Miért?
Nálunk az õsszel együtt beköszöntött a Miért-korszak. Eleinte csak egy-két miért követte egymást, de mára eljutottunk odáig, hogy önvédelembõl folyamatábrákban gondolkodunk. Észveszejtõ gyorsasággal kell járjon az agyam, hogy képes legyek mindig olyan választ adni, amire már elõre tudom a következõ választ és így tovább. Nem tudom, meddig lehet ezt fokozni, ugyanis a nem akarok idõszak csúcsa nálunk a nem akarok akarni volt.

Különben ilyekor döbbenek meg, hogy minden mindennel összefügg. Például múltkor a fõzeléktõl indulva hamarosan eljutottunk a Nap sugarainak beesési szögéig. A párom ugyanis, végsõ érvként valamint a vita lezárásául (hogy végre vacsorázhassunk már) ezt dobta be. Hatásosnak bizonyult, gyermekünk némán tömte magába az ennivalót. Láttam rajta, a kis agya közben veszettül zakatolt, mi is volt itt az ige, a fõnév stb. Mire is kell rákérdezni, hogy az akkor miért. Még jó, hogy azt tanulta, egész mondatokban kell kérdezni (a pszichológusok megnyugtatása kedvéért mondom, nem mi erõltettük, õ kérdez magától így, talán ezt hallja tõlünk vagy szimplán csodagyerek... hehehe)

A kíváncsiak kedvéért leírom a fenti folyamatábrát. Szóval:

- Moss kezet, Kristóf, mindjárt eszünk.

- Mit eszünk?

- Fõzeléket husival.

- Miért eszünk fõzeléket husival?

- Mert éhesek vagyunk.

- Miért vagyunk éhesek?

- Mert utoljára délben ettünk, most vacsoraidõ van.

- Miért van vacsoraidõ?

- Mert este vacsorázni szoktunk.

- Miért van este?

- Mert látod, már sötétedik, hét óra van.

- Miért van sötét hét órakor?

- Mert már õsz van, õsszel korábban sötétedik, mint nyáron.

- Miért sötétedik korábban?

És itt jött az az ominózus mondat a Föld tengelyérõl és a Nap beesési szögérõl.

Azért egy gyengéd tõrdöfést még eleresztett: Igen????? Erre már nem mertünk válaszolni - félve az újabb miértektõl - csak a tányérunkra meredtünk és némán lapátolni kezdtük a szánkba a fõzeléket.