 |
 |
|
| "És akkor valamitõl meghülyülünk" ránk tör az "egy gyerek nem gyerek", "sok kerék, sok szoba, sok gyerek" érzés, újra szükségét érezzük a büdös pelenkáknak, az álmatlan éjszakáknak. Így történt ez a mi családunkban is. Nagyfiúnk (Kristóf), már 19 hónapos volt, mikor úgy éreztük, jöhet a kistestvér. Kitartó próbálkozásunkat két hónap múlva siker koronázta. Arcunkon üdvözítõ vigyorral bámultuk a két pici csíkocskát a terhességi teszten." |  |
|
|
Az óvodánál...
2002.10.12.
Csak úgy suhannak a napok. Annyi az intéznivaló, hogy szinte észre sem veszem,
mekkorát nõtt Bálint. Kristóf is napról napra komolyodik. Jövõre már óvodás lesz.
Készítgetjük is lelkiekben rá, de csak kis mesékbe szõve adagoljuk (legalább annyira
magunknak, mint neki), hogy bizony közeledik az önállósodás ideje.
Ma elkísértük Mamót az óvodába, ugyanis õ volt soron keresztlányom hazaszállítmányozásában. Az ovi elé érve az én nyílt, örökké csacsogó, magát mindenhol azonnal feltaláló vasgyúró kisfiamnak édesen legörbült a szája. Ilyenkor érzem, hogy még milyen kicsi. Hiába a 18 kiló és a 102 centi. A két és fél éves csak két és fél éves. Próbáltuk elmagyarázni, hogy most nem azért jöttünk, hogy õ itt maradjon, hanem azért, hogy az unokatestvérét hazavigyük. Persze nem titkolt szándékunk volt, hogy Kristóf is megleshesse, milyen is az a meséinkben oly vonzó helyként feltüntetett intézmény. Mit ne mondjak, beégtünk ezzel az ötletünkkel... Persze este büszkén mesélte a papájának, hogy õ bizony volt az óvodában. Kristóf mai mondása: Hol van a zsipp-zsupp autó? (kettesben hason kúszva végigmásztuk a lakást, hogy megtaláljuk. Nekem gõzöm sem volt róla, hogy miféle autót is keresünk. A porcicákat egybe tereltük, de zsipp-zsupp autónak nyoma sem volt. Végül a kabátzsebében lelt rá a nagy kincsre: a dzsip-re, csak ennek a szónak totál semmi értelme az õ számára. |
||
