Nagy levegõt vettem, és úgy döntöttem, Kristóf már teljesen megbarátkozott Bálinttal, így kicsit többet megengedhetek neki. Amikor a kisebbik nyekeregni kezdett, mert kiesett a szájából a cumi, és naná, hogy pont akkor csöngött a telefon, megengedtem Süninek, hogy õ tehesse vissza a kis nyivák hangtompítóját. Nem mondom, hogy nem izgultam, izzadó tenyérrel markolásztam a telefont, a szemem majd kiesett, hogy jól lássam, vajon nem dugja-e le Bálint torkán a készséget, közben a telefonba el-elcsukló hangon csak ühümöztem... de túléltük. Ugyan fogalmam sincs, hogy éppen mirõl faggattak, vagy milyen utazást sorsoltak ki már megint a számunkra, esetleg a tévézési, nyaralási vagy vécéhasználati szokásainkról érdeklõdtek... csak azt remélem, egy meggondolatlan ühümmel nem vásároltam mondjuk egy Karibi nyaralást. Nem mintha nem mennék szívesen... , de ha Hufnágel Pisti nem fizeti ki helyettünk, akkor legfeljebb a térképen követhetjük ujjunkkal a repülõgép útját, már ha a terhességi és gyermekágyi segélyem addig megérkezik, és tudunk venni egy világatlaszt.