Két év letöltendő börtönbüntetésre ítélték Geréb Ágnest

2 év...ennyit ér 1 emberélet...

Engem felháborít az a kettős mérce, amivel a két szülészorvos esetében eljártak. A MÁV kórházas orvos szerintem sokkal durvább dolgot művelt, őt mégis felmentették... Vajon miért is?

Dia, egyetértek. Ha Geréb Ágnes hibázott, jogos a büntetés, de ugyanígy kellene eljárni a kórházi szülések alatti műhibák esetén is!

Számtalan per indul szülészorvosok ellen is,de ők csak pénzbüntetést kapnak. Ha Geréb Ágnes büntetést érdemel,akkor azok is,akik eddig nem szabályozták az otthonszülést. Véleményem szerint egy nőnek legyen már meg az a joga,hogy eldönthesse hol és hogyan szül..ha meg eldöntötte,vállalja a következményeit,esetleges buktatóit.
Szerintem Geréb Ágnes egyáltalán nem érdemel 2 év letöltendőt.

Én úgy gondolom, hogy ez a két év messze nem reális.....
Azért mert a MÁV-os dokit felmentették, őt is mentsék fel? Igen, igaz, hogy a doki is hibázott, nagy hiba hogy nem kasznizzák be, de nehogy már ez legyen a mérce....
A másik meg, hogy amellett hogy egy nőnek joga van eldönteni hogy otthon akar-e szülni, a gyereknek nincs joga eldönteni, hogy "biztonságban akar-e megszületni"? Igen, a kórházi körülmények messze nem olyan barátiak, de nehogymár egy anya ne tudja akárki elviselni a baba érdekében....totális tévedés hogy egy nyugis terhesség végén sima szülés várható. Nem vagyok kórházfüggő, sőt, durva fehérköpeny-szindrómám van, de akkor sem kockáztatnék. Nem tudhatjuk előre mit oszt nekünk a sors és egyáltalán nem életbiztosítás, hogy a kórház csak x percre van, vagy majd jön a mentő és jól megment és hasonlók.....
Szóval igen, jogunkban áll(hat) eldönteni hogy hol szüljünk, de érdemes ezen kockáztatni?

Hm,nem jellemző h kommentelek,de emellett a hír mellett nem tudtam elmenni.A furcsaság az, h nem vagyok híve az otthon szülésnek, de két kórházi szüléssel a hátam mögött, soha többé nem szeretnék terhes lenni, soha többé nem szeretnék szülni.
Hogy Geréb Ágnes érdemel -e büntetést, ezt, bízzunk benne h egy pártatlan bíróság szakszerűen megítéli.
Reméljük ugyanezt a Máv kórház orvosával kapcsolatban is.Reméljük h egy jogállamban, nincs kettős mérce.
Azonban néhány dolgon gondolkozzunk el.
A vállelakadás, teljesen független a szülés helyétől.Biztos vagyok benne h egy olyan nagy tapasztalattal rendelkező orvos, mint G.Á. pontosan felismerte, amikor bekövetkezett, abban is biztos vagyok h ismeri és kiválóan alkalmazni tudja az össze műfogást, amit hasonló helyzetben a kórházban is tettek volna.Amikor nem járt sikerrel, kórházba szállíttatta a kismamát.Sajnos tudjuk h a babát nem lehetett megmenteni.
Arról nem ír ez a cikk és a per során sem tájékoztatták a nyilvánosságot h azokban az esetekben,mikor elakadásnál semmilyen műfogás sorozat nem hoz eredmény, szinte reménytelen helyzetben van a magzat, hiába végeznek császármetszést, igen kis esélye van.Gondoljuk el a félig megszületett babát visszaerőszakolják a méhbe, és császármetszést végeznek.Ez a szülészeti komplikáció minden kismama és minden orvos rémálma, nem véletlenül.

Hogy kórházban nagyobb biztonságban vannak-e a kismamák, ezzel talán vitatkoznék.A szerencsések biztosan.A kevésbé szerencsések nem.
Első gyermekemet 25 hét 4 naposan hoztam a világra, amennyiben nem ragaszkodok a császármetszéshez, akkor a harántban fekvő, alig 700 grammos babámat ,elfolyt magzatvízzel, romló szívhangokkal, levált lepénnyel beforgatták volna, h idézzem az eljáró orvost:"nagyon fognak szenvedni ,de jó esetben halva születik, s akkor nem kell nevelnie egy minden bizonnyal sérült gyereket".
Én inkább az életet választottam a lányomnak.
Két nappal korábban az osztályvezető főorvos azt mondta h ha nincs a magzat betöltött 25 hetes, akkor vetélésnek veszik és nem tesznek semmit.Hiába a becsült 750 gr testsúly, s hiába az életjelek..tehát szemrebbenés nélkül törvényt szegtek volna, hagyták volna meghalni a gyermekem, aki elmúlt 24 hetes, több volt mint 500 gr ,több mint 30 centi és 2/5-ös apgar, tehát életjelek is voltak.
Ő meghalt, meggyászoltuk, eltemettük.
19 és fél hónappal később napra pontosan, 36 .terhességi héten indult útnak a fiam, és dacára a korábbi méhen ejtett hosszanti császármetszésnek,becsült kis magzati súlynak, koraszülésnek, ragaszkodtak ahhoz,h természetes úton szüljem,végül vákuumos befejezés lett,kímélendő a kifáradt,metszett méhem...
Szóval egyáltalán nem vagyok benne biztos h olyannyira biztonságban voltam, akár én, akár a babám..nem vele törődtek, van vmiféle kórházi "szokás", inkább azzal.
Persze ne ma szülést vezető ügyeletvezető főorvos hordta aztán hónapokig fejlődésneurológushoz a babát, nem neki mondták h az elszenvedett oxigénhiány miatt szabályos óvodás se biztos h lesz a gyerekéből...
Csak a sorsnak köszönhetem h a fiam mostanra egészséges.


A kórházban történt sajnálatos eseményekről nagy általánosságban a média csak a szomorú esemény bekövetkeztekor tájékoztat, a későbbi kimenetelekről a legritkább esetben.(peren kívüli egyezségek)

Geréb Ágnessel a média figyelme miatt (is) példát fognak statuálni ,ahogy már számtalanszor megtették.(lábbilincsben vezetés!)

pardon,apró számítógépes malőr:)

szerkesztő vegye ki a duplikátumot:)

Nagyon sajnálom Geréb Ágnest. Borzasztó, hogy ennyire nem egységes a bírói és büntetői gyakorlat az orvos-társadalmomban, a gyógyításban. Ha a MÁV-kórház orvosát felmentették, akkor szerintem Gerébnek is max. felfüggesztett büntetést kellett volna kapnia. Igenis vannak orvosi műhibák, vannak figyelmetlen, anyagilag rendkívül érdekelt (kapzsi) orvosok, és mellettük dolgozik nagyon sok rendes, a hivatásának élő doki, kórházi személyzet is. Szankcionálni kell, de egységesen, mindenkire egyformán érvényes módon!
Tudomásul kell vennünk, hogy a szülés igenis veszélyes "üzem". Két (vagy még több) ember élete forog ilyenkor kockán, és egyelőre senki nem képes megjósolni azt, hogy egy terhesség hogyan fog befejeződni. Lehet problémamentes terhességből is sürgősségi terhesség-befejezés, és lehet veszélyeztetett terhességnél is végül egy szép, "sima" szülés. Az orvosok sem jóstehetségek, és jó lenne, ha nem lépnék túl a hatáskört... Elképzelhetetlennek tartom, hogy senkinek nem tűnt fel: ez az orvos (H-Szabolcs) évente több szülést vezetett le, mint ahány nap van a naptárban. És aikor egyszerre tízen szültek nála, vajon nagyobb biztonságban voltak-e a kismamák nála, mint Geréb Ágnesnél?
Geréb Ágnes áldozat. Az orvosi összefogás áldozata, akik a maguk érdekében összefognak ugyan, de aki mást akar, a szülő nőt és nem a pénztárcát nézi, azt bizony kivetik maguk közül. Miért nem fogtak össze az ő érdekében is?
Sajnálom az elhunyt kicsit, a sérült babákat és édesanyákat, de azt gondolom, minden nőnek magának kell eldöntenie, mekkora kockázatot vállal a szülés helyének és módjának megválasztásával. Ha egyébként orvosilag nem indokolt a kórházi szülés, én bizony minden anyukával aláíratnék egy papírt: lehet otthon, szülésházban, stb. szülni, de ha komplikáció és ebből adódóan súlyos, esetleg visszafordíthatatlan helyzet áll elő, minden felelősség az övé.
Egyébként pedig, látva, mennyi kismama és baba meghal, megsérül manapság a kórházakban is, úgy tűnik, ott sem vannak a szülő nők nagyobb bizotnságban, mint Geréb Ágnesnél lettek volna.
Mi magunk, más szült vagy még gyermeket világra hozni akaró nők, férfiak (apukák) is tehetünk róla, hogy a nőgyógyász szakma ennyire eldurvult anyagi tekintetben: van bizony nem is egy anyuka, aki a csillagos eget is kifizeti azért, ami egyébként neki is ingyenesen járna: a pontos, odafigyelő terhesgondozás és a lehetőségekhez képest szép élményű szülés. Miért is kellett a nődokikat ennyire elkényeztetni?! Értem én, hogy miért tiltakoznak az otthonszülés miatt: a kórházban az ember lánya mégiscsak kiszolgáltatottabb, mint otthon, ahol esetleg több tanú is akad arra (apuka, nagyszülők, dúla, testvérek, stb.), mit csinált és mit nem csinált a szülés levezetése közben. Vagyis nem lehet a dolgokat egyszerűen eltussolni,, a személyzetre hallgatást parancsolni, vagy akár megfélemlíteni őket.
Az egész rendszer úgy rossz, ahogy van, nem véletlen, hogy tiltakoztak a paraszolvencia mérséklése, eltörlése ellen.

Még két gondolat erejéig: nem, nem azért vagyok a kórházi szülés/orvosi ellátás híve, mert nekem olyan hű de nagy élmény volt az elsővel 25 órát vajúdni, hogy a dokim kétszer nézett rám, és a végén sem neki köszönhetjük hogy élünk....vagy hogy már 8 hetesen gyomorműteni kellett a nagyfiam, a kicsivel meg a gasztrótól a neurón át mindenhol voltunk heteket....ez most mellékes, csak azért írom, nekem sem csak 5 perces kórházi élményeim vannak....de: itt az a fő probléma, hogy az egyik esetnél nem azonnal hívott mentőt, amikor pedig látta, hogy mekkora a baj, és a bíró fő érve sem maguk az esetek, hanem hogy marhára az eltiltása alatt vezetett szüléseket, amikből megint hatalmas baj lett! És itt ez a lényeg, hogy kapott úgymond büntit, magát az eltiltást és nem is tartana most itt, ha azt elfogadja és nem csinálja tovább. A letöltendő ennek szól, nem a műhibáknak sztem.
Jogilag meg nem írathatnak alá vmit egy nővel, amiről fogalma sincs. Nem nyilatkozhat saját felelősségre, ha egyszer megjósolhatatlan a szülés kimenetele. És ugyebár terhesség és szülés alatt is többször ütközik a magzat és az anya érdeke, ebből is lehet probléma egy ilyen nyilatkozatnál. De mivel megszületett a jogszabály sztem erre is bizti találni megoldást, sajna még nem olvastam el...
A paráról meg csak annyi, hogy tény és való hogy nem reális ma a nőgyógyászok, sebészek, fogdokik és sorolhatnám keresete, na de az normális, hogy egy kezdő orvosi fizetés 90 ezer? Vagy egy oly sokat szidott mentős fizu 60-70 körül mozog...netto? Szóval lehet őket szidni, meg mindennek elmondani és ezekről a számokról meg jól elfelejtkezni, csak nem tudom hogy akkor nem esünk-e az itt sokat emlegetett/szidott kettős mércével mérés csapdájába...

Sajnálatos, hogy ennyire kiemelnek egy esetet, pedig szerintem sokkal több ilyen történik kórházi falak között, ahol pedig minden eszköz megvan a segítséghez.
Nem tartom igazságosnak ezt a döntést.

Aprooka, a fizukat illetően abszolut igazad van, én nővérként dolgoztam, az egészségügy nem fizet, az tény. Annyit írnék az előző hsz.emhez, hogy rengeteg orvos ellen folyik műhiba per, pl. a mi kórházunkban is volt, akit 5 évre el is tiltottak. Egyszerűen csak kevés kap közülük nyilvánosságot. Gondolom, az otthonszülés miatt volt ekkora sajtóvisszhangja a Geréb ügynek. De lassan úgy gondolom, ez az egész perpatvar nem is az igazságszolgáltatást minősíti elsősorban, hanem a médiát.

Aprooka,
én sem vagyok az otthonszülés híve, noha a második terhességemmel hiába jártam egy héten belül három orvosnál, hogy úgy érzem, nem mozog a kicsi, senki nem vette a fáradságot, hogy egy sima uh-ra tegyen (18 hetesen), hanem elhajtottak, hogy majd a 20. hét tájékán jöjjek vissza, ha nem érzek magzatmozgást... Persze már legalább két hete halott volt bennem a kicsi, a szülésem lelki és fizikai kínjait itt most nem részletezném...

A magam részéről úgy gondoltam a nyilatkozattételt: ha egy anyuka eldöntötte, hogy otthon akar szülni, és erről nem lehet lebeszélni, akkor bizony legyen elég határozott akkor is, ha alá kell írnia egy ilyen nyilatkozatot. Éppen azért, mert arról fel kell, hogy világosítsák, hogy milyen következménye lehetnek egy váratlan komplokációnak, és ha ezek után is ragaszkodik hozzá, ám legyen az otthonszülés!

Az orvosok fizetésével én sem értek egyet, de talán neked is van rálátásod, ha ilyenről írsz, hogy egy általános orvos kiképzése a maga 6 évével milyen nagymérvű anyagi terhet ró a társadalomra és természetesen az illető családjára is (ma még nem igazán lehet "estin", munka mellett orvosit végezni, tehát egy keresőnek min. kell lennie az orvostanhallgató melett). A képzés iszonyú költséges, és bizonyt ezt a mi adónkból finanszírozzák. Én aláíratnék egy moindjuk 6-8 évre szóló szerződést, mondjuk ennyi ideig kellene itthon dolgoznia, úgymond "ledolgozni" a képzésére fordított összeget, és persze emelném a kezdő orvosok fizetését. Ellenkező esetben mehet egyből külföldre tanulni, ahol a tandíj összege az itthoni sokszorosa, persze ha végzett, a fizetés is - látjuk, halljuk - sokkal jobb.

Minden szakmában van kezdő időszak, amikor mindannyian kezdők vagyunk, és szerintem kevesen vagyunk túlfizetettek. Az orvosi szakma kiváltságos szakma: a latin nyelv, az ismeretek tömkelege eleve egy zárt "kasztot" hoz létre, mi, betegek - vagy egészséges laikusok - ki vagyunk ebből zárva. Az utóbbi évekig még betegjogaink sem voltak, és még ezek ismeretében is meglehetősen kiszolgáltatottak vagyunk a kórházi személyzet számára.

Amikor egy orvos magánpraxist nyit - és ehhez nem kell ám 20-30 év -, onnantól jön a kánaán: vajon hány orvos ad számlát a mgánrendelésén? Egyáltalán tudjuk, mi kell, hogy szerepeljen egy ilyen számlán? Egy ismerős fül-orr-gégész (nem szülész!) kétszer rendel "maszekban" egy héten: egy "sima" vizsgálat 4.000 Ft, egy rendelésén min. 20 beteget vizsgál meg, én még nem tapasztaltam nála, hogy számlát adna... Tessék számolni, sajnálni, szidni... Itt tartunk, és többnyire ez a jellemző. Úgy tudom, ma már a nőgyógyászok sehol nem rendelnek 4.000 Ft alatt maszekban, és sokszor az állam vagyonát képező berendezésket veszik igénybe magánpácienseik vizsgálatánál, amikor visszahívják a betegeiket az ügyeletük idejére, mondjuk hétvégén. Ugyan, ki ellenőrizné, tenné neki szóvá?

Katucka,
egyetértek.

Lyly, sajnos az országot nem csak orvosok hagyják el tömegesen, hanem pl. mérnökök, informatikusok, vagy akár szakmunkások, akiknek a képzését ugyanúgy az állam finanszírozta - csak mivel a hiányuk kevésbé húsba vágó, nincs annyira a közzépontban a kérdés. A gondok gyökere nem az orvosok kivándorlása, az sokkal inkább következmény, de kínosabb lenne ennél mélyebbre ásni, és az alapproblémát kiküszöbölni a mindenkori kormánynak, ezért fókuszál erre, hogy mekkora pofátlanság az állam pénzén okosodni aztán lelépni. Magánpraxist pedig a Magyarországon praktizáló orvosok töredéke tart fenn, mert a szülészet-fogászat-pszichiátria hármason kívül sokkal kevesebbre van igény.
Ügyelet: a nőgyógyászom egy darabig fogadott ügyeletben a terhesség vége felé, aztán szülés után mondta, hogy most bekeményített a főorvos, és letiltotta a privát betegek kórházban való ellátását (ami persze tök jogos, mert tényleg arra van a magánpraxis), szóval elképzelhető, hogy elindult egy ilyen tendencia, bár jelenleg nincs másra rálátásom. Megjegyzem, kórházban sosem kért vagy fogadott el pénzt a vizsgálatért, ergo nem is keresett rajta.