Gyerekszoba vagy csak pelenkázó?
Bálint már éjszakánként van, hogy öt órát is átalszik egyfolytában! Ezen felbátorodva gondoltam, egy kicsi részt visszaszerzek az ágyunkból magunknak. Betoltam a babakocsit az ágy mellé. Nagyon jó ötletnek bizonyult, egy éjszakát végre kényelmesen aludtunk... úgy hajnali kettõig, amikor is Kristóf jelent meg a gyereknagyságú maciját szorongatva a szobánk ajtajában. Bebocsátást kért a szülõi ágyba. Mit tehettünk mást, kompromisszumot kötöttünk, Kristóf jöhet, a maci nem. Azóta ez rendszeresen megismétlõdik minden éjszaka. Erõsen gondolkozom, hogy nem luxus-e egy külön pelenkázó helyiséget fenntartanunk a lakásban? A gyerekszoba ugyanis lassan más célt nem szolgál. De igen csinos kis pelenkázó, azt meg kell hagyni! Ma elõször sikerült azt a bravúrt véghez vinnem, hogy segítség nélkül rá tudtam bírni mindkét gyereket a délutáni alvásra. Ehhez persze mérnöki pontossággal kellett kiszámolnom, hogy Bálint mikor fog szopni, Kristóf mikor lesz álmos, én mikor érek a teendõimben odáig, hogy meg tudom ebédeltetni magunkat. Ilyenkor adok hálát a gyerekkorszak-számítás elõtti (írd gy.e.) foglalkozásomnak, amikor is a napi programok fedték egymást, mégis általában sikerült minden dolgot elintéznem. Estére persze ugyanúgy kipurcantam, mint ma is, de elégedettséget éreztem, hogy rajtam kívül minden a helyén van. Én az ágyba tenném a helyemet, de még hátra van a vacsora utáni elpakolás.

Kristóf ma újabb "tünetet" produkált a testvérféltékenység nevû állapotból. Mikor át akartam pelenkázni (Istenem, alig fér el a pelenkázón. Bálint után egy kisbálna fekszik az asztalon, aki minden oldalról lelóg) hirtelen hasra fordult, majd közölte, õ most sírdogálni akar. És valóban, egész jól utánozta Bálint hangjait. Öcsi ugyanis minden pelenkázást átüvölt, persze ilyenkor gügyögünk vele, becézgetjük. Gondolom, Kristóf is ezt szeretné ezzel elérni a saját maga számára.