Harc a cumiért
A testvérféltékenység újabb állomásához érkeztünk. Kristóf ma úgy döntött, neki is cumi kell. Mindegy, hogy milyen áron, de szerez magának egyet. Nem kellett nagyon tekergetnie a fejét, hogy vajon hol is találhatna egy neki pont megfelelõ, utolsó divat szerinti darabot, hiszen Bálint szájában ott fityegett az ideális áldozat.

Kristóf a jól begyakorolt mondóka szerint építette fel kincskeresõ taktikáját: ez elment vadászni, ez lelõtte (na, jó, kirántotta), ez hazavitte (csodálatos házikó ágyikóba, ami az emeletes ágyat jelenti nálunk), meg éppen nem sütötte, de elégedetten a szájába tömte. Mit mondjak, nem voltam túl lelkes...

Szépen elmagyaráztam, hogy ez a Bálinté, de az érvelésnél kicsit elakadtam. Mégse mondhatom, hogy te már nagyfiú vagy... tutira azonnal lebuknék, hiszen teljesen tisztában van vele, hogy õ kisfiú még. Fölöslegesen szítanám ezzel tovább a rivalizálást. Egyszerûen azt mondtam, hogy ez nem kell neked. Nekem se kell, a papának se kell. Hitte is meg nem is ezt a baromi nagy okosságot, de végül ki tudtam imádkozni a szájából az ominózus cumit.

Érdekes, Kristófnak egészen hat hónapos koráig nem adtunk cumit. Sírt is jó sokat, állandóan kézben kellett tartani, de erõs voltam, cumi pedig nem kell. Fél év után odáig jutottam, hogy vagy valaki beszállít a zárt osztályra vagy megkönyörülök magunkon, és veszek egy cumit. Nem dõlt össze a világ, bár eléggé utáltam magam a gyengeségem miatt, hiszen vallottam és vallom most is, hogy az õsembernek se kellett cumi, mégis felnõtt. Erre az okosok azt szokták mondani, hogy jó, de akkor szopta az ujját. Könyörgöm, az én gyerekem sose találta meg az ujját szopás céljából!

Mindegy, most nem kísérleteztem, egy hét után vettem egy cumit. Azt értem el vele, hogy Bálint boldog, kiegyensúlyozott baba, nekem nem hullott ki minden szál hajam, Kristóf meg féltékeny, mint annak a rendje. Egy szóval egy problémát úgy sikerült megoldani, hogy egy újabbat generáltam. Viszont Kristófnak legalább szép lassan meg tudom magyarázni, el tudom vele fogadtatni, hogy neki már más játékok valók.

Valóban, azóta egy majmocskával szaladgál, szoptatja, ringatja, büfizteti. Aggódni csak akkor kezdek mindig, amikor a szobacsúszdára ülteti. Remélni tudom csak, hogy ennek analógiájára nem kezdi el Bálintot is csúszdáztatni.

Kristóf mai mondása: Kérsz vaníliát (= vaníliás tejet), Kristóf? Mire Kristóf kíváncsian kérdezte: Ília van?