Szuszogó kis álommanó
Mai történetünk megint csak az ágyhoz kapcsolódik. Úgy látszik, ez családunk egyik központi tartózkodási helye. Vagy inkább mondjuk úgy, a szülõkön kívül mindenki szokott az ágyban tartózkodni. Nem is csak a sajátjában.

Mi rendszeresen hajnali egyig-kettõig dolgozunk, tanulunk. Hiába, ilyenkor van csend és nyugalom. Bálint még ott alszik el, ahol az álom éri: a kezünkben (ritkán), a hordozóban (itt csak szundikál), a babaágyban (szinte sose) vagy a babakocsiban (szinte mindig). Még viszonylag kevés helyet követel magának a mi ágyunkból. Kristóf azonban annál többet. Éjjelente gyakran megjelenik a szobánkban, bekúszik közénk, és már alszik is. Mi meg már nem... Rendszeresen izomgörcsökkel ébredünk, mert egy pózban szorongtuk végig az éjszakát. A magam részérõl (én alszom az ágy nem fal felõli részén) gyakran egyensúlyozom az ágy és a nagy semmi, vagyis a parketta között. Bálint születése óta Kristóf szinte minden éjjel nálunk köt ki, de ez most kezd megváltozni. Már csak akkor jön, ha rosszat álmodott vagy valamire felriadt. Ebbõl is úgy gondolom, kezd a lelke megnyugodni, kezdi Bálintot tényleg szeretni, nem csak azért puszilgatja, mert tudja, hogy ezért nálunk jó pontot szerezhet. Nagyon meghatóak a szeretetkitörései, melyekhez nem vagyok szokva, idáig alig lehetett neki puszit adni, vagy tõle puszit kapni. Most van, hogy az ölembe mászik, és azt mondja: Nagyon szeretlek, mama! Igaz, gyakran tart felsorolást: szeretem a papát, szeretem a Bálintot... szeretem a buszt. Püff neki!

Az elmúlt éjjel dolgoztunk a dolgozószobában, távol a hálószobáktól. Egyszer valami zajt hallottam, ezért felfüggesztettük a beszélgetést pár pillanatra. Vártuk, hogy Kristóf megkeressen minket (ilyenkor mindig odajön hozzánk, vissza kell kísérni), de nem jött, így lefújtuk a riadót, biztosan csak a lépcsõházból szûrõdött be valami zaj. Még dolgoztunk egy-két órát, majd fáradtan oltottunk villanyt. Benyitottunk a hálószobánkba, és legnagyobb meglepetésünkre ott szuszogott keresztben az ágyunkon a mi kis manócskánk. Olyan fáradt volt, hogy csak a biztonságot jelentõ szülõi ágyig volt ereje elmenni. Ott várt ránk. Ennél szebb meglepetés nem is várhat egy fáradt szülõt. Egy békés, szuszogó kis álommanó.

Kristóf mai mondása: Kristófot sokszor figyelmeztettem, vigyázz, mert elveszíted az egyensúlyodat. Ma mikor elesett, megkérdeztem tõle: "Mit keresel?". Mire õ: "Az egyensúlyomat!".