|
Családközpontú szülészet Szandtnerné
Kisdaróczi Orsolya szakdolgozata |
|
|
Bevezetés |
|
|
A szülészeti gyakorlat terén végrehajtott reformok, bár jelentõsen csökkentették a szülések kockázatát, bizonyos tekintetben azonban mégis káros hatással bírtak. Egyrészt a kórházak még nem voltak felkészülve az anyák és az újszülöttek kényelmét szolgáló ellátásra (6-8 ágyas szülõszobák, 20 ágyas gyermekágyas kórtermek), másfelõl pedig a természetes szülés és születés halálát okozták. Míg a kórházi körülmények az évek során javultak a hagyományos szülészeti szemlélet erõs gyökereket eresztett és sokáig, egészen az 1980-es évek közepéig vezérelte a szülész orvosok gyakorlatát (12) Az emberi együttélés alapvetõ közössége a család, amely a szocializáció elsõdleges színhelye. Elsõdlegessége abban áll, hogy a legkorábbi életszakasztól kezdve hat a fejlõdõ egyénre. A szülõszobán nem egyszerûen az történik, hogy megszül egy vajúdó, és egy ember jön világra, hanem egy család születik. Az anya-gyermek-apa egysége. A hagyományos szülészet legfõbb hiányossága, hogy kevés figyelmet szentel a perinatális pszichológiai történésekre és ezáltal közvetve károsan befolyásolhatja a családdá szervezõdés folyamatát. Érdemes számbavenni, hogyan is alakul a szerepe az egyes családtagoknak egy hagyományos szemléletû szülés során. A szülõnõ bekerülve a kórházi intézménybe, családi környezetébõl kiragadva kiszolgáltatottá válik, elveszti a kontrollt, a saját teste fölött érzett felelõsséget, átadja az akció érdekében a diktálást az egészségügyi személyzetnek, orvosoknak, szülésznõknek. Mindeközben az asszony csak mellékszereplõje marad az eseményeknek, amelyek vele, de tõle függetlenül zajlanak. Ami viszont csak az övé az a fájdalom, a szenvedés. A monitorizálás, az infúzió, vagy a fájdalomcsillapítás ürügyén ágyhoz kötik, amellyel tovább fokozzák kiszolgáltatottságát. Majd megszületik a gyermek, akit a higénia jelszavával, elragadnak az édesanyjától, akihez hónapokig oly szoros kötelék fûzte. Egyedül marad a számára még idegen, rideg világban. Anya és gyermeke a szülés után 12 órával találkozhat ismét. Láthatás, szeretgetés, babusgatás eztán is csak naponta hatszor adott, 3 óránként és szigorúan a szoptatás idõtartamára. A családi integráció harmadik összetevõje az apa, akinek a hagyományos szülészetben semmilyen szerepet nem osztanak. Nyilvánvaló, hogy a család életében nagyon fontos feladatot lát el, vajon hogyan maradhatott ki a szülésbõl, születésbõl, ebbõl a vitathatatlanul családi eseménybõl? A hagyományos szülészeti gyakorlatot ért számos szakmai kritika, illetve az erre irányuló egyre fokozódó társadalmi elégedetlenség talaján bontakoztak ki a természetes szülés visszaállítására irányuló törekvések, amelyek a gyermek világrahozatalának családi eseménnyé történõ visszaállítását célozzák A családközpontú szülészet megvalósításához hosszú út vezetett, napjainkra túllépett a kísérleti szakaszon az orvostudomány egy dinamikusan fejlõdõ területévé alakult és a fejlõdés rohamléptekkel halad elõre. A modern medicina egyre inkább képes a szülõszobák légkörét családiassá varázsolni és a kínszenvedést egy felejthetetlen élménnyé változtatni. A dolgozatom célja az, hogy bemutassam a családközpontú szülészet irányelveit, hangsúlyozva a szülésre felkészítõ programok, valamint a családi integráció megteremtésének fontosságát. Önálló vizsgálatom célja, pedig felmérni a szülõnõk, illetve párok szüléshez való hozzáállását, valamint a terhességi pszichoprofilaxis az együttszülés és a rooming-in nyújtotta elõnyöket. 2001. 07.18 |
|
Társoldalunk kínálatából
Hova forduljunk autizmus gyanúja esetén? – Interjú Kaliczáné Szalai Katalin szakértői bizottsági vezetővel
Autizmus gyanúja esetén egy elbizonytalanodott, kétségbeesett szülőt csak... »
