A Csiga háza

  Képzeljétek, egyszer a mezõn járva a virágokat szemléltem a nyári napsütésben. Az egyik sárga szirmocskáról az épp elmúlt zápor cseppje pergett le a pázsitra, de arról meg egy csigaházra. Hirtelen eszembe jutott, hogy óvatosabban lépkedjek, nehogy rálépjek és tönkretegyem valamelyik csiga óvóhelyét. Inkább leültem és elgondolkodtam, hátha közben mesél a mezõ arról, hogyan is lett a csigának háza.  Egyszer volt hol nem volt egy hosszú, nyálkás, lassú de igen szelíd kis állat, melynek fején két kis pálcikán egy szempár jelezte kiemelkedve, hogy belõle még lesz valaki. A mezõn sok állat irigyelte a szemeiért, de mégsem tartották szépnek, és elhúzódtak tõle, ha közelített. Ez nagyon fájt a csiga-bigának és elkezdett vágyni egy szép korona után, ami kiemelné õt a csúszó-mászók közül. Elhatározta valakinek a segítségét kéri, hogy változtathasson magán. A hangyákat nagyon kreatív, ötletes, segítõkész állatoknak ismerte és elérhetõ távolságban is voltak így hát, megkérdezte az egyikõjüket, mit ajánlana neki. A hangya összehívott öt barátját segíteni. Õk földbõl és szalmából nagyon szép kúp alakú építményt építettek a csiga-biga hátára pár perc alatt. Köszönte nekik szívélyesen és boldogan lobogott tovább a szélben a szemeivel. Sajnos fél óra sem telt bele a szeszélyes idõjárás hirtelen esõt hozott és elmosta a gyönyörûszép koronát. Bánkódott, de nem sokáig, mert új ötlete támadt. Virágkoszorút szövet a hátára a tücsökkel, és a szarvasbogárral. Kis aranyos, sárga virágokból szép csigadíszt fontak. Boldog volt a csiga és nagyon megköszönte jóságukat. A mezõn is másképp néztek az állatok rá nem húzódtak el tõle.

Tóth Judit rajza