 |
 |
|
| "És akkor valamitõl meghülyülünk" ránk tör az "egy gyerek nem gyerek", "sok kerék, sok szoba, sok gyerek" érzés, újra szükségét érezzük a büdös pelenkáknak, az álmatlan éjszakáknak. Így történt ez a mi családunkban is. Nagyfiúnk (Kristóf), már 19 hónapos volt, mikor úgy éreztük, jöhet a kistestvér. Kitartó próbálkozásunkat két hónap múlva siker koronázta. Arcunkon üdvözítõ vigyorral bámultuk a két pici csíkocskát a terhességi teszten." |  |
|
|
Lipótmezei mosoly
2002.09.26.
Ma a változatosság kedvéért Bálint volt a soros az ijesztgetésben. Nem is a náthája
rémített meg (a doktor néni felkészített, hogy hiába erõzöm, szinte biztos,
hogy Bálint is elkapja ezt a vírusfertõzést, persze krupp nélkül), hanem a saját
esetleges alkalmatlanságom az anyai szerepre. Nekem ugyanis ezidáig annyi tejem
volt, hogy alig gyõztem fejni. Ma viszont szinte egész nap két mellbõl kellett
szoptatnom, hogy ne sírva kelljen letennem a dedet.
Minthogy nem kölcsönöztünk mérleget, nem úsztam meg, hogy elmenjünk a doktor nénihez. Már Kristóffal is alig használtuk a mérleget, spártai módszernek tartom az evés körüli mérlegelést (persze van, amikor muszáj, de szerencsére mindkét gyerekem jó evõ, nagysúlyú gyermek). Az éhségtõl ordító csecsemõ látványa a mérlegen még az edzettebb apákat is felkavarja, de ennél már csak az anyamellen békésen elszunnyadó csecsemõ mázsálása a nagyobb disznóság. Meggyõzõdésem, hogy Kristóf ezért volt rossz alvó újszülöttként, akkor még betartottuk a szigorú mérlegelési szabályokat. Naná, hogy felébredt, amikor bizonytalanul himbálózott alatta egy kényelmetlen háló. Ettõl persze meg mi gondoltuk azt, hogy undok, zord csecsemõnk van, hogy nem bír már végre szunyókálni is egy kicsit. És a következõ etetéskor minden kezdõdött elõröl. No, nem! Belõlünk nem fognak meggazdagodni a kölcsönzõk, sztrájkba léptünk. Ezidáig nem is hiányzott a sûrû mérlegelés, elég volt hetente. A doktor nénink valószínûleg enyhén nézett csak zavarodottnak, hogy nekem sincs jobb dolgom, mint a rendelõben ücsörögni órák hosszat. Ezt a véleményét csak megerõsíthettem, amikor kiderült, hogy az én szegény, sovány gyermekem lehet, hogy éhezik, hiszen két mellbõl kér enni, de talán valami génhiba következtében, mert egy hét alatt bizony 40 dekát bírt gyarapodni (15 dkg a tankönyvek által elõirányzott). Bocsánatot kértem a zavarásért és pironkodva hátráltam ki a rendelõbõl. Az orvos kedvesen mosolygott, nyugtatott, hogy semmi gond miért van az, hogy a Lipót mezõ jutott eszembe, talán ott mosolyoghatnak ilyen elnézõen a szegény betegekre. Arra gondoltam, a naplóban helyet hagyok Kristóf nagyszerû mondásainak, amelyek beszéde tökéletesedésével el fognak veszni. Ezek mellett le fogom jegyezni Bálint fejlõdésének mérföldköveit is. Kristóf mai mondása: Kés, villa, olló, nem szabad a gyerekeknek való! (egyre több mondókát és dalt tud kívülrõl, némelyiket kicsit átkölti) |
||
