Krém, de milyen?
Ma másodszorra ébredtünk arra, hogy az ágyunk tocsog a pisitõl. Én nem tudom, hogy a pelenkagyártók mekkora gyerekeket szoktak szülni (biztos ezek is mind pasik), de hogy az én kicsinek nem nevezhetõ négykilós gyerekemre minden nyúborn pelenka óriási, az biztos. Az elsõ reggelünk, amit mindenféle nagyanyói és apai segítség nélkül töltöttünk. Imádom a gyerekeimet, de azért fél tíz felé már minden szál hajam égnek állt. Komolyan elkezdtem gondolkozni azon, hogy milyen szép õsi szokás is az aprónép mezítelenül járatása.

A korai kelés ellenére kilenc óra is elmúlt, mire viszonylagos rend uralkodott a nem is olyan viszonylagos káosz felett.

Minden pelenkázáskor izgatottan kotorászom a sok pacsuli között, és közben szidom magamat, miért is hagytam latin nyelvi emlékeimet az érettségi után elveszni. Merthogy minden patikaszeren ékes latinsággal ott a tüchtig felirat, mi is van a dobozban, üvegben, majd hányaveti lazasággal - a gyengébbek kedvéért - magyarul is odabiggyesztették: krém. Na jó, de milyen? Fürdetõ vagy popsi? A másik két üvegcsében átlátszó lötty, jó, de olaj vagy alkohol. Oké, itt legalább a szaga irányadó.

Nagyobbik gyermekem csodálkozó szemekkel tekint rám a bilin ülve, látszik, baromira nem érti, hogy az idáig normálisan viselkedõ anyja miért rohangál a fürdõszoba és a gyerekszoba között, és közben miért pakolja a kiságyból a pelenkázóra majd ismét vissza a nyávogó törpét.

Elérkezett egy újabb próbatétel napja. Tavaly ugyanis - kevésnek érezvén az anyai teendõk szellemi kihívásait - jelentkeztem egy fõiskolára. Esti képzés révén csak minden szerda délután kell az iskolában megjelennem, de ezt viszont szigorúan ellenõrzik is. Nem volt tehát mit tenni, mozgósítottuk az egész családot. Kristófra a nagyi vigyáz, mint már az elmúlt tanévben is, viszont Bálint nagyszülõi táplálása még nem megoldott (bár hallottam róla, hogy a háború alatt az apácáknak is beindult a teje, és tudtak szoptatni, de azért ezt mégsem várhatom el, mondjuk apósomtól). Szerencsére a férjem olyan órarendet kapott (ha nem írtam volna, pedagógus, ezért is csak szeptember 1-jén születhetett a gyereke), hogy kettõre oda tudott érni a sulimhoz. Ott átvette tõlem Bálintot, majd leültek az elõadóterem elé. Bálint édesdeden végigaludta az órákat és csak szünetben kért enni. Meseszerû volt.

Persze nagy sikert arattunk a 10 napos gyerekünkkel, és csak alig tucatnyian sütötték el a nagyszerû poént: ilyen okos gyereket szültetek, hogy máris fõiskolára jár? Ha-ha...

Amúgy nagyon féltem, hogyan fog Kristóf arra reagálni, hogy elmegyek otthonról, ráadásul Bálintot viszem magammal, õt meg otthon hagyom. Kicsit csaltunk, én elbúcsúztam tõle, majd egy óvatlan pillanatban kicsempésztem az ajtón Bálintot Legnagyobb meglepetésemre este sem reklamált a csalás miatt.