Három pasival egy ágyban
Ma reggel nagy szuszmákolásra ébredtem. Három remek pasival találtam magam egy ágyban! És mind az enyém... a férjem és a két lurkóm. Sajnos, az egyedfejlõdés azon fokán állunk még, amikor a matri(m)arhátus van terítéken. Azaz én vagyok az a marha, aki három hímnemû egyed kívánságát lesi. Na, jó, persze a fõ hímnemû azért sokat segít, meg õ jár minden nap igát húzni, de azért itthon javarészt enyém a fõszerep. Ilyenkor vasárnap viszont közös a tehernek viselése. Kár, hogy az idõjárás már megint nem nekünk kedvez, a kirándulásra várni kell, pedig már annyira hiányzik egy közös kimozdulás...

Ehelyett végre lehetne takarítani, meg mosogatni, mert a lakást minden jobb érzésû ember háborús övezetté nyilvánítaná. De ez most elmaradt, mert a gyerekek másképp döntöttek. Ketten sem bírtunk velük, Kristóf szenvedett az esõ miatti bezártságtól, és Bálintnak is rossz napja volt. Takarítás prolongálva, vendégek még néhány hétre kitiltva. Tényleg, mióta Bálint megszületett, a legszorosabb családon kívül nem volt nálunk vendég... De mégis, szegény Zsófi járt itt néhány pofont kapni Kristóftól.

Úgy látszik, összeszoktunk így négyen, de még vannak leküzdhetetlennek tûnõ feladatok. Én ugyan nem görcsölök, hogy minden ragyogjon, a fõtt ételt sem követelik rajtam a fiúk minden nap, de azért szükségem lenne néhány tapasztaltabb nõ tanácsára. Õk hogyan kerítettek idõt és energiát az utálatos, de mégis elkerülhetetlen munkák elvégzésére. Mostanában gyakran álmodom, hogy ülök egy óriási játékhalom tetején és azon gondolkozom, hogyan fogok innét lemászni, amikor Kristóf a bilijét kéri tõlem.