Finy Petra: Gréta garbója Versek óvodásokról
Finy Petra Tesó-ügyét talán már nem kell bemutatni a Babanet látogatóinak. Most megjelent a Naphegy Kiadónál a szerzõ elsõ verseskötete. Olyan versekkel, amilyeneket a gyerekeink írnának – ha írnának -, vicces, de nagyon is következetesen használt félrehallásokkal, amelyek mindig egy kicsit más, egészen gyerekesen egyéni értelmezést adnak a szövegnek. Ezek a versek még finomak és ironikusak is, és elgondolkodtatók, akárcsak Holló Anna remekbe szabott illusztrációi.
Kedvencem eddig a Csihi-puha, a keleti harcmûvészetekrõl szóló vers, amikor az „öreg bácsi a selyempizsamában” úgy harcol, mintha „tojással verekednénk, és nem akarják, hogy összetörjön”. És mivel vizuális típus vagyok, bizony hangosan kuncogtam fel a vers végén, de nem árulom el, hogy miért, maradjon csak titok, amiért érdemes kézbe venni ezt a kötetet.
De ugyanígy érdemes lenne minden gyereknek felolvasni az Értelmi fogyatékos címû verset a tanár nagymamáról, aki erõs asszony „nem úgy külsõ ránézésre, hanem belsõ ránézésre”, ám néha szomorú, azaz csak annak látszik. Mert kidõltek a mosolyizmai az egész napos mosolygásban, ami beragyogja az õ okos tanítványait.
Érzelmekkel teli, okos versek ezek, de nem a szájbarágós módon. Méltán hely illeti õket minden gyerekszobában a könyvespolcon, minden karácsonyfa alatt, ahol óvodás-kisiskolás gyerek él. (Naphegy Kiadó)
