Milyen madár: Kollár Árpád-Nagy Norbert
Két újonc - legalábbis gyerekkönyv-ügyben újonc - szerző egészen egyedülálló kötete a Milyen madár. Mert bár Kollár "felnőttköltőként" és műfordítóként, Nagy Norbert grafikusként elismert művelője szakmájának, mindketten most kóstoltak bele először a gyerekműfajba. A Milyen madár ennek megfelelően egészen rendhagyó mű, azt is mondhatnánk, hogy szinte teljesen társtalan a kortárs magyar gyerekirodalomban.
Először is azért, mert Kollár, aki egyébként Zentáról származik, és ezer szállal kötődik a vajdasági "avantgárd" költészethez, a híres Új Symposion folyóirathoz, nagyon-nagyon komoly gyerekverseket ír. Hangvétele leginkább az ezerszer emlegetett "svéd gyerekversekéhez" hasonlít: tulajdonképpen gyermeki monológok hosszú sora, a sajátos gyermeki logika jellegzetes, lényeglátó bakugrásaival. Itt nincs szómágia, mint mondjuk Weöresnél, nincsenek vicces kínrímek, mint mondjuk Varró Dánielnél; Kollár verseiben gyerekek - vagy talán egyetlen gyerek? - gondolkodnak el a világ kis és nagy dolgairól. Vagy inkább jutnak el a kis dolgoktól a nagyokig: egy apró ügyetlenségtől Istenig, egy játékmacitól a halálig, mindezt a legteljesebb természetességgel. Kollár kötete igazi "beszélgetős" könyv, amit szép komótosan, ráérősen érdemes olvasni a gyereknek, és aztán versenként beszélgetni egy jót vele.
Másodszor is azért, mert Nagy Norbert illusztrációi magasan kiemelik a könyvet - az egyébként is elképesztően magas színvonalú - magyar mezőnyből. Egyáltalán nem véletlen, hogy a Milyen madár nyerte idén a legjobb írónak járó Év gyermekkönyve díjat, teljesen megérdemelten. Nem könnyű olvasmány, de hatalmas élmény a gyerekkel együtt felfejteni Kollár pompás ritmusú, egyszerre szikár és szikrázó verseinek szövetét.
