Hogyan vásároljunk babaruhát?

Mint a cikk végén levõ aláírásból is látható, én is egyike vagyok a saját kárán tanuló anyukáknak. Nem, ez nem azt jelenti, hogy én magam akartam újra felfedezni a kereket, SÕT! Én olyan kismama voltam, aki a 9 hónapnyi áldott állapotot tényleg arra használtam, hogy a lehetõ legjobban felkészüljek a Nagy Napra és az azt követõ kihívásokkal teli idõszakra. Így szorgalmasan jártam a szülõfelkészítõ tanfolyamra, amit a kórházban tartottak, egy másikra, amit a körzeti védõnõk, végiglátogattam az összes aktívan praktizáló anyuka barátnõmet, olvastam papír alapú és internetes szakirodalmat, sõt eljártam kismama-tornára, -jógára, -táncra, csak hogy hasonszõrûek között legyek és felszívjam a tudást. 

Mindezek alapján óriási elméleti szaktudással rendelkeztem a szoptatásról, megtanultam pelenkázni és fürdetni mûanyag babán – persze ennek ellenére az elsõ igazi pelenkázásomkor nem csak a pólóm és nadrágom, de még a zoknim is kakis lett (ennyit az elméletrõl és gyakorlatról) – de a babaruha vásárlásnak szakirodalom nélkül vágtam neki.

Egyrészt gondolom azért, mert azt hittem, ez a legegyszerûbb és leginkább kockázatmentes része a babakelengye beszerzésének, másrészt, meg nem is találtam errõl cikket, ezért úgy gondoltam, hogy így utólag megosztom másokkal is tapasztalataimat. Babakelengye listát szinte minden újságban találhatunk, de hogy azon belül milyen szempontokat vegyünk figyelembe a bodyk, rugik kiválasztásakor, olyat nem.

Mint írtam, azt hittem, ez a leginkább kockázatmentes beszerzés, hiszen míg egy babakocsi 20-200.000 Ft, addig egy babaruha csak pár ezer. Persze ez így igaz, de ha belegondolunk, hogy legalább egy tucat kell belõle, akkor summázva már ott is vagyunk egy közepes kategóriájú babakocsi áránál.

Mit vegyünk?

Azzal mindenki egyetért, hogy kell ugyebár body (korábbi szóhasználattal: kombidressz), meg rugdalózó, meg kis sapka, meg kis kardigán, de a többirõl már megoszlik a vélemény.

Szerintem például pici babáknál sokkal praktikusabb a lábfejénél zárt rugdalózó, mert a kis zokni mindig lecsúszott a lábáról. Így nem sok zoknit használtunk, arról nem is beszélve, hogy a babalátogatók jelentõs része is hozott 1-2 párat. Amikor egy barátnõmnek ezt meséltem, Õ pont ellenkezõ tapasztalatokkal rendelkezett, mert az Õ kislánya úgy felhúzta a lábacskáit, hogy mindkettõ a rugi fenekébe akadt bele egy gombócba, így Õ épp a nyitott lábfejûre esküszik.

A kisingrõl sem egységes a vélemény. Legkedvesebb Édesanyám terhességem minden hetében elmondta, hogy vegyek néhány kisinget és mivel látta, hogy nagyon ellenállok, Õ vett egyet és becsempészte a többi babaruha közé. Így tehát egyetlen egyszer én is ráadtam a kislányunkra és határozottan állíthatom, jól döntöttem, hogy nem vettem belõle többet, mert nálunk nem vált be. Ugyanis amíg a body tartja a pelust és így annak tartalmát, addig a kising egyszeri kipróbálásakor minden pisis lett, arról nem is beszélve, hogy még ha feleslegesen is, de egész este azon izgultam, hogy megfázik a gyerek dereka, mert felhúzódik a hátán a sok mocorgástól. Így a kisinget nem rendeltetésének megfelelõen közvetlenül a babára adtam, inkább mint egy kis nyári kardigánt használtuk sétakor.

Az évszakokat is érdemes figyelembe venni. Míg egy téli babának több melegebb holmira van szüksége, addig a nyáriaknak elég néhány hosszú ujjú rugdalózó, több body és esetleg napozó kell. (Persze a napozó is kihagyható, hiszen alig különbözik a bodytól.)

Hány darab kell?

A különbözõ babakelengye listákban, ami újságokban, bababoltokban, védõnõknél található, teljesen különbözõ darabszámot találtam 2-tõl 10-ig terjedõ skálán akár rugdalózóról, akár bodyról van szó.

Nekem az eddigi tapasztalatom az, hogy azok, akik a babaruha vásárlásakor a számlát állják (leendõ apukák, esetleg lelkes nagyszülõk) azok szerint „Minél kevesebb kell, hiszen rögtön kinövi”, akik viszont mosni fogják (leendõ anyukák, esetleg lelkes nagyszülõk) „Minél többet, hogy ne kelljen minden nap a mosással babrálni”. Ez utóbbi kategóriába tartozom én is, hiszen leánygyermekem szinte minden szopizás után visszabüfizik legalább egy kis tejcsit, más babáknál pedig a pelusból folyik ki a tartalom, így naponta többször kell ruhácskát cserélni, így szerintem nincs annyi ruha, ami elég lenne…

Ezért a darabszámot illetõen azt javasolnám, hogy legalább 4-5 darabot vegyünk meg elõre, ami elég az elsõ 1-2 napra és utána Anyuka már látja, hogy kb mennyire lesz szükség.

Mekkorát?

Ezen döntés meghozatalakor tanácsolnám a „Nem esik messze az alma a fájától…” közmondás figyelembe vételét. Azaz, ha Apuka 2 méteres és Anyuka sem alacsony növésû, akkor jó eséllyel kihagyható az 50-es méret.

Legnagyobb meglepetésemre a gyermekruhák méretezése nem valami következetes, azaz ahány gyártó, annyi méret. Így érdemes nem csak a címkére nyomtatott méretet figyelembe venni, de össze is mérni a ruhákat. Már csak azért is, mert vannak gyártók, akik centiméterben adják meg a méretet, míg mások azt írják a címkére, hogy hány hónapos gyerekre jó, és mint tudjuk az életkor/babanagyság nem egy standard adat, így hasznos, ha viszünk magunkkal „próbaméretet”. Jó tanács pl az is, amire egy barátnõm hívta fel a figyelmemet, hogy pl a La Halle-ban a címkén a magyar számozás szerint életkor, de a cseh számozása szerint cm szerepel, azaz azt is érdemes megnézni.

Alapanyag?

Felnõtteknek is kényelmesebb a 100% pamut ruha viselése, mint a mûszálasok, és ezzel a babák sincsenek másképpen. Én az újszülött méreteknél csak is természetes alapanyagú ruhákat vennék, legfeljebb ha már szépen cseperedik a kis manó, és látható, hogy nem érzékeny a bõre, akkor lehet megpróbálni a kevert alapanyagúakat.

Színek? Minták? Egyéb díszek?

Ellentétben az alapanyaggal, ez kevésbé érdekli a babákat, sokkal inkább a mamákat. Hiszen mit szólnának a játszótéren, ha a babának a napozója, sapkája és kis zoknija nem harmonizál színben…  Arról nem is beszélve, hogy pár hét után milyen frusztráló, amikor az utcán minden idegen fiúnak hiszi a kislányt, csak mert anyukája szereti a kék színt. Ugyanezen utcai jóindulatú idegenek kérdését elkerülendõ – miszerint: „Beteg ez a gyerek?” – érdemes a fehér bõrû babákra élénk színû rucikat adni, hogy kevésbé tûnjön sápadtnak.

Kis hazánkban az is hagyománynak számít, hogy az újszülöttet fehér ruhában kell kihozni a kórházból, de hát vannak olyan renitens kismamák, akik már ebben sem követik a hagyományokat…

A babácskának ugyan teljesen mindegy, hogy kis báránykák, vagy szívecskék díszítik a ruháját, az viszont már irritálhatja, ha nem az anyagában mintás, hanem rá van varrva, továbbá nem egyszer elõfordult velem és másokkal is, hogy a nyomott minta a vasalón maradt.

Tündériek kislányokon a madeira csipkés, vagy fodros gallérú ruhácskák, de a legtöbb babát birizgálja, ha felhajlik és vagy a szájába lóg, vagy még a szemét is eltakarja.

Ráadásul visszatérve a már említett összefüggésre a mumus házimunka és a baba ruha vásárlás között, itt is meg kell említeni, hogy minél több a dísz, annál többet kell manõverezni a vasalóval, ami igencsak megnyújtja az idõszükségletet.

Gomb? Cipzár? Patent?

Ez a téma, az elõzõvel ellentétben, ismét a praktikumról szól.

A legfontosabb szempont, hogy minél könnyebben lehessen lecserélni (minél kevesebb ideig akadályozza a babát a nézelõdésben), illetve, hogy pelenkázáskor ne kelljen levenni az egész rugdalózót, csak ki kelljen gombolni / cipzározni / patentozni a két pici lábacska között.

Itt is nagyon fontos, hogy jó minõségû legyen a ruha, hiszen, ha 2 felvétel után kiszakad a patent, vagy leszakad a gomb, akkor itt is elmondható, hogy olcsó húsnak híg a leve.

Továbbá az érzékeny bõrû babák egy része kiütéses lesz a cipzár mûanyag részétõl, másoknál pedig a fém patent okoz gondot, azaz ez sem egy egyszerû kérdés.

Szabás? Fazon?

Mint már feljebb említést tettem a rugdalózók alsó záródási/nyitódási tapasztalatairól, itt még kiegészíteném, hogy a fejrész megoldása is kardinális kérdés.

Bár közhely, de sok anyuka elfelejti, hogy a kisbabáknak NAGY a fejük! Arról nem is beszélve, hogy nem rajongnak azért, ha Anyuka sokat bíbelõdik a ruha fejükön való áthúzásával, mert addig nem tudnak nézelõdni. Ezért mindenképpen olyan ruha kell, amibe nagyobb erõfeszítés nélkül bele lehet húzni a fejüket. Az ún. csónaknyakú bodyk ebbõl a szempontból nagyon praktikusak, de ezek azok, amik a leghamarabb kitágulnak és formátlanul nyúlnak a gyerek hasáig két-három mosás után. A hátul záródóhoz a kezdetekben Apuka segítséget kell kérni, hogy amíg Anyuka tartja a babát addig Apuka gombol/patentol/cipzároz.

Amelyik gyerek sokat alszik háton, annak célszerûbb elöl záródó rugikat venni, és fordítva, hogy minél kevesebb gomb/patent/cipzár nyomja õket pihenés közben.

Ezért mi mindezen szempontokat figyelembe véve (praktikum Anyukának és kényelem a babának) a vállán záródó ruhákat részesítjük elõnyben.

Hol vásároljunk?

Ezen kérdés eldöntésekor elõször is azt kell tudni, hogy mennyit szánunk a beszerzésre.

Még ha nagyon kevés is a keret, akkor is újszülöttek esetén inkább nem tanácsolnám a használt babaruhákat, legfeljebb késõbb, amikor már kiderült, hogy gyermekünk bõre bírja a kiképzést, akkor néznék szét a baba turikban.

Nagyon olcsón lehet venni ruhákat a szupermarketek többségében (TESCO, SPAR, AUCHAN…), de igazán jó minõséget és széles választékot a baba boltokban (MEGATOYS, BRENDON, MADRINA…), illetve gyermek ruházati osztállyal is rendelkezõ üzletekben találhatunk (C&A, La Halle, H&M) továbbá a márkaboltokban (pl Kenguru Gold).

Meglepõ módon többek tapasztalata szerint is olcsóbb külföldön a babaruha, azaz ha a kismama még a 6.-7. hónapban olyan jól érzi magát, akkor érdemes megragadni a lehetõséget és kiruccanni egy hosszú hétvégére párunkkal Bécsbe, Pozsonyba, vagy akár Prágába is. Így a kellemest összeköthetjük a hasznossal, hiszen ki tudja, hogy a kis jövevény megszületése után mikor tölthetünk ismét kettesben pár napot a párunkkal…

Örömteli vásárlást kívánva:
Egy, a saját kárán tanuló anyuka

Komócsin Laura

Megjegyzés a cikkhez:
- szerintem a csónaknyakú body valóban rendkívül praktikus találmány, és a cikk írójával ellentétben nálunk szerencsére nem is nyúlt ki a nyakuk, úgyhogy én fenntartás nélkül ajánlanám
- Németországban várván gyermekemet azt tanultam, hogy a használt babaruha vásárlása kifejezetten ajánlatos, mert a már sokat mosott ruhákban nincs meg az újakban esetleg még fellelhetõ maradék festékanyag-vegyszer stb.

Egyébként ott egy egészen más felfogással találkoztam, mint ami itthon uralkodik (itt már nem a fenti cikkre gondolok, hanem általánosságban). A németek nem tartják "cikinek" használt  gyerekdolgok vásárlását (pl. ágy, pelenkázó, babakocsi) nem úgy, mint sokan itt.
Karsai Kati

2004.09.28