Dédmamának sosem volt szemete: én szeretném ezt megtanítani a lányomnak

Szerencsére élete végéig jó egészségnek örvendett és szellemileg is igen friss volt, így a nagyszüleim meg tudták oldani, hogy a mama idős korára is a régi házban maradhatott és csinálhatta a megszokott kis dolgait. Persze sokat látogatták, hetente egyszer biztosan, de volt, hogy kétszer is és ilyenkor engem is gyakran magukkal vittek, amit nagyon élveztem. Imádtam az udvaron rohangálni, etetni a tyúkokat, játszani a nyulakkal. Merthogy a dédit még 90 évesen is az éltette, hogy süröghessen a ház körül, elláthassa a jószágokat, gondozhassa a kis veteményes kertjét. Bár nagyanyám gyakran mondta, hogy attól fél, ezt már nem bírja az édesanyja, mégis úgy tűnt, hogy a dédmama rendkívül fitt volt, hajlott kora ellenére.

Egyik nap beszélgettünk róla, a régi dolgairól a nagymamámmal és édesanyámmal és valahogy szóba került, hogy miként is éltek igazából régen. Mama mesélt, hogy gyerekként milyenek voltak a hétköznapok, milyen sokat kellett segíteni a ház körül, és hogy minden nyáron sokat jártak ki a földekre dolgozni. Arról is beszélt, hogy mennyivel tisztább és fenntarthatóbb volt ez az élet. Nem voltak fölösleges holmik otthon: amijük volt, az mind kellett valamire. Így volt ez a szeméttel is.

Épp ezért mindig elszomorodom, ha belegondolok, hogy mennyire feladtuk mára ezt az élhetőbb életet. Hogy például minek kell még a tejet is műanyagpalackban vennünk, vagy a sajtokat lefóliázva, nem beszélve a zöldség-gyümölcsről és a kimérhető dolgokról. Szinte előre látom, hogy az én lányom már nem fogja tudni, hogy régen papírban is haza lehetett vinni a hentestől a húst, vagy hogy a szeletelt szalámik-sonkák miből készülnek és hogyan is néznek ki egészben, amikor lekerülnek a füstről. Mert mindent becsomagolunk, gázokkal tartósítunk és persze roppant drágán porciózunk, csak hogy jobban nézzen ki, könnyebb legyen hazavinni, ne legyen vele feladat, minél gyorsabban megehessük. Aztán már csak egy dolgunk legyen: a maradékot elvinni a szemetesig. Pedig ez mind csak rajtunk múlik!

Nem vagyok álszent: én is veszem a dobozos joghurtokat, meg a szeletelt és lecsomagolt parizert a boltban. De egyre jobban felzaklat, hogy nem változtatok ezen és így én is a fogyasztói mókuskerékben szaladok előre, egy élhetetlen jövőbe. Az én gyerekem, unokám és az ő gyerekeik élhetetlen jövőjébe. Elhatároztam, hogy ha apránként is, de változtatni fogok a szokásainkon, így talán senki nem éli majd meg a családban túl furán, vagy drasztikusan a jövőbe fektetett lépéseimet. Íme a listám, amin az elkövetkező 2 évben biztosan változtatni szeretnék. Csatlakozz te is, és/vagy írd meg, hogy nálatok hogy volt régen a családban, mi az, amit most is ugyanúgy megtehetnénk!

# Komposztálni fogok

Lakásban lakunk, de egész nagy kert tartozik hozzá. Miért is ne férne el egy félreeső sarokban egy jó kis komposzt láda? Utánajárok miként kell megfelelően rétegezni, milyen gyakran kell vele foglalkozni és ezentúl oda megy majd a zöldhulladékunk java része. Nem zárkózom el attól, hogy a jövőben legyen majd egy zöldséget fogyasztó hobbyállatunk (pl. nyuszink), ha a gyerekeim szeretnék. Így neki is maradhat finom falat.

Tipp: már lehet kapni lakásban is fenntartható gilisztakomposztálót, annak, aki nem ódzkodik tőle.

# Kipróbálom a mosipelust

Bár a lányom már épp szobatiszta lett, a leendő kistesón biztos „tesztelni” fogom a mosható pelenkát is. Rengetegen dicsérik az ismerősi körömben, így egy próbát biztosan megér.

# Átnézem a konyhai hulladékot

A kávézaccot már jó ideje felhasználom a kertben, vagy épp bőrradírnak, de ezentúl például gyűjteni fogom a tojáshéjat is bizonyos növények alá. (Ez utóbbiból egyébként krétát is lehet készíteni gyerekeknek, ha valakinek van rá affinitása.)

# Tudatosabban vásárolok, tudatosabban főzök

Úgy állítom össze a heti menüt, hogy a maradékokból is mindig lehessen valamit készíteni, így ne kelljen annyi ételt kikukázni. Szinte fáj, amikor étel landol a szemetesben, úgyhogy ezen sürgősen változtatnom kell és a gyerekeimnek már így kell megtanítanom a sütés-főzés tudományát.

# Többet járok piacra

És ott veszem a zöldség-gyümölcsöt. Nem csak azért, hogy segítsek a kiskereskedőknek is életben maradni, hanem mert úgy nem használok annyi felesleges zacskót, szatyrot, stb.

# Palántázok ezt-azt

Régen nem volt nagy kedvencem a kertészkedés, de pár éve egészen rákaptam. Fő a sikerélmény! Eddig a csíráztatásban remekeltem, most jöhetnek a palánták: paradicsomot, paprikát és némi fűszernövényt tervezek magról vetni, amiket nem túl nehéz gondozni sem.

# Lecserélem a műanyag dobozokat és a fóliákat

Nyilván nem meglepő, de az én konyhámban is hegyekben állnak a műanyag dobozok. Őszintén szólva nagyon elegem van belőlük, mert állandóan vagy az aljuk, vagy a tetejük kallódik el. Nem veszek többet belőlük, átállok a csatos üvegekre és az üveg edényekre, amiknek zárható tetejük van. Fenntarthatóbbak és egészségesebb azokban tárolni az ételt. Kiiktatom az alufóliát: a szendvicseket újrahasználható uzsonnás tasakokba fogom tenni, amiket ki lehet mosni és még mutatósak is.

Egyelőre ez az én listám, de egyre bővül.