![]() |
A Csiga háza |
Kedves Gyerekek! Képzeljétek, egyszer a mezõn járva a virágokat szemléltem a nyári napsütésben. Az egyik sárga szirmocskáról az épp elmúlt zápor cseppje pergett le a pázsitra, de arról meg egy csigaházra. Hirtelen eszembe jutott, hogy óvatosabban lépkedjek, nehogy rálépjek és tönkretegyem valamelyik csiga óvóhelyét. Inkább leültem és elgondolkodtam, hátha közben mesél a mezõ arról, hogyan is lett a csigának háza. Egyszer volt hol nem volt egy hosszú, nyálkás, lassú de igen szelíd kis állat, melynek fején két kis pálcikán egy szempár jelezte kiemelkedve, hogy belõle még lesz valaki. A mezõn sok állat irigyelte a szemeiért, de mégsem tartották szépnek, és elhúzódtak tõle, ha közelített. Ez nagyon fájt a csiga-bigának és elkezdett vágyni egy szép korona után, ami kiemelné õt a csúszó-mászók közül. Elhatározta valakinek a segítségét kéri, hogy változtathasson magán. A hangyákat nagyon kreatív, ötletes, segítõkész állatoknak ismerte és elérhetõ távolságban is voltak így hát, megkérdezte az egyikõjüket, mit ajánlana neki. A hangya összehívott öt barátját segíteni. Õk földbõl és szalmából nagyon szép kúp alakú építményt építettek a csiga-biga hátára pár perc alatt. Köszönte nekik szívélyesen és boldogan lobogott tovább a szélben a szemeivel. Sajnos fél óra sem telt bele a szeszélyes idõjárás hirtelen esõt hozott és elmosta a gyönyörûszép koronát. Bánkódott, de nem sokáig, mert új ötlete támadt. Virágkoszorút szövet a hátára a tücsökkel, és a szarvasbogárral. Kis aranyos, sárga virágokból szép csigadíszt fontak. Boldog volt a csiga és nagyon megköszönte jóságukat. A mezõn is másképp néztek az állatok rá nem húzódtak el tõle.
|
|
Tóth Judit rajza |
Ment-ment, de egyszer csak
felvillant elõtte, mi lesz, ha jön a hideg és nem lesz hova behúzódnia.
Nem akarta már az örökös vándoréletet élni, mások vackába behúzódni,
hontalannak lenni. Könnyû, de erõs házikó kell, amit bárhová magával
vihet és menedékül szolgálhat télen is. Tudta, hogy ilyen háza egy
állatnak sincs, így nem kérheti az õ segítségüket, valamit magának
kell kitalálnia. Elment hát a 100 éves tölgyfa törzséhez, hogy ott
õsei elásott tudományát elõkeresse. Nem kellett sokáig kutatnia,
megtalálta nagyapja Csiga-õsapa hagyatékát, aki kikelt madárfiókák
lehullott tojásmaradékait gyûjtötte. Volt köztük sokféle, de legtöbb
a gyûrû formájú volt és egy nagy kúp alakú. Ez lett a házikó
legbelseje és erre halmozta, spirális alakban a gyûrû alakokat.
Mikor kész volt segítséget hívott a, hogy tegyék fel a hátára.
Sok állat érdeklõdve nézte már mit is fabrikál a mezõ lassú kis
lelke és ripsz-ropsz ott is teremtek a segélykérõ szavára. Így
felkerült a csigaház a helyére és mivel nagyon jó szolgálatot tett
a csigának éjjel és télen ezért hozzánõtt, szinte a testrészévé
vált. Örökölték már az utódai is, de nekik nem kellett újat építeni,
rájuk nõtt, mintha mindig is ott lett volna.
Gyerekek, ha rám hallgattok ennek a történetnek
járjatok utána, esetleg a nagyapa lexikonjai között bújkálva!!!!!!!!!!!!!!
vége
|
Tomicsné Baksa Mónika meséje
2001.
09. 23.
|