Hangolódás a karácsonyra

Minden érzékszervünket érdemes elbűvölni ahhoz, hogy tetőtől talpig elkezdjük érezni a karácsonyi varázst. Talán még jobb, ha kimondjuk, hogy ez mi magunk teremtjük, nem kell másra várni.

Jó esetben a helység, ahol élünk, legalább a fő téren karácsonyi világítást, netán betlehemet kapott, de egy feldíszitett fa csak van a környéken, ott sétálgatva, kicsit elmélázva, kissé belassulva ellenni ott egy ideig, a fények, a díszletek ereje varázslatos. Ugyanígy otthon sem árt egy-két füzér, lámpafény, mécses, amit estéként bekapcsolhatunk/meggyújthatunk.

Szedjük elő kedvenc karácsonyi lemezeinket (izé, mp3-ainkat) és minden nap hallgassunk egy kis karácsonyi zenét! A reggeli készülődés, az autózás, az esti szertartások mind alkalmasak arra, hogy legalább egy-egy dalt bekapcsoljunk, az pedig még jobb, ha együtt énekel mindenkit (nem baj, ha hamisan, a lényeg, hogy együtt, örömmel, felszabadultan tegyük mindezt.)

Talán már rendelkezik a család néhány dekorációs tárggyal, ami csak az év ezen időszakában kerül elő. Ha nincs, akkor érdemes beszerezni, elkészíteni néhányat, az évek során rengeteg emlék tapad majd hozzájuk, idővel önmagukon túlmutató jelentőséggel bírnak, a minket körülvevő tárgyak meghatározzák mindennapjainkat.

Ha sikerült beszerezni-elkészíteni az ajándékokat, indulhat a csomagolás és közben a beszélgetés a gyerekekkel: ki mit kap, miért pont ezt, mit gondolnak a kicsik az ajándékozásról stb. Sokat tanulhatunk közben egymásról és könnyedén átadhatjuk az elveink, a saját szemszögünket, a gondolatainkat mindenféle hegyibeszédek nélkül.

Tonnányi gyors recept akad már az interneten a pikk-pakk készülő mézeskalácsokról,  persze az a legjobb, ha már van bevált recept, amit használhatunk. Ha elkezd terjegeni az illat, az a félreismerhetetlen illat, ami csak decemberben jön elő, előhívja korábbi emlékeket vagy az első közös sütés közben pedig alakulnak az újak.

Van bevált hagyományotok arra, hogyan hangolódjatok?