„Jépa, jetek, mogyojó...” – Nagyon cuki, de vajon meddig lehet az? Beszélgetés a Répa, retek, mogyoró – Marci kalandjai Logopédiában című mesekönyv szerzőjével, Magyarné Antal Nikolett logopédussal.
Letti barátnőm saját elbeszélése szerint is csak „Jetti” volt annak idején, egészen kicsi korában. Aztán persze megtanult helyesen és szépen beszélni, olyannyira, hogy a középiskolában már gyakran hívta fel a figyelmünket a néha-néha becsúszó beszédhibáinkra is. Mára pedig nem csak szerető édesanya, de nagyszerű logopédus is vált belőle, akinek nemrég jelent meg Magyarországon egyedülálló és nagyon is hiánypótló mesekönyve arról, mi is történik valójában a logopédusnál. Vele beszélgettem „J” meg „R”, no és persze sziszegős „SZ” hangokról, aki egy kicsit el is kalauzol most bennünket Logopédiába.
Honnan tudja az ember biztosan, hogy gyerekekkel akar foglalkozni, ráadásul egyfajta segítőként?
A gyerekekkel mindig jól kijöttem. Olyan jófejek és őszinték. Anyukám tanítónő, így állandóan ott lebegett a levegőben, hogy én is pedagógus leszek, emellett volt egy meglehetősen pösze kistesóm, aki olyan jópofa logopédia füzetet hozott haza mindig. Persze egy időben szerettem volna ügyvéd, meg szinkronszínész is lenni, de mire oda került a sor, a főiskolai jelentkezési lapon csak gyógypedagógia szakokat jelöltem meg.
A könyvről és a belső oldalakról készült képek a Manó könyvek tulajdona (forrás Manó könyvek Facebook)
Nem fárasztó, vagy unalmas ennyi éven át pörgetni az „rrrrrr” hangokat a foglalkozásokon? És ha már itt tartunk, te teljesen hibátlanul beszélsz?
Nem unalmas, olykor viszont fárasztó. Minden gyerek más. Egyiküknél a hangfejlesztés egyik útja jön be, másikuknál egy másik. Emellett nem csak óvodai pösze terápiával foglalkozom, hanem van megkésett beszédfejlődésű csoportom, dadogóim és korai fejlesztésben is részt veszek. Szóval nagyon változatosan zajlik egy hetem.
Törekszem a tiszta beszédre. Nyilván van, hogy sok a mondanivalóm és kevés az idő, ilyenkor persze belegabalyodik a nyelvem egy-egy szóba, vagy hadarni kezdek. Most pedig hála a levegőben keringő polleneknek rettenetesen nazális lett a hangom…
A könyvről és a belső oldalakról készült képek a Manó könyvek tulajdona (forrás Manó könyvek Facebook)
Melyek a leggyakoribb beszédhibák és meddig mondhatja azt egy szülő, hogy „most még elmegy”, vagy „ennyi idősen még oké”?
A legproblémásabb hangok az r, l, sz-z-c, s-zs-cs, ty-gy-ny, k-g, a magánhangzók közül pedig az ö és ü. A pösze terápiát általában nagycsoportban érdemes elkezdeni. Körülbelül 5 éves korban válik éretté a gyermek arra, hogy meghallja az apró különbségeket a hangok között, ekkorra lesz elég ügyes a nyelve, hogy el tudja végezni a hangok kiejtéséhez szükséges nyelvmozgásokat, valamint megértse, és végre tudjon hajtani olyan utasításokat, mint hogy „tedd a nyelved hegyét az alsó fogsorod mögé!” Ha azonban a beszédhiba nagyon sok hangot érint, érdemes lehet már középső csoportban felkeresni az óvodai logopédust.
Ha jól tudom a könyv ötlete részben a most 3 és fél éves kisfiadnak is köszönhető. Nyugtass meg, hogy ugye egy logopédus gyermeke sem beszél feltétlenül kitűnően az első perctől kezdve?
A fotón: Berci, a szerző kisfia
Az én gyerekem a legpöszébb a csoportban! Nem vicc! Ez amolyan a susztercipője eset. „Ed páj tep ető nem hámít. Nem hadot én tutojboj” Na kitalálod? (Megfejtés: egy pár csepp eső nem számít, nem vagyok én cukorból.) A 3-4 éves gyermek beszédhibáját „élettani pöszeségnek” hívjuk. Korábban már említettem, mi ennek az oka. Már én is panaszkodtam a kollégáimnak, hogy ez a gyerek sosem fog rendesen beszélni. Aztán persze mindig eszembe jut, hogy mit mondanék egy anyukának, ha hozzám fordulna, mert pösze a 3,5 éves gyereke.
Miért hiánypótló a Marci kalandjai Logopédiában?
A mesék nagyon sokat segítettek, és segítenek a mai napig nekünk. A kisfiamnak, és nekem, mint anyának. Van mese az orvosi látogatásról, az óvoda kezdésről, a halálról, arról, hogy mi történik a fodrásznál, és arról, hogyan élje túl gyerek és szülő egyaránt a dackorszakot. Ezeknek a meséknek a jótékony hatását saját bőrömön éreztem. Innen eredt az ötlet, hogy kellene egy mesekönyv, ami bemutatja gyermeknek és szülőnek, hogy mi is történik a logopédia foglalkozáson. Szerencsémre a Manó Könyvek Kiadó is fontosnak és hiánypótlónak tartotta ezt a témát, így jelenhetett meg a Répa, retek, mogyoró.
Azon túlmenően, hogy a mesének köszönhetően a gyerekek láthatják, semmi rossz nem történik velük egy ilyen foglalkozáson, miben segíthet még, ha elolvassuk nekik ezt a kedves könyvet?
A mesében vannak konkrét feladatok, amiket együtt lehet gyakorolni Marcival, valamint játékos ötleteket ad arra, hogyan lehet otthon kicsit előkészíteni, segíteni a logopédus munkáját. Például mézet lenyalogatni a szájról, vagy szívószállal inni a joghurtot, állathangokat utánozni, buborékot fújni, vagy nyelvanyót tornáztatni. Szalay György bájos rajzai pontosan illusztrálják a lényeges, otthon is gyakorolható artikulációs gyakorlatokat. A mese után pedig konkrét feladatokat találunk, amik vicces nyelvtornát, hallási differenciálási gyakorlatokat, valamint a vizuális észlelést, a szerialitást, és verbális emlékezetet fejlesztését célozzák.
A könyvről és a belső oldalakról készült képek a Manó könyvek tulajdona (forrás Manó könyvek Facebook)
Érdemes esetleg otthon is tornásztatni az apró nyelveket? Mire hívnád fel ezzel kapcsolatban a figyelmet?
Mindenképpen! A logopédiára járó gyermeknek nagyon fontos az otthoni gyakorlás, hiszen a szülők szoros együttműködése szükséges azért, hogy a helyesen ejtett hangok minél gyorsabban automatizálódjanak. Lerövidítheti a terápiát, ha otthon a szülők a logopédus irányítása alapján rendszeresen gyakorolnak a gyermekkel.
Országszerte szeptemberben zajlanak az óvodákban a logopédiai szűrések. Miből áll egy ilyen vizsgálat, hogyan dől el, hogy egy gyermeknek szüksége van-e foglalkozásra?
A 3. és az 5. életévüket betöltött gyermekeket szűrjük az óvodákban. A kicsiknél arra vagyunk kíváncsiak, hogy tapasztalható-e beszéd – és nyelvi késés, tehát rendelkezik-e a gyermek megfelelő aktív szókinccsel, tisztában van-e az anyanyelvi szabályokkal, alkot-e mondatokat. Az 5 éveseknél pedig a gyermek beszédartikulációját vizsgáljuk. Ha valamilyen hanghibát találunk, egy részletesebb, logopédiai vizsgálat történik, ahol a beszédartikuláción kívül az írott nyelvi készültséget is vizsgáljuk. Ezek alapján, a szülő egyetértésével vesszük a gyermeket logopédiai terápiába.
A könyvről és a belső oldalakról készült képek a Manó könyvek tulajdona (forrás Manó könyvek Facebook)
Még egy nagyon fontos kérdés a végére: hány éves korig lehet, és/vagy érdemes beszédterápiára járni? Akár felnőttkorban is korrigálható a beszédünk, ha zavarónak érezzük?
Sosem késő elkezdeni! Ha egy felnőttet zavar a beszédhibája, és megfelelően motivált arra, hogy sok időt és energiát fordítson a hanghiba kijavítására, érdemes felkeresni egy szakembert. Semmi sem lehetetlen.
Köszönöm a beszélgetést, további sok sikert és rengeteg mosolygó arcocskát kívánok neked a foglalkozásokra!
B.F., 2018. október 16.
