| |
A nõgyógyászati rákszûrést
a szokásos titokzatoskodás övezi, az orvosok egy olyan szót használnak,
mely csak részben fedi a valóságot a „betegek” pedig nem értik,
félnek tõle.
Pedig a dolog elég egyszerû.
Nõgyógyászati rákszûrés nincs.
Van azonban méhnyak rák szûrés és van emlõrák szûrés.
Mit
csinál a nõgyógyász amikor „rákot szûr”? Kissé leegyszerûsítve
a leírást, haladjuk kívülrõl befelé, ahogy a nõgyógyász is
teszi. Meggyújt egy erõs fényû lámpát és:
1.
Megtekinti a külsõ nemi szerveket: ez egy szûrésként is
felfogható, amennyiben ha itt elváltozásokat lát, annak természete
további (diagnosztikus) vizsgálattal tisztázható. "Rák"
szempontból elsõsorban a hüvelybemenet (vulva) rákja jön itt szóba,
ez inkább idõsebb korban szokott elõfordulni.
2.
Elõveszi a feltáráshoz használt eszközt (köznapi neve
kacsa) és a hüvelybe vezetve, annak lapátjait széttárva úgymond
feltárja a hüvelyt, ezenközben megtekinti a hüvelyfalat, melyen
szintén lehet kóros elváltozás, végül látótérbe kerül a külsõ
méhszáj (portio). A külsõ méhszájat egy erre a célra szolgáló
nagyítóval felszerelt eszközzel (kolposzkóp) megtekinti (kolposzkópia),
majd egy erre a célra kifejlesztett többnyire kisseprõhöz hasonló
eszközzel sejtmintát vesz a külsõ méhszájról, annak környékérõl
és a külsõ méhszáj felõl a méhbe vezetõ csatornácskából
(nyakcsatorna). Ez a mûvelet a citológiai (sejttani) mintavétel a
tulajdonképpeni „rákszûrés”. Ez a terület a rákkeletkezés
szempontjából leginkább veszélyeztetett terület. Az így nyert
sejteket (ezt hívjuk kenetnek) megfestik, szakértõ szemek (citológiai
elõszûrõ asszisztens, citológus szakorvos) megvizsgálják és véleményt
nyilvánítanak arról, hogy az így levett sejtek között van–e
olyan, mely gyanús lenne. Az így kapott vélemény nem nyilatkozik arról,
hogy van-e méhnyak rák, csak arról, hogy ennek gyanúja fennáll-e
(ezért hívjuk szûrõvizsgálatnak és nem diagnosztikus vizsgálatnak).
A gyanú fokozatait régebben „P” betûvel és számmal (1-5 ig),
napjainkban ehhez fûzött szakszöveggel is jellemzik. Ha a gyanú nem
áll fenn P1 vagy P2 jelzést kap a kenet, gyanú esetén P3-P4 vagy P5
jelzést kapunk. Természetesen a gyanú annál megalapozottabb, minél
nagyobb a szám értéke.
3.
A feltáró eszközt eltávolítjuk, és „szokásos” vizsgálatot
(ezt bimanuális, vagy kismedencei vizsgálatnak is nevezik) végzünk,
melynek során megtapintjuk a méhet, ha elérhetõ a petefészkeket is.
Ez a vizsgálat rákszûrés szempontjából alig értékelhetõ, mert a
méh többi részének, a petevezetõnek vagy a petefészkeknek nincs
olyan rákszûrõ módszerük, mint a méhnyaknak. Azaz nem rendelkezünk
szûrõvizsgálattal petefészek és a méh test és nyálkahártya rákjának
vonatkozásában, ezek a betegségek másként, tünetek alapján, pl.
rendellenes méhvérzés, vagy a vizsgálat során talált tapintási
eltérés, derülhetnek ki.
(Szûrõvizsgálat azt jelenti, hogy a páciensnek nincs semmi tünete,
ha tünetek alapján találjuk meg a bajt azt már nem nevezhetjük szûrésnek)
4.
Megtapintjuk, szabályos elõírt módszerrel az emlõket. Ezt
emlõszûrésnek nevezzük ugyan, de ez sem tekinthetõ szabályos szûrõvizsgálatnak,
mert hatékonysága nem kellõen jó, az egyszeri vizsgálat jó néhányszor
elsiklik meglévõ, kicsiny elváltozás felett. Hatékonyabb szûrés
az emlõ önvizsgálata. Valóságos szûrés Rtg és/vagy UH vizsgálattal
(mammográfia) történik.
A
méhnyak rák szûrõvizsgálat eredménye lehet negatív, ebben az
esetben a következõ, elõírt idõpontig teendõ nincs. Ha a szûrés
eredménye pozitív, azaz gyanú áll fenn, a gyanú igazolására vagy
elvetésére kell törekedni. A méhnyak rák szûrés esetén ezt a
beavatkozás szövettani mintavételt jelent, mert a szövettani vizsgálat
(diagnosztikus vizsgálat) biztosan eligazít. Szövettani mintavételre
leggyakrabban a külsõ méhszájból, a nyakcsatorna nagy részét is
magába foglaló kupalakú anyagot veszünk ki, a beavatkozást ennek
megfelelõen konizációnak (kúpalakú kimetszésnek) nevezzük.
Eredménye lehet negatív, amikor kiderül, hogy a gyanújelek ellenére
nincs rosszindulatú daganat, vagy lehet pozitív, amikor igazoltan
rosszindulatú daganat áll fenn. Abban a speciális esetben, amikor a
szövettani lelet rosszindulatúságot jelzett, de a rendellenes sejtek
saját határukat még nem lépték át, akkor a konizáció egyben a
betegség gyógyítását is jelenti, a továbbiakban csak ellenõrzésre
van szükség. Egyéb esetekben a daganatsejtek elterjedésétõl függõen
eltérõ kezelésre lehet szükség. A mûtét és/vagy sugárkezelés
szükségességérõl és mikéntjérõl onkológus szakember dönt.
Dr. Csákány M. György
osztályvezetõ fõorvos
Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház
2003.12.14
|
