Zokogás és köhögés
Ezen az éjszakán ijesztõ hangokra ébredtünk. Kristóf kutyákat megszégyenítõ módon ugatva köhögött. Persze korántsem volt ilyen mókás a helyzet. Olvastam már mindenféle gyerekbetegségrõl, így azonnal a krupp ugrott be. Azért is gyanakodtam, bár még sosem hallottam kruppos köhögést, mert Kristóf nem mozdult a saját ágyából, nem szaladt hozzánk, nem fogadott el inni sem, még a kedvenc lázcsillapító szirupját is elutasította. Csak zokogott és köhögött egyszerre és közben eldõlt a fáradtságtól. Átvittük hozzánk, a mi ágyunkba. Még hosszasan zokogott és köhögött. Mi meg csak ültünk felette (azért így utólag elég röhejes lehetett, mint a szappanoperákban, a két aggódó szülõ eltorzult arccal rimánkodik és veszettül tehetetlen), majd úgy döntöttünk, csillapodott annyit a köhögés, hogy nem lesz nagyobb baj. Ráér holnap elmennünk az orvoshoz.

Bálint mindeközben békésen szuszogott mellettünk a babakocsiban. Kezdek gyanakodni, hogy a búvárreflex a szárazföldön is alkalmazható, ha az ember sokáig gyakorolja, képes bezárni a különbözõ nyílászáróit a külvilág elõl.

Az orvos nem igazán nyugtatott meg, szerinte is krupp lehetett, csak enyhébb változatban. Ezért fel is írt egy lórúgás erõsségû kúpot súlyosabb roham esetére, és a lelkünkre kötötte, hogy mentõt kell hívni, nem autóba ülni. Mit mondjak, rettegek egy hasonló szituációtól.