 |
 |
|
| "És akkor valamitõl meghülyülünk" ránk tör az "egy gyerek nem gyerek", "sok kerék, sok szoba, sok gyerek" érzés, újra szükségét érezzük a büdös pelenkáknak, az álmatlan éjszakáknak. Így történt ez a mi családunkban is. Nagyfiúnk (Kristóf), már 19 hónapos volt, mikor úgy éreztük, jöhet a kistestvér. Kitartó próbálkozásunkat két hónap múlva siker koronázta. Arcunkon üdvözítõ vigyorral bámultuk a két pici csíkocskát a terhességi teszten." |  |
|
|
Éhségsztrájk
2002.10.11.
Mai sétánkat feláldoztuk a terhességi és gyermekágyi segély oltárán és célba vettük
az Egészségbiztosítási Pénztárat. Hogy a móka teljes legyen, a hétfõi napot választottuk.
A csúcsrajáratott iroda kellemesen aromás levegõjében aszalódtunk Bálinttal. Kristófot
Mamónál hagytuk.
Minthogy augusztus közepe óta nem szíveskedtek kiszámolni és elküldeni azt a pénzt, amit én már évekkel ezelõtt adó formájában odaajándékoztam nekik, így családilag éhségsztrájkot kezdtünk. Nem annyira önszántunkból, mint kényszerbõl. Ha még sokáig nem fizetnek, akkor hamarosan velünk éhségsztrájkol a Gázmûvek, a Villamos Mûvek és a Matáv, mert annyi számlával tartozunk nekik, hogy csõdbe mennek. Mikor végre sorra kerültünk - Bálint férfias hangján besegített, hogy csak másfél óra legyen a várakozási idõ - kissé felhevült idegszálakkal ültem az ügyintézõ elé. Õ nem átallott megkérdezni édes, gügyögõ hangon a kisfiamtól, hogy : Na miért pityeregsz, te kis csibész? A kis csibész egyszerûen rühellte, hogy egy emberekkel teli irodában, éhesen kell türelmesen várakozni egy ilyen tündéri pofa nénire, akinek mindenkihez van egy jó szava... Én meredeken emelkedõ hangerõvel próbáltam választ kapni arra, hogy miért határozta el az állam, hogy mi igazából a vajas kenyeret szeretjük a legjobban reggelire, ebédre és vacsorára egyaránt. Az ügyintézõ továbbra is azzal a negédes mosollyal az arcán, pilláin egy-kettõt rebbentve csodálkozón nézett rám. Ekkor valószínûsítettem, hogy munkabér-kiegészítésként minden hivatalnok néhány doboz nyugtatót is kap, hogy meg tudják õrizni sima arcvonásaikat. Ebben még - mármint a sima arcvonások megõrzésében - segítségükre van néhány biztonsági õr is. Végül be kellett érnem újabb ígéretekkel. Mondjuk a vaj még kitart néhány hétig Bálintnak viszont be kellett bizonyítanom, hogy az anyatej vajas kenyérre is termelõdik, meg kellett szoptatnom az egyik gyorsétteremben. Kristóf mai mondása: - Szeretsz engem, Dida?
|
||
