A koraszülésről

Azokat a babákat tekintjük tehát koraszülöttnek, akik a 37. terhességi hét előtt születnek. A koraszülöttek súlya általában 2500g alatt van, de a definicó szempontjából a születési súly nem mérvadó: lehet valaki időre született, de ha a súlya nem éri el az előírt 2500 grammot, azt méhen belül sorvadtnak nevezzük. Ennek ellenére a kis születési súly legtöbbször a koraszülötteket érinti.

Az 1000 gramm alatti súllyal születő babákat extrém kis születési súlyúnak (extremely low birth weight – ELBW) tekintjük. Az 1000 gramm - <1500 gramm súllyal született babákat igen kis születési súlyúnak (very low birth weight – VLBW) nevezzük. Az 1500 gramm - <2500 gramm súllyal született babákat pedig kis születési súlyúnak (low birth weight – LBW) nevezzük.

A koraszülöttség és az igen kis születési súly nagy jelentőségét az adja, hogy sajnos még a fejlett világban is ehhez kötődik a szülés körüli halálozás túlnyomó többsége, és a maradandó károsodások kétharmada is az ő körükből kerül ki. Ismerünk olyan eseteket - mert nagy sajtóvisszhangot kapnak -, amikor egy 24. héten világra jött koraszülött néhány hónapos kórházi kezelés után makkegészségesen távozott otthonába. Sajnos ez inkább kivételnek számít.

A 24–28. héten bekövetkező esetek jelentős részében a szakértelem, a gondosság és a kis betegre költött milliók, tíz­milliók sem segítenek, a koraszülött nem – vagy csak maradandó károsodásokkal – marad életben. Emiatt a 24. terhességi kor előtt világra jövő magzat esetén viszont sajnos vetélésről beszélünk, mert ez alatt a kor alatt extrém kicsi a világra jövő magzat túlélési esélye. A 32. és különösen a 34. hét után már egész más a helyzet: hála a korszerű terápiás eljárásoknak, az újszülött többnyire egészséges tagja lesz a családnak.

Statisztikák

Az újszülöttek kb. 8%-a jön koraszülöttként a világra, az összes szülés számához viszonyítva. A magas magyarországi arányok miatt a koraszülöttség népbetegségnek nevezhető. A magyar babák 8,5 százaléka 2500 grammnál kisebb súllyal, illetve a 37. hét előtt születik. Ez évente több mint nyolcezer csecsemőt jelent. Közülük mintegy 1500 újszülött egy kilónál könnyebb. A hazai arányok magasan meghaladják a nyugat-európai és a közép-európai régióra jellemző adatokat. A svéd újszülöttek 4,7 százaléka, a francia csecsemők 6 százaléka és az osztrák babák 5,5 százaléka koraszülött.

Minél korábban születik egy koraszülött, annál valószínűbb, hogy számos súlyos, akár életveszélyes szövődmény fog kialakulni. A szülés körüli halálozás 80 százaléka, és a maradandó károsodások 70 százaléka a koraszülött babák és az igen kis súllyal született csecsemők köréből kerül ki. A túlélés esélye a születési súllyal együtt növekszik. Az 500 gramm alatti csecsemők 10 százaléka marad életben. Az 500–750 grammos súllyal születettek majdnem fele, az ennél „nehezebb” magzatok 70 százaléka éli túl. Az újszülött kori halálozás leggyakoribb oka az igen nagyfokú éretlenség.

Az igen éretlen koraszülötteknél nagy a kockázata annak is, hogy később krónikus problémák jelentkezzenek, különösen olyanok, mint a megkésett fejlődés és tanulási zavarok, sőt a felnőttkori szív-érrendszeri és anyagcserezavarok - pl. cukorbetegség, zsír-anyagcsere zavar - előfordulási gyakorisága is nagyobb.

A koraszülöttség következményei

Vagyis mi okozza fenti statisztikákat? Önmagában a korai születés is veszélyekkel jár ezekre az újszülöttekre nézve, mivel egyrészt váratlan időben következik be, másrészt bár a baba kisebb, ami elvben könnyebb születést tenne lehetővé, mégis a szervek éretlensége miatt a koraszülöttek esendőbbek és sérülékenyebbek. Ennek foka annál nagyobb, minél korábban születik meg a baba.

• Nagyobb a vérzékenységi hajlamuk, agyvérzésük alakulhat ki, amely a későbbiekben maradandó idegrendszeri károsodáshoz vezethet.
   
• A tüdejük még nem kész az anyaméhen kívüli életre, nem termeli a surfactant nevű anyagot, mely nélkülözhetetlen a tüdő kitágult állapotához, és így a légzéshez.
   
• Tápcsatornájuk éretlen, keringése gyengébb, ráadásul az idegrendszer éretlensége miatt mások a reflexeik, így a nyelési reflex hiánya igen súlyos problémákat (félrenyelés, táplálhatatlanság) okoz.
   
• Bőrük sokkal vékonyabb, kevesebb zsírszövet van alatta.
   
• A koraszülöttek szervezetének víztartalma relatíve magasabb, veséjük éretlenebb, mint az időre született újszülötteké, ezért mesterséges táplálásuknál ezt is figyelembe kell venni.
   
• A koraszülöttek keringése gyakran tévesen megtartja méhen belüli rendjét, amely így nem alkalmazkodik kellő mértékben a külvilági élethez. Ez súlyos, de szerencsére többnyire megoldható problémát okoz.

Fentiek miatt a koraszülött babáknál gyakoriak a testhőmérséklettel, légzéssel és táplálással kapcsolatos problémák. A koraszülött osztályok célja, hogy segítsen a babáknak ennek a három fontos funkciónak a fenntartásában. A babák inkubátorba vagy melegített kiságyban való elhelyezésével fenntartható a megfelelő testhőmérséklet; a légzésük pedig egy lélegeztető készülékkel támogatható. Táplálásuk az orron vagy a szájon át a gyomorba vezetett vékony szondán keresztül, vagy az egyik vénába vezetett katéteren át történik, amíg nem képesek szájon át magukhoz venni a tejet.

A korán adott anyatej segít a koraszülött baba bélsejtjeinek érésében. A koraszülés miatt azonban sokszor az anya tejtermelése sem indul be kellő mértékben, pedig ez nagyon lényeges lenne. Kutatások kimutatták, hogy a koraszülött anyjának teje összetételében jelentősen különbözik a normális újszülöttétől, s jóval alkalmasabb a saját gyermek táplálására, mint a gyűjtött női tej, nem is beszélve a tápszerekről, habár már létezik speciális, koraszülöttek részére készült tápszer is.

A fentiekből jól látható, hogy milyen fontos népegészségügyi szempontból is a koraszülöttség problémájával foglalkozni, arról nem is beszélve, hogy a társadalomra rótt terhen kívül a koraszülöttek családjára milyen csapást jelenthet ez az állapot.