Tudod mire számíts egy gyermekkórházban, ha benn fogják a gyermeked? Én most elmondom, hogy te is fel tudj készülni

Akármilyen furcsa is ez most kimondani, de a kezdeti ijedtségek és a gyerekem felépüléséért érzett természetes aggodalom, csak nagyjából az első egy-két nap szokott nálam nagyobb stresszt okozni, utána valahogy megszokom az új helyzetet, és jobbára belesimulok a kórházi élet folyásába, minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Most is így volt, ezen a hétvégén, amikor a kisfiam élete első kruppos köhögési rohamát produkálta: bármennyire is nem akartam, hogy benn fogják, a beköltözés után ismét elöntött a nyugalom, hogy „a lehető legjobb helyen, a legjobb kezekben van”, hiszen otthon én nem lennék képes ugyanezt az ellátást biztosítani neki...nemes egyszerűséggel azért, mert nincs semmilyen egészségügyi képesítésem.

Szóval megérkeztünk péntek reggel a sürgősségi ügyeletre, ahol az volt az első, hogy COVID-tesztet végeztek a kicsinek, orrból. Ennek eredményét egy „covid-váróban” vártuk ki, aztán amikor negatív lett a teszt, átülhettünk a rendes váróba. A szülőknek jelenleg csak akkor csinálnak tesztet, ha nincs védettségi igazolványuk, nekem volt, így ez elmaradt.

Jó tudni, hogy a behívás sürgősségi sorrendben történik, tehát az alapján mérlegelnek, amit a tünetekről elmondasz a regisztrációkor. Amennyiben mentővel érkezel, úgy ezt a mentősök megteszik helyetted. Sajnos a viszonylag durva tünetekkel is sokat kellett várnunk, rengetegen voltak, de amikor sorra kerültünk egy szintén nagyon hosszan tartó, ám végtelenül alapos vizsgálat következett. Az orvos rendkívül kedves, rugalmas volt, mindenről kikérdezett, egészen a szülésig visszamenőleg és mindent elmagyarázott, lerajzolt, ami akkor a gyerek szervezetében történt. A hosszú kiértékelés után úgy döntött, hogy megfigyelésre befekteti a kicsit, úgyhogy rendkívül üdvözölte, amikor megtudta, hogy a biztonság kedvéért már alapból egy „éjszakai csomaggal” érkeztünk. (Erre még visszatérek, hogy mit vittünk magunkkal, mert jó, ha van az embernek egy ilyen listája a szükséges holmikról.)

Amíg bekerültünk a belgyógyászati osztályra, addig összesen háromszor vizsgálták még meg a gyermekemet, és ugyanennyiszer vették fel az általam bediktált adatokat is (azzal együtt, hogy már kartonunk van az intézményben). Tulajdonképpen mondhatom azt, hogy egy szuper, „panorámás” szobát kaptunk, ami a templomra nézett, nem pedig valami szürke házfal részletre. Hogy ennek mi a jelentősége? Hidd el, amikor már egy hete ugyanazon a 10 négyzetméteren nyomorogsz, örülsz, ha legalább valami szépet látsz az ablakból: arról nem is beszélve, hogy így van lehetőséged a gyereket is odaültetni és beszélgetni vele arról, mi történik odakinn az utcán.

A gyerekeknek többféle méretű rácsos ágy is rendelkezésre áll, amit be tudnak tolni a szobába, és aminek te tudod állítani a rács magasságát, így nem kell aggódnod éjjel sem, hogy kiesik. Mi most egy két ágyasban feküdtünk, ami azt jelenti, hogy két rácsos ágy és két kinyitható fotelágy van benne: mindkettőben van a szülőknek ágynemű és huzat is, amit magadnak kell felhúznod. Ne számíts luxusra, sőt! De minden tiszta, kifőzött, nekem pedig most egy ikeás párna jutott, aminek kifejezetten örültem. Persze hozhatsz be magadnak takarót, párnát, de jó tudni, hogy nem kell ilyesmivel bíbelődni, ha váratlanul kerültök be valamelyik kórterembe. A mostani szobánk egyébként a jobban felszereltek közé tartozott: volt benne saját kézmosó és még egy beépített babakád is, a rendes wc-zuhanyzó pedig pár méterre volt mellette. Az általános tapasztalatom az eddigi benn alvások alapján, hogy mindenhol van kézmosó, vagy fertőtlenítő folyadék, wc-papír azonban már szinte biztos, hogy sehol sincs. Szóval azt vinned kell, és ha jót akarsz magatoknak, akkor viszel papucsot is a tisztálkodáshoz: olyat, amiben be lehet állni a zuhany alá.

A gyerekek és az egy kísérőjük is (amennyiben fizeti a TB-t) napi három étkezésre jogosultak. A kicsik menüjét értelemszerűen minden alkalommal behozzák a szobába, ahova napi egy kancsó tea is dukál, de amúgy kaptunk még a három étkezésen kívül egy kis almát és babapiskótát is. A szülő az érkeztekor kap egy kis űrlapot, amit az ebédlőben kell minden nap lobogtatnia azért, hogy megkapja a reggeli-ebéd-vacsora menüjét: utóbbi kettőt egyszerre. A szobában nem, az osztályokon azonban általában van olyan hűtőszekrény, amiben pakolhatunk felcímkézett hűtendő élelmiszert, de nagy adagokat nem érdemes behozatni, mert nincs sok hely. A helyi menzán átvehető ebédhez jó, ha viszel be saját tároló dobozt, mert csak abban tudják kiadni: én erről most megfeledkeztem, de az egyik nővér nagyon jófej és segítőkész volt, szerzett nekem egy szettet, amíg lett sajátom. Amúgy a szülők is ugyanott ehetnek, ahova a dolgozók járnak, hozzáteszem teljesen finom, klasszikus menzai ételekre kell gondolni, biztos, hogy senki nem halt még éhen, ha ott evett. A legtöbb épületszárnyban egyébként vannak italautomaták kitéve, néhol láttam már édesség automatát is – ezt csak azért mondom, ha valaki olyan napszakban érkezne, hogy nem tud már máshonnan enni-inni szerezni magának.

Egy kis „technikai tudnivaló”:

A megfigyelések alaphangon általában 2-3 napig tartanak, ez minimum 1-2 éjszakát jelent. Éjszaka is jönnek, lázat és/vagy véroxigén szintet mérnek, megkérdezik, hogy minden oké-e. Erre azért van szükség, hogy az orvosok átfogóbb képet kapjanak a gyerekek állapotáról és ne csak pár órát lássanak kiszakítva egy napból. Így, a több információ birtokában tudnak személyre szabottabb terápiát javasolni, és több nap megfigyelés után már nagyobb biztonsággal is engedik haza a kis betegeket, hogy otthon lábadozzanak tovább. Igen, nyilván nem ezek lesznek életed legpihentetőbb éjszakái, mert az alvásban minimum háromszor félbe leszel szakítva, már ha egyáltalán tudsz aludni az idegtől...De ki lehet bírni, ezt biztosra mondom.

Mindezek mellett fontos kiemelnem, hogy minden túlzás nélkül tudnék ódákat zengeni az elmúlt közel 3,5 év kórházi tapasztalatáról, amivel az ott dolgozókat dicsérném: nem csak az orvosokat, vagy az ápoló személyzetet, de még a takarítókat is. Igen, előfordul, hogy ők sem minden nap minden órájában tündi-bündik, és egyszer-kétszer jobban fel kell emeld szülőként a hangodat, hogy odafigyeljenek rád, de ez tényleg elenyésző és hát tudjátok, ők is emberből vannak.

Minket most legutóbb két éjszaka után engedtek haza, közel sem tökéletes, de már olyan állapotban, amit otthoni körülmények között is lehet kezelgetni. Kérdezni nem szégyen, sőt muszáj is: ha kell, mindent háromszor a szádba rágnak a felírt készítményekről, vagy arról, hogy hasonló esetben hogyan járj el legközelebb. Szóval felkészülten, megint jó szájízzel távoztunk, mint ahogy eddig is, és tudom, hogy ha szükség lesz rá, legközelebb is így lesz. De ne legyen rá szükség!

EZT PAKOLD A GYEREKNEK

# 2-3 napra elegendő kényelmes, évszaknak megfelelő benti ruha (póló, melegítőnadrág)
# 2-3 napi alsónemű, vagy pelenka
# pizsama
# tisztálkodószerek, törölköző
# papucs, amiben fürdeni is lehet
# kedvenc plüss állata, takarója, párnája
# kötelező gyógyszerei, saját orrszívó pl.
# 1-2 mesekönyv, játék, papír-ceruza (de amúgy vannak játékok minden osztályon)
# enni és innivaló - olyasmi, amit napközben szívesen elnassol (lehetőleg egészséges nasi)

EZT PAKOLD MAGADNAK

# 2-3 napra elegendő benti ruházat, fehérnemű
# pizsama
# tisztálkodószerek, törölköző
# WC-papír, fertőtlenítőkendő, nedves törlőkendő, esetleg papír wc-ülőke
# papucs, amiben fürdeni is lehet
# enni-innivaló, két mélyebb műanyag doboz az ebéd elhozatalához
# olvasnivaló, telefontöltő