A
csókolózás történetét és annak kulturális indokait kutatja két
amerikai professzor. Egyikük, Vaughn Bryant antropológia professzor,
a Texas A&M University tanára szerint a csók egyáltalán nem
természetesebb dolog, mint az öltözködés. Annak ellenére, hogy
õseink is éltek ezzel a szokással, az ajkak ilyen formájú érintkezése
nem tartozik genetikailag meghatározott szokásaink közé.
Több népcsoport is van, ahol nem volt szokás a csók. A déli
csendes-óceáni területeken lévõ Mangia-szigeten élõ emberek,
annak ellenére, hogy szenvedélyes szeretõk voltak, nem ismerték a
csókot az európaiak 1700-as évekbeli megjelenéséig. Néhány ázsiai
kultúra viszont még most is ódzkodik ettõl a szokástól. Kínában
és Japánban tabunak számít a nyilvánosság elõtti csókolózás,
sõt Kínában egy évtizede egy újságcikkben még megdorgálták
azokat a fiatalokat, akik átvették a nyugati szokásokat, és káros
viselkedésformának nevezték azokat. Amennyiben a csókolózás valóban
tanult szokás, már csak az a kérdés, hogy ki volt az elsõ, aki száján
puszilta meg azt, akit a legjobban szeretett.
Sokan úgy gondolják, hogy a csók története több millió évvel
ezelõttre nyúlik vissza, vélhetõen arra az idõre, amikor az anyák
a megrágott ételt egyenesen csecsemõjük szájába helyezték. Elképzelhetõ,
hogy azért alakult ki ez a szokás, mert így mutatták ki érzelmeiket
õseink a legjobban szeretett személy iránt. Az érvelés azonban
hibásnak tûnik, mivel az Új-Guineában élõ pápua anyák még
mindig élnek ezzel a szokással, ám addig õk sem csókolóztak, míg
az európaiaktól el nem tanulták.
Az elsõ csókra vonatkozó utalás az írott forrásokban egyébként
Kr. e. 1500 környékérõl való, és a védikus szanszkrit nyelven
íródott szövegekben található. Ez egészen pontosan az orr összedörzsölésérõl
és érintkezésérõl szól. A Kr. u. 6. századi Káma Szútra
viszont már az általunk jól ismert csók három típusáról beszél,
annak alapján, hogy milyen viszonzásra talál az aktus.
Ezt a három csók-fajtát ismerték az ókori görögök és a rómaiak
is. A Római Birodalomban külön elnevezéssel illették õket érzelmi
töltetük szerint: osculum, basium és saviolum. A középkorban a
katolikus egyház elítélte a csókolózást, csupán az Isten
tisztelete jeléül tartották elfogadhatónak.
Bryant szerint a csók népszerûségének a titka az érzékiségben
rejlik. Az ajkak és a nyelv egyike a legérzékenyebb testrészeinknek,
mivel idegvégzõdések sokasága található rajtuk. Másrészrõl csókolózás
közben viselkedésünket befolyásoló endorfinok és hormonok
szabadulnak fel. Bryant szerint a szagok segítségével mérjük fel
partnerünket, sõt, a nyálunk egyes összetevõi is szerepet játszanak
a kémiai vonzódásban. A tudós úgy látja, hogy az eszkimók orr-összedörzsölése
is az arcon található mirigyekbõl érkezõ illatok ´vizsgálatára´
szolgál. Rachel Herz pszichológia professzor, a Brown University
oktatója szerint az illatunk képet ad immunrendszerünk aktuális állapotáról,
és azt a partnert részesítjük elõnyben, akinek illata egészséges
immunrendszerre utal. Elképzelhetõ tehát, hogy a csók lényege nem
is maga a csók, hanem az, hogy valamilyen formában érzékelni
tudjuk partnereink természetes illatait. - ´Azt hiszem, hogy az
illatok hoznak össze bennünket´ - mondja Herz.
A csóknak egyébként hátrányai is vannak, több száz fajta baktérium
cserélhet gazdát egy-egy nyelves puszi után, úgyhogy nem árt, ha
óvatosak vagyunk.
(New Scientist - jövõnézõ)
http://www.stop.hu/jovonezo
