Finy Petra: A Tesó-ügy

Végre egy olyan könyv, amelyik úgy kezeli a testvér kérdést, ahogy az egy gyerek fejében lejátszódhat. Hiszen egyfelõl, tényleg remek, ha az embernek testvére születik, ám mégiscsak együtt jár nem kevés kellemetlenséggel is.

Mert persze, a felnõttek mindig azt hajtogatják, hogy lesz majd kivel játszani, miközben a valóságban egy kistesó eleinte csak üvölt, még éjszaka is, állandóan elveszi mások elõl anyát, aki amúgy meglehetõsen lestrapált, mióta az öcsi/húg megérkezett. És még játszani sem lehet vele, sõt, ha kicsit nagyobb, csak szétrombolja azt, amit a nagyobb épített.

Közben meg állandóan azt kell hallgatni, hogy maradj csöndben, mert alszik, vigyázz rá, meg te vagy a nagyobb és okosabb, a kicsit nem szabad bántani.

Finy Petra könyvében a tesókkal kapcsolatos pozitívumok és negatívumok is helyet kaptak. Szellemesen, a humor eszközét használva készíti fel a gyereket arra, mi vár rá, ha megérkezik az egyelõre kézzel foghatatlan, anya hasában rejtõzõ idegen.
Említést tesz a várandós mama érzékenységérõl, szoptatásról és szülésrõl, az apukák és nagymamák befûzhetõségérõl is, de mindezt úgy, hogy a kicsi érzi, bármennyire is vicces, mégiscsak méltatlan lenne a valóságban is visszaélni a helyzettel.

Tomasso Levente Tani illusztrációi pedig csak még tovább fokozzák a hatást: az élénk színû, szimpla, talán kicsit szögletesen geometrikus ábrák segítségével még a legkisebb gyerek is pontosan megértheti, mi is történik körülötte ebben az õrült, zûrzavaros idõszakban. (Pagony Kiadó)