Zene és lélek

Mielõtt mélyebben elmerülnénk a részletekbe, bújjunk „gyerekgúnyába”! Gondolatban utazzunk vissza gyermekkorunkba. Emlékezzünk azokra az idõkre, amikor még mentesek voltunk a számtalan TV-csatorna csillogó-villogó világától, sõt hétfõként „mákos” volt a képernyõ. Számítógépekrõl csak hébe-hóba beszéltek, és a mobiltelefon is csak utópisztikus képként jelent meg gondolatainkban. Én is megtettem. Lehunytam szemem és sorra jöttek az emlékek. A hétfõk társasjátékai, a jókedvûen, dalolósan együtt elkészített vacsorák, a bárányhimlõs hetek fantasztikus órái, amikor édesanyám soha ki nem merülõ türelemmel talált ki új és új játékokat, meséket. Hallom nagyapám búgó hangját, ahogy ölébe vett és számtalan verset, mondókát, játékos dalocskát szedett elõ emlékezetébõl, az én szórakoztatásomra.
Nos? Ott vagy? Látod azt a felnõttet magad mellett, aki maga volt a két lábon járó meseláda, a ringató-játszó-daloló? Vagy nem volt hozzá szerencséd? Sokan vannak közöttünk, akiknek nélkülözni kellett õt. Talán emiatt borongós a kedvük olyan sokszor, emiatt keresnek valamit egész életükben, ami boldogságot, fényt és erõt hozna… hátha azok közé tartozol, akinek a régi szép pillanatok sokat jelentenek! 
 

Adásszünet híján 
 

Most térjünk vissza a jelenbe. A mi gyermekeinknek már nem jut adásszünet, s ha jutna is, akkor sem töltené zavartalanul ezt az idõt együtt a család, mert valaki biztosan a számítógéphez ülne. Ha valahogy mégis elkezdõdhetne egy játék, akkor szólna a telefon. Az újabb és újabb technikai csodák használata miatt fogynak, egyre fogynak azok a soha nem pótolható percek, amelyekkel megalapozhatnánk gyermekeink érzelmi biztonságát. Enélkül pedig védtelenebbek lesznek azon az úton, amelyet késõbb önállóan kell megtenniük.
Mi, szülõk boldog gyermekeket szeretnénk nevelni - csak a tájékozódási pontokat veszítettük el. Elterelõdött a figyelmünk a „lélektantól”, amit eddig olyan ügyesen és spontán alkalmaztunk, másrészt leszûkült a tér és az idõ, amiben gyermekeinkkel foglalkozunk. Gombamód szaporodnak a különféle fejlesztõ foglalkozások, játszóházak is, s a ma édesanyái még el is hiszik, hogy már pár hónapos kortól fejlesztésre van szükség. 
 

Önfeledt együttlét 
 

Mi történt velünk? Tán már nem bízunk magunkban? Azt gondoljuk, akkor teszünk meg mindent, ha folyton „fejlesztjük” csöppségeinket? Dehogy! Nekik ránk és a szeretetünkre van szükségük! Az olyan percekre, órákra, amikor megengedjük, hogy megálljon az idõ, hogy önfeledten énekelhessünk, játszhassunk, beszélgethessünk, simogathassunk, höcögtethessünk, altathassunk, hintáztathassunk, ölelkezhessünk. Mert számukra ez az igazi játék, nem a kézben fogható „eszköz”.
Fontos, hogy a gyermek a hozzá érzelmileg legközelebb álló felnõttel élje át ezt az örömöt, mivel az elsõ életszakaszt az egyszemélyes kötõdés jellemzi. Birtokunkban van a hangszalagunk, a biztonságot adó kezünk, amit sosem hagyunk otthon. Az élet sok területén ötletet adhatnak nekünk a szórakozásra, ha úgy tetszik: „fejlesztésre”. 
 

Dudorászva, énekelve 
 

A zenén keresztül például olyan gátlások alól szabadulunk föl, amelyek hátráltatják a harmonikus kapcsolatok kialakulását. Ezt Kodály Zoltán igen hamar felismerte. Mit is mond õ? „Az anya nem csak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel.”
A zenepedagógus örökérvényû összegzése, és munkássága azt az üzenetet is hordozza, hogy rajtunk múlik, milyen kötelék fog gyermekeinkhez fûzni. Ragadjuk meg a lehetõségét és építsük ki a bizalomra épülõ kapcsolatot egészen az újszülött kortól. És mivel mással, ha nem a régmúlt idõk népi hagyományaiból merített kapcsolatteremtõ játékokkal, énekekkel?
Tudják, hogy az az édesanya, aki sokat dudorászik, énekelget (sokszor még a házimunka során is), nyugodtabb, türelmesebb? Persze sokan azt gondolhatják, hogy „ha egyszer nincs hangom, akkor miért énekeljek?” Nem az énekhang tisztasága fontos, hanem az az egyszemélyes játék, ami biztonságot ad, felszabadít, gátlást, szorongást old, és családot épít.
Mindegyikünkben ott lakik a világ legzseniálisabb fejlesztõje! Keressük meg magunkban, legyünk rá büszkék, és hagyjuk õt „mûködni!

 

Dr. Hajdúné Hazay Annamária
Fejlesztõ és zenepedagógus

 

A foglalkozásokon az óvodát megelõzõ korosztály zenei nevelésére kapnak mintát a szülõk, a kodályi elvek alapján. Szeretettel várunk a Ringatóra minden olyan anyukát, apukát, nagyszülõt, aki szívesen énekel és játszik együtt a kicsinyekkel, oldott, szeretetteli légkörben.