Nemsokára beesteledett, szállás után kellett nézniük. Találtak is egy fogadót, de az angyal azt mondta:
- Jaj, János, ne! És ha becsap a fogadós vagy éjszaka ellopják a pénzed?
Mit tehetett János? Ment tovább, pedig már alig vonszolta magát meg a ládáját. Meglátott egy barátságos kis házat, gondolta ide bekopognak, és szállást kérnek éjszakára. De az angyal ismét felkiáltott:
- Jaj, János, ne! Ki tudja ki lakik abban a házban. Ha rossz emberek, nem leszel biztonságban.
János nagyon fáradt volt már, letette a ládáját és azt mondta:
- Akkor itt alszom, nem megyek tovább egy tapodtat sem. Felfeküdt a ládára, nem volt ugyan nagyon kényelmes fekvõhely, de János egy pillanat alatt elaludt. Azt sem hallotta, hogy az õrangyal siránkozik:
Jaj, János, ne! Éjszaka rablók jöhetnek, kifoszthatnak, meg is ölhetnek.

János remekül aludt a kényelmetlen ládán. Reggel aztán farkaséhesen ébredt. Az otthoni elemózsia már elfogyott, de az útszélen találtak egy falatozót. János már ment is volna, hogy reggelizzen végre, mikor megszólalt az angyal.
- Jaj, János, ne! Annyi rosszat hallani ezekrõl az útmenti büfékrõl. Lehet, hogy együtt tárolják a húst meg a zöldséget. Nem ellenõrzi ezeket az ÁNTSZ se. Menjünk tovább, ha kedves az egészséged.
Bizony sokat kellett kutyagolni, míg a következõ faluban egy boltra akadtak.
Jaj, János, ne! Biztosan nem friss az áru, talán még romlott is. Majd találunk valami jobbat.
De János nem bírta tovább. Meglátott az út mellett egy szép almafát, teli illatos, mosolygó almával, és leszakított egyet.
- Jaj, János, ne! Hátha most permetezték. Meg is mérgezheted magad.

- Ó, te átkozott angyal! - kiáltott fel dühösen János. Jól megvert veled az Úristen. Takarodj vissza a mennybe és hagyj engem békén, majd megvédem én magam, ha kell.
De az angyal hirtelen sírva fakadt:
- Nem mehetek vissza a mennybe, ha nem vigyáztam rád. Mit csináljak, hová menjek, ha te elzavarsz magad mellõl?
János nagyon megsajnálta szegény angyalt.
- Tudod mit? Szerepet cserélünk. Ezután én fogok  vigyázni rád.

És így is lett. Utaztak  hajón és repülõn, ültek teveháton, ettek-ittak, amit jól esett, megszálltak, ahol rájuk esteledett. És miután minden országot, hegyet-völgyet, tengereket bejártak, visszatértek János falujába. Ma is ott élnek, ha meg nem haltak.