Hogyan ne nyírjuk ki egymást a többi ovis szülővel az online térben – gyorstalpaló
„Na most már tényleg betelt a pohár!” „Hihetetlen, amit ez az anyuka/apuka megenged magának!” „Nincs jobb dolga, mint egész nap ilyeneket írogatni, most komolyan kérdezem?” „Nem értem, hogy jön ahhoz, hogy felülbírálja az óvoda vezetőségének döntését...” „Sajnálom szegény gyerekét, ha ez otthon is ezt csinálja!”
Ismerős? Azt hiszem nem nagyon kell bemutatnom senkinek, hogy mi zajlik már évek óta az online térben, már legalábbis, ami a hozzászólásokat, úgynevezett beszélgetéseket illeti. Méginkább elharapódzottnak tűnik számomra a helyzet, mióta tavaly úgyszólván be lettünk zárva ebbe az online térbe, no meg a négy fal közé.
Az emberek frusztráltabbak, stresszesebbek, indulatosabbak a való életben is, nemhogy azokon a platformokon, ahol mondhatni eltűnik az a láthatatlan, megfoghatatlan védőfal, amit a személyes kommunikációkor leginkább az egymás iránt tanúsított kölcsönös tisztelet épít fel és működtet bennünk annak érdekében, hogy a legtöbb esetben „felnőtt-felnőtt” erőviszonyú és stílusú beszélgetések jöhessenek létre közöttünk. A virtuális térben azonban mintha ez a fal nem csak hogy leomlana egyik pillanatról a másikra, hanem fel sem épülne, így a különféle felhasználónevek, telefonszámok, becenevek mögött megbúvó beszélgetőpartnerekről sokszor eszünkbe sem jut, hogy ők is minden bizonnyal problémákkal küzdő hús-vér emberek, szülők, mint mi magunk.
Így történhet meg nap mint nap, hogy például az óvodai kommunikációra létrehozott messenger-csoportokban már-már háborús körülmények uralkodnak a szülők között az olyan témák felbukkanása után, mint például a csoportszobák fertőtlenítése, a beteg gyerekek hazaküldése, vagy a „zsiliprendszer” bevezetése. Igen, ezek most mind megint a vírushelyzettel kapcsolatos dolgok voltak épp, de ezektől jóval egyszerűbb és könnyedebb dolgokon is képesek vagyunk egymásnak esni, mint például a „pénz gyűjtés kirándulásra” stb.
Jómagam jelenleg hat, igen jól olvastátok, de azért kiírom számmal is: szóval 6 ilyen beszélgetésben vagyok benne, amit az óvoda vezetősége és a szülők hoztak létre a gördülékenyebb kommunikáció érdekében. Sajnos azonban egyre inkább az az érzésem, hogy ezek az online szülői csoportosulások sokszor már épphogy megnehezítik, nem pedig gördülékennyé teszik az információ áramlását. Egyik nap két szülő azon veszett össze, hogy minek kell beírogatni ebbe a beszélgetésbe, ha valamelyik gyerek már nem megy a héten.
Rögtön jött a bombaként bedobott válasz több szülőtől is: mert ez volt az óvónők kérése. Oké. Egy negatív kilengés elhárítva. Aztán nem sokra rá már ott volt a következő vita a közösen vásárolt légtisztítóberendezésről. Esküszöm, ezen már szinte jól is szórakoztam. Kivártam, amíg mindenki kitombolja magát, aztán egy nyugodtabb pillanatban összegeztem a lehetőségeket, leírtam, elküldtem. Újabb két napig emésztette mindenki a témát, de láss csodát, a higgadtabb kommunikáció győzedelmeskedett. Na nem magamat akarom sztárolni, biztos mindenkinek vannak ilyen „zen” pillanatai, amikor egy csapásra megoldja mindenki problémáját. Majd tegnap újra pittyeg a messenger, a beszélgetésfolyamban egy apuka látszólag novella hosszúságú üzenete figyel. A lényege, hogy bocs mindenkitől, de ő bizony belefáradt. Idézem, az „itt zajló szappanoperába”. Jelezte, hogy a továbbiakban mobilon elérhető, és ja igen, arra is rámutatott, hogy létezik még a faliújság is, mint kommunikációs eszköz. „Petya apuka kilépett a csoportból.” Jelent meg a felirat ezután mind a hat chatablakban. Ez is egy lehetőség arra, hogy ne idegesítsd magad és másokat se a végletekig, ha nem muszáj.
Vagy, ha mégis maradnál, akkor én a következőket szűrtem le ebből az egészből:
1)) Tiszteld magadat, a többi szülőt és az óvónőket is, kommunikálj úgy, mintha szemtől szembe tennéd.
2)) Csak nyugodt lelkiállapotban bonyolódj beszélgetésbe, vitába bárkivel.
3)) A személyes problémáidra használd a fogadó órát, ne fárassz más szülőket a saját gondjaiddal.
4)) Ha nézeteltérésed támad valakivel, hívd fel, vagy találkozz vele személyesen, ne mások előtt dühöngd ki magad.
5)) Ne támadj, alázz, vagy beszélj gyűlölködve. Inkább kérj, kérdezz, javasolj, keresd a közös megoldásokat.
6)) Sose feledkezz meg róla, hogy mindezt a saját gyerekedért teszed és ezzel neki is példát mutatsz.
Nektek is vannak hasonló tapasztalataitok? Ha igen, szívesen várjuk a történeteket kommentben.
K.V., 2021. november 25.