakat könnyen megrémíti az egyszeriben kényszerûvé váló családfenntartás szörnyûséges feladata, ami most hirtelenjében az õ nyakukba szakad. Hja, nem csoda, hisz a férfiak többnyire igencsak irtóznak mindattól, ami kötelezõ. Ha nem így lenne, nem kószálna annyi boldog agglegény a világban. Egyúttal jobb, ha arra is felkészülsz, hogy esetleg életed párja az elviselhetõnél jóval több furcsa reakciót fog produkálni a terhességed alatt, és néha egyáltalán nem úgy viselkedik majd, mint ahogy azt a romantikus lányregények boldog édesapáiról olvastad. Ne csüggedj, mindez meg fog változni a szülés után. Addig pedig a legokosabb, amit tehetsz, hogy rendíthetetlen nyugalommal megpróbálod a körülményekhez képest jól érezni magad.
Az elsõ hónapok
	A reggeli émelygések és szédülések közepette valószínûleg nehéz rávenned magad, hogy még egy nõgyógyászati vizsgálatot is elviselj a terhességed hivatalossá tételének érdekében. Ne izgulj, ezt bármelyik nõgyógyász megteszi, és már egy ultrahang vizsgálat is elég hozzá. Ha szerencsés vagy, még egy ultrahang képet is kapsz almamag nagyságú kisbabádról (5-6. terhességi hét). Gondoltad volna, hogy már agya, gerince és központi idegrendszere is van, sõt, már a szíve is dobog? A tudat, hogy ott van benned az apró élet, talán elviselhetõbbé teszi a sok kellemetlenséget, ami ezidõ alatt kijut neked. Hiába érzed pocsékul magad, senki se fogja átadni a helyét a buszon, villamoson, hisz még semmi sem látszik rajtad. No és persze a fõnököd se lesz kedvesebb hozzád és a munkád se lesz kevesebb. Itt az idõ, hogy derekasan helytállj, erõt merítve a titokból, amit magadban hordozol. Nehéz megállni, hogy megtartsd a "titkot", de talán még korai volna elmondani. Vagy mégse? De mi van, ha elveszíted közben a babát (a vetélések nagy része az elsõ 3 hónapban következik be), vagy kiraknak a munkahelyedrõl? A legjobb idõpont a hír bejelentésére talán a 4. hónap. Ilyenkor már ritkábban történik baj, amellett pedig ekkor már kötelezõ a munkahelyen is közölni, hogy kisbabát vársz. Jó, ha tudod, hogy a törvény alapján a terhesség 3. hónapjától nem rúghat ki a fõnököd, akármennyire is acsarkodik rád. De ne aggódj, ehhez a hírhez általában még a legvérmesebb fõnök is jámbor jóindulattal gratulál. A rokonoknak persze illik elõbb elárulni az új családtag érkezését - hadd legyen idejük megemészteni, hogy egy újabb nemzedékkel öregebbek lettek. (Ez fõleg az elsõ unokás leendõ nagyszülõket érinti igen érzékenyen, akikben a nagyiról többnyire egy pocakos, ráncosodó, fehér hajú kedves töpörödmény képe él, amivel sehogyan sincs ínyükre azonosulni. Próbáld meg egy kegyes füllentéssel bebeszélni nekik, hogy milyen büszkék lehetnek majd arra, hogy õk kivételesen egészen fiatal nagyszülõk lesznek egy olyan nagyszerû unokával, aki akár a saját gyerekük is lehetne.) Ha már minden ismerõdöd tudja, hogy gyereket vársz (elég egy-két embernek elmondani, és pár napon belül garantáltan mindenki tudni fogja), felkészülhetsz a sztereotip udvariassági kérdések lankadatlan áradatára, amely egészen a szülésig tart. Mindenki kötelességének érzi minden alkalommal megkérdezni tõled, hogy hogy vagy, tudod-e már, hogy fiú-e vagy lány, hányadik hónapban is vagy tulajdonképpen és mikorra is várod pontosan a babát. Felkészülhetsz arra is, hogy amikor már láthatóvá válik várandósságod, vadidegen emberek is felteszik majd ugyanezeket a kérdéseket, és mindenképpen el akarják majd mesélni, hogy velük hogyan volt. Naponta többször is meghallgathatod, hogy neked holtbiztos, hogy fiad lesz, mert hegyes a hasad (vagy lányod, mert gömbölyû), hisz így volt ez az unokatestvér, nagynéni, barátnõk stb. esetében is. A munkatársaid különösen nagyon érdeklõdõk lesznek, idõrõl idõre be kell majd mutatnod nekik a hasad méretét (miközben õk ámuldoznak, hogy milyen kicsi még, vagy éppen milyen nagy), és elhalmoznak gyümölcsökkel, amit udvariasan megköszönsz nekik, bár már a narancs látványától is undorodsz, a feketeribizlitõl pedig a múltkor is elviselhetetlen hascsikarást kaptál. Visszatérve a terhesség kellemetlenségeihez, készülj fel rá, hogy az elkövetkezendõ hónapokban elképesztõ mennyiségû vizsgálaton kell majd keresztülmenned: döfködnek, nyomkodnak, ide-oda küldözgetnek, és - hacsak nem tartozol azon kevés szerencsések közé, akik megengedhetik maguknak, hogy magánklinikára járjanak - rengeteget kell majd várakoznod. Úgyhogy jól teszed, ha már az elején beszerzel magadnak néhány izgalmas (és könnyen hordozható) olvasmányt erre az idõre. (Bevallom, hogy engem néha kifejezetten megnyugtatott ez a "mértéktelen törõdés" - legalábbis minden alkalommal kellemes biztonságérzettel töltött el, hogy kiderült: a babával és velem minden rendben van.). A nõgyógyász már az elsõ látogatásnál el fog küldeni vér- és vizeletvizsgálatra és EKG-ra, és tanácsolja, hogy a leletekkel keresd fel háziorvosod, illetve a lakhelyedhez tartozó védõnõt. A vérvétel - bár elvileg nem tart sokáig - a rengeteg várakozó, meg a sorbanállás miatt eléggé igénybe vehet téged (ne reménykedj, hogy mint várandós kismamát soron kívül behívnak) Fõleg, ha még ájulós is vagy, tekintve, hogy egybõl 3 fiola vért csapolnak le tõled - külön a teljes vérképre, a vércsoport meghatározásra, és végül az ú.n. Wasserman vizsgálatra. Az EKG-ra általában nem kell sokat várakozni (és egyáltalán nem is kellemetlen), ellentétben a háziorvosi vizsgálattal, ami - az állandó tömeg miatt - néha több órányi kényszerû ücsörgést jelent a sok beteg ember között, miközben izgulhatsz, hogy vajon nem kapsz-e el tõlük valami fertõzõ nyavalyát, ami veszélyes lehet a kisbabádra. Pedig az egész vizsgálat 10 percnél nem tart tovább (kivéve, ha bõbeszédû a háziorvosod): megnézik a leleteidet, kifaggatnak, hogy van-e örökletes betegség a családban, aztán egy kis hasnyomkodás, majd kapsz egy igazolást a terhességedrõl, és már mehetsz is. Ezután kell elmenni a védõnõhöz (legjobb, ha az eddig összegyûlt összes leletedet magaddal viszed), aki kitölt számodra egy terhesgondozási könyvet, amit ezentúl indig magadnál kell tartanod. (Legokosabb, ha mindjárt nyitsz egy külön kis mappát a terhességgel kapcsolatos leendõ iratgyûjteményedhez, különben megzavarodsz majd az állandó keresgéléstõl.) Ezt követõen a védõnõ megméri a súlyodat meg a vérnyomásodat, és ellát hasznos tanácsokkal, te pedig megrohamozhatod õt minden felmerülõ kérdéseddel (a kérdéseket jobb, ha elõre összeírod, különben a felét fixen elfelejted). A védõnõt ezentúl minden hónapban fel kell majd keresned egészen a szülésig, a szülést követõen pedig õ fog majd hozzád eljárni, és segíteni a kisbabád gondozásának kérdéseiben. Ha mindezen túl vagy, fellélegezhetsz végre egy kicsit, és elkezdhetsz gondolkozni azon, hogy hol és kinél szeretnél szülni. Nehéz kérdés, mert a legszimpatikusabb szülész többnyire nem abban a kórházban dolgozik, ahol a leginkább szeretnél szülni. Célszerûbb elõször az orvost kiválasztani, õ aztán majd úgyis elmondja, mire van lehetõség az adott kórházban. A választásban segíthet a védõnõ vagy akár egy-egy újságcikk, de a legbiztosabb, ha a környezetedben fellelhetõ kismamák tapasztalatai alapján döntesz. (Életed párjára ne számíts ebben a kérdésben: a legtöbb, amire egy férfi ez esetben képes az, hogy - ha unott képpel is, de - hajlandó végighallgatni vívódásodat.) Mielõtt elszánod magad, hogy felkeress egy ígéretesnek mutatkozó szülészorvost, vedd számba, hogy hogyan szeretnél szülni: alternatív módon, vagy hagyományosan. Az alternatív módszer a természetes szülést dicsõíti, és azzal kecsegtet, hogy otthonos körülmények között hozhatod világra gyermeked (a partnereddel együtt, berendezett szobában, olyan testhelyzetben, ami neked kényelmes; szólhat a kedvenc zenéd, és még kádban is üldögélhetsz vajúdás közben, ha éppen arra van kedved), viszont nem kapsz fájdalomcsillapítást, és ha bármi komplikáció adódik, le kell mondanod errõl a lehetõségrõl. Ha a hagyományos módszert választod, akkor a jó öreg kórházi hangulatban szülhetsz, de kipróbálhatod az epidurális (gerinctáji) érzéstelenítést, ami ágyhoz köt ugyan, de állítólag jelentõsen enyhíti a vajúdás kínjait. (Én az alternatív szülést választottam, mígnem a vajúdás utolsó 3 órájában kétségbeesetten próbáltam meggyõzni - persze hiába - minden arra járó nõvért és orvost, hogy esetemben mégiscsak az epidurális érzéstelenítést kéne haladéktalanul alkalmazni.) Az orvosválasztást ne halogasd tovább a 4. terhességi hónapnál, mert ezután a szülészek már igen ferde szemmel néznek majd rád, és az se biztos, hogy egyáltalán elvállalnak. Egyébként az, hogy tájékozódásképpen felkeresel egy szülészt, nem jelenti azt, hogy õt is kell választanod. Faggasd ki nyugodtan, aztán ha dûlõre jutottál - akár egy héttel a látogatás után - közöld vele a döntésedet. Egyúttal elkezdheted partnered puhítását, hogy végül elérhesd, hogy melletted legyen a szülés idegpróbáló óráiban (rengeteget segít!). Mire idáig eljutsz, már valószínûleg túl vagy a legrázósabb elsõ idõszakon, a hányinger is ritkábban gyötör (ha mégis, akkor vegyél be két szem - recept nélkül kapható - B6 vitamint ébredéskor), s bár a hasad még nem számottevõ, de igazán megnyugtató, hogy egy-egy kiadós evés után már nem kell szégyenkezned kedvesed elõtt a megnövekedett méreteid miatt. Sõt, még büszke is lehetsz rá. A terhesség egyben kiváló indok arra is, hogy végre bármilyen finomságot megvehess magadnak, ami után eddig nyálcsorogva epekedtél. Végülis mindezt kizárólag a baba jólétéért teszed. (Azért nem árt ügyelni arra, hogy a terhesség okán engedélyezett 15 kilós hízást ne mindjárt az elsõ 4 hónapban szedd fel magadra, mert szülés után aztán majd szenvedhetsz a fogyókúrával.) Az ifjú várandós anyák ebben az idõszakban öltözködés szempontjából két csoportra oszthatók: az egyik az anyaságára büszke, ezért máris kismamaruhákat hord, míg a másik arra, hogy még rámennek a régi ruhái, ezért a - viszonylagos - karcsúságát próbálja hangsúlyozni. (Meglepõ módon a középút képviselõivel elenyészõ számban lehet csak találkozni.) A kismama-melltartó beszerzése mostanra már mindenképpen idõszerû, ha nem akarsz szülés után ronda lógó melleket. Amennyiben eddig kevesellted kebled domborulatát, most örülhetsz, mert hónapról hónapra nõnek a halmok. Ez a változás valószínûleg kedvesednek sem lesz ellenére, mindaddig, amíg az egyik este meg nem jelenik a hálóinged elején két aprócska folt. Ne ijedj meg, ez csak az elõtej (a szervezeted elõkészül a kisbaba fogadására), és csak annyit jelent, hogy ezentúl melltartóbetétet kell hordanod az ilyesfajta foltok megelõzésére. Sajnálatos módon a férfiak nagy része undorodik az anyatej mindenféle megnyilvánulásától, nem is beszélve a gömbölyödõ pocak látványáról, amely egyenesen letaglózza szexuális vágyaikat. Nem így a kisebbik csoport esetében, melynek képviselõje ellenállhatatlanul vonzónak találja a kismamákat, együtt izgul velük a kisbabáról készült ultrahang képet silabizálva, ráadásul kedves és megértõ - de sajnos éppen nem a te férjed. Szóval amikor kezdenéd már egészen tûrhetõen érezni magad, jönnek az újabb kínzások: ezúttal - a 16. terhességi héten - az AFP vérvizsgálat következik (ezzel magzatod esetleges velõcsõ rendellenességét tudják kiszûrni), és akár máris sor kerülhet a terheléses vércukor tesztre, aminek során egy bögre tömény cukoroldat éhgyomorra történõ felhörpintése után félóránként - összesen ötször - vesznek tõled vért. (Ha szerencséd van megengedik, hogy lefeküdj, még mielõtt öklendezésed likvid eredményt produkál. Néha segít, ha viszel magaddal egy kis citromot, meg egy nyalás sót az édesség ellensúlyozására. Ha igazán mázlista vagy, akkor a vércukor tesztnek csak a szolidabb változatára fognak elküldeni, amikoris csak két "csapolásra" kerül sor: egy éhgyomorra, a másik meg egy tej plusz zsömle bekebelezése után.) Ha mindezt túlélted, akkor a további vizsgálatok a szülésig már meg se fognak kottyanni neked. Ilyenkor szoktak újabb ultrahang felvételt is csinálni, ami egyenesen felüdülés az eddigi borzalmak után; óriási élmény: már teljesen ember formája van a babának, és a képernyõn láthatod, ahogy mozog vagy szopja az ujját. Ha kéred, és hozol kazettát, sok kórházban videófelvételt is készítenek neked a vizsgálatról - bár kicsit sokba kerül, de csodálatos emlék marad. Ha eddig halogattad, most már igazán ideje elkezdeni a terhestornát. Ha dolgozol, akkor nehéz lesz megoldani, hogy kórházak által szervezett speciális terhestorna órákra járj, mivel ezek általában nem igazodnak a munkaidõhöz; a fõnököd meg valószínûleg nem fog túlzottan örülni - terhesség ide vagy oda - ha a gyakori vizsgálatokon túl még heti kétszer terhestornára is elkéredzkedsz. Sebaj, tornázni otthon is lehet - feltéve, ha van benned némi akaraterõ, hogy heti 3-4-szer 20 percet rászánj (többször kevés jobb, mint egyszer sok). A legtöbb terheskönyv bemutat néhány gyakorlatot. A legfontosabb - és legutálatosabb - a gáttorna (össze kell szorítani, aztán elernyeszteni a hüvely-végbélnyílás tájékát), ami a méhsüllyedést és a vizeletcsöpögést akadályozza meg. Igaz, hogy bárhol és bármikor 5-10 perc alatt meg lehet csinálni, de ha betartod a könyvek által ajánlott mennyiséget, akkor mást se fogsz csinálni egész nap. Különben is igen könnyû megfeledkezni róla, egészen addig, amíg egyszer tüsszentés vagy köhögés közben be nem csöppen egy kis vizelet. Akkor ismét teljes gõzzel beleveted magad a gyakorlatokba, amik aztán lassan újfent a feledés homályába merülnek a következõ malõrig. Azért ne erõltesd túl magad: a szülés után úgyis kezdheted elölrõl az egészet. A légzõgyakorlatokkal meg aztán igazán nem érdemes veszõdnöd: a vajúdás és szülés közben garantáltan nem fog eszedbe jutni egy sem. Okosabb, ha a partnered tanítod meg rá, õ majd emlékeztet téged a helyes légzésre a szülés alatt. Lassan elkezdheted használni a tapasztaltabb barátnõid által ajánlott terheskrémeket is (sajnos egyik sem mondható olcsónak): ha ezzel kened naponta a melled, hasad, feneked és csípõd tájékát, elvileg megelõzi a bõröd megnyúlása miatt keletkezõ csúnya lilás repedések, ún. striák megjelenését. Ha pedig mégsem, legalább nyugodt lehet a lelkiismereted, hogy te minden tõled telhetõt megtettél. Jó, ha már most ellenõrzöd, hogy nem kezdõdik-e a lábadon visszeresedés: ha igen, akkor sürgõsen szerezz be visszérkrémet (bármelyik drogériában kapható) és esetleg visszérharisnyát is, és tedd félre kecses magassarkú cipellõidet, mert eljött a slampos, lapossarkú magasszárú kismamacipõk ideje. Hogy tramplinak érzed magad? Ugyan már! Természet anyánk gondoskodik róla, hogy a szervezetedben felhalmozódó prolaktinnak köszönhetõen mindvégig megmaradjon benned a nõiesség érzetének édes illúziója.
A középidõ
	Állítólag ez a gyermekvárás legkellemesebb idõszaka: a hányinger már-, a gyomorégés még nem gyötör, a pocak már kezd látszani, de még nem jelent gondot a cipelése, ráadásul - egészen tudománytalanul kifejezve - "boldogsághormon" kezd termelõdni a szervezetedben, aminek eredményeképpen már a partnered is egészen figyelmesnek és imádnivalónak találod. Végre örömödet leled az élet apró dolgaiban: kellemes kábultsággal ücsörögsz munkahelyeden az ebédrõl ábrándozva, ami után a legnagyobb megelégedettséggel merülsz álomba az íróasztalod alatt. Ez a legjobb idõpont arra, hogy kedveseddel elutazzatok egy kis extra pihenésre: végre biztos lehetsz abban, hogy jól fogod érezni magad. Ilyenkor, az 5.-6. hónap tájékán kisbabád már kb. fél kilót nyom, van szemöldöke, szempillája, a teste még sovány, de már arányos babatest, és a haja is elkezd nõni. A várandósság egyik legcsodálatosabb élménye, amikor - az 5. hónap tájékán - megérzed kisbabád mocorgását, ami aztán a szülésig egyre intenzívebbé válik, ahogy nõ és erõsödik a baba. Aztán egyszer elalvás elõtt az oldaladra fordulva hirtelen azt veszed észre, hogy az egész hasad is oldalra csúszott, gyermeked pedig kétségbeesett rúgdosással próbál visszakapaszkodni korábbi kényelmes pozíciójába. Innentõl kezdve oldalfekvésben kénytelen leszel kispárnát gyömöszölni pocakod alá, ha nyugodtan akarsz aludni. Hja, vége már azoknak a régi szép idõknek, amikor még bármilyen pózban heverészhettél ágyadban: a hasonfekvésre már nem is gondolhatsz, a háton fekvés a 6.-7. hónaptól szintén nem ajánlott (ebben a pózban romlik a magzat oxigénellátottsága), marad az oldalt fekvés, ami pedig a hasad ide-oda csúszkálása miatt csak akkor válik elviselhetõvé, ha alaposan kipárnázod a pocakod, és késõbb a lábad környékét is. Cserébe viszont kedveseddel együtt ámulva nézhetitek és tapinthatjátok, ahogy kisbabátok mozgolódó pici teste nyomán pocakod a legelképesztõbb formákat veszi fel.
Az utolsó 3 hónap
	Ha eddig nem nõtt igazán méretesre a hasad, hát most minden lemaradását bepótolja. Meglepõdve veszed majd észre azt is, hogy ugyanolyan erõfeszítés mellett egyre tovább tart bárhová eljutnod. A cipelés már egyáltalán nem megy, mert a hasad néha "bekeményedik" (a méhed összehúzódva már a szülésre edz). Ha gyakran és kényelmetlenül keményedik a hasad, pihenj sokat, próbáld elereszteni magad, és szükség esetén vegyél be Magne-B6 vitamint. Fokozódó tehetetlenséged jó indok arra, hogy végre igazán bevond párod a házimunkába, bevásárlásokba (ha jól taktikázol, az így kialakult munkamegosztás a szülés után is fennmarad). Lassan kénytelen leszel igénybe venni partnered segítségét az olyan intim foglalatosságokhoz is, mint például a lábszõrszedés, pedikûr vagy éppen a cipõd bekötése (hacsak elõrelátóan nem vettél magadnak bebújós cipõket). Az alvás egyre nehezebbé válik: az elhelyezkedés és a másik oldaladra fordulás az ágyban hosszú perceket vehet igénybe, ráadásul a hólyagodra nehezedõ nyomás miatt még WC-re is ki kell evickélned éjszakánként. Ezek a procedúrák aztán könnyen felébreszthetik a pocakodban szunnyadó pici lényt, aki tiltakozásának nyomatékot adva élénk rugdosással foszt meg téged az álom reményétõl is. Ne lepõdj meg, ha ebben az utolsó idõben néha kellemetlen görcs áll a lábikrádba (sajnos ez is leginkább éjszaka szokott bekövetkezni): ez csak a kálciumhiány következménye, amit némi kálciumpótlással (pl. pezsgõtabletta) megelõzhetsz. Ha idáig eljutottál, most már igazán nincs értelme tovább halogatni a babaholmik beszerzését. Te is nyugodtabban és felkészültebben várod majd a szülést, ha tudod, hogy otthon minden elõkészült a kis utód fogadására. Egyébként az elõkészületek rejtélyesen nagy örömöt okoznak minden kismamának: órákig el tudnak szöszmötölni a megfelelõ ágynemû, kisruhák, öltöztetõ stb. kiválasztásával. Vigyázz, ne ess abba a hibába, hogy nagy halom szükségtelen cuccot halmozol fel: a babának kezdetben nem sok mindenre van szüksége, hisz az elsõ idõkben csak enni és aludni fog. Így elég, ha csak az alábbi dolgokat szerzed be: alváshoz: - mózeskosár vagy kiságy, lényeg, hogy közvetlenül a te fekhelyed mellett legyen - kispléd a kosár vagy ágy aljára, - 2 db kislepedõ - 2 db könnyû, mosható takaró (párna nem kell, a babának teljesen vízszintes felületen kell aludnia) szállításhoz: - mózeskosár az autóban szállításhoz - babakocsi kocsizsákkal (télen) - legcélszerûbb (igaz, a legdrágább is) olyan babakocsit venni, amely kivehetõ mózeskosárral rendelkezik, és késõbb sportkocsivá is alakítható. pelenkázáshoz: - biztonságos pelenkázóhely (fontos, hogy számodra kényelmes magasságban legyen) - lemosható pelenkázómatrac - nedves törlõkendõ popsitörléshez - kicsi, mûanyag szemeteszsákok a koszos pelenkák elhelyezésére (bûzölgés elkerülése végett) - néhány csomag mini vagy newborn pelenka - 1 üveg 70%-os alkohol a köldökápoláshoz A popsikrémet és a köldök leszárításához szükséges hintõport majd a gyerekorvosod írja fel az elsõ vizsgálatkor. fürdéshez: - kiskád (Legjobb az a fajta, amely olyan kiképzésû, hogy a kisbabát inden oldalról megtartja: így egyedül is könnyedén és biztonságosan tudsz fürdetni.) - 1 db vízhõmérõ - babaszappan (eleinte csak a hajlatok tisztítására használd, és ha így is túlzottan szárítaná a bõrt, úgy térj át fürdetõkrémre) - 2 db kapucnirésszel ellátott törölközõ öltözéshez: - 6 db elöl vagy hátul nyíló (nem bebújós!) pamut rékli (ha már gyakorlott vagy, áttérhetsz a bebújós body-kra) - 6 db popsirésznél nyitható rugdalózó (újszülöttnek általában az 56-os méret a jó, de vigyázat, pár hét alatt kinövi!) - 2 db könnyû, kényelmes kiskabát - nyáron 4 db napozó - nyárra 2 db vékony pamut kissapka, télre (a vékony sapka fölé) 2 db vastag sapka - 2 db kismamusz (télen) illetve 2 db vékony kiszokni (nyáron, a napozóhoz) - télen 1 db meleg overál és 1 pár kiskesztyû - 20 db textilpelenka büfiztetéshez, a baba feje alá stb. Cumisüvegbõl 1 db-ot a biztonság kedvéért beszerezhetsz, de a rendesen szopó újszülöttnek a közhiedelem ellenére nincs szüksége plusz folyadékbevitelre. A 36. terhességi hétbe lépve ideje összecsomagolnod azokat a holmikat is, amiket a kórházba majd magaddal viszel, hiszen innentõl már bármikor várható a szülés. Itt sem érdemes óriási batyut összehordani, úgysem lesz rá szükséged, ráadásul a kórházi szekrényedbe sem fog beférni. Érdemes két kis csomagot készítened: egyet a szülésre, egyet pedig a szülés utánra. A szülésre készíts be egy kis innivalót, csokoládét, szõlõcukrot (ez erõt ad, ha már végleg kifulladtál), frissítõkendõt, no meg egy meleg papucsot. Szülés utánra telefonkártyát, tisztálkodószereket és törölközõt, strandpapucsot a zuhanyozáshoz, több guriga WC papírt, papír WC ülõke védõt, hálóinget, 6-7 bugyit, fésût, csatot. Nem árt egy úszógumit vagy kispárnát is betenni, amire majd ülhetsz, mert a szülés után annyira fog sajogni az alfeled, hogy a sima székre ülés szóba se jöhet majd. Ha bármi másra szükséged lesz, azt pedig behozza majd a párod. Most jönnek csak az igazi izgalmak: vajon mikor kezdõdik el? Ne félj, hogy esetleg nem fogod felismerni, ha elkezdõdik a szülés: ezt minden kismama biztosra megérzi. Vagy a szabályosan ismétlõdõ fájások, vagy a magzatvíz elfolyása figyelmeztetni fog. Próbáld meggyõzni magad, hogy minden rendben lesz, és hogy nem pont akkor fog elkezdõdni a szülés, amikor épp egyedül vagy valahol. Mindenesetre írd fel elõre egy cetlire a kórház, egy taxitársaság és az orvosod telefonszámát, mert ha hirtelen pánikba esnél, ez jól jön majd. Nem árt, ha telefonkártyát is hordasz ezentúl magadnál, no meg egy kis törölközõt, arra az esetre, ha netán épp nem otthon lennél, mikor elfolyik a magzatvíz. A 36. héttõl egyébként minden héten járhatsz majd NST vizsgálatra, amivel a méhösszehúzódások gyakoriságát és intenzitását vizsgálják 20 percen át a hasadra rögzített mûszerek segítségével. Sajnos azonban ezzel sem jósolható meg elõre a szülés idõpontja. Miközben bõszen készülsz életed egyik legnagyobb eseményére, ne felejtsd el a legfontosabbat: gyõzd meg magad, hogy igenis meg tudod szülni a gyermeked. Banális ostobaságnak tûnik ezzel foglalkozni, hisz az ember az eszével mindenképp tudja, hogy valamiképp úgyis megszüli a babát. Mégsem elég kizárólag az eszünkkel felfogni ezt, és azt gondolni, hogy majdcsak lesz valahogy. A szülést legjobban az könnyíti meg, ha nagyon mélyen a lelkedben is átérzed és elhiszed, hogy tényleg képes vagy világra hozni kisbabádat. Folyt. köv.

	Luptákné Kovács Krisztina