„Én most vajúdok mellesleg” – otthonszülésem története, 2. rész

Este 8 körül kezdődtek a hullámok, de csak szépen lassan. Egy óra múlva abbamaradt, végtelenül szomorú lettem, de aztán újrakezdődtek. Jött valami magzatvízszerű dolog, hívtam Ju.-t, hogy jöhetnek, mert itt bizony szülőbuli lesz ma. Éljen, éljen!

Gyertyákat gyújtottam, a párologtatóba betettem a szülős illóolajat, lezuhanyoztam és szervezni kezdtem, hogy ki jöjjön a kisfiamra vigyázni. Anyu jött. A kölyök érezhetett valamit, mert alig akart lefeküdni. Megjött J. és G., a hullámok visszahúzódtak, mintha kicsit begörcsöltem volna attól, hogy nekem most itt „produkálnom kell a dolgokat”. J. szerint ez normális volt, és lassan alább is hagyott.

A hullámok felerősödtek, de ritkán jöttek, valahogy nem így képzeltem. Alkalmaztam a tanult légzéstechnikát és szóltam, hogy feküdjön le mindenki nyugodtan, elvagyok. Vicces volt csendben vajúdni, úgy, hogy közben mellettem alszik a férjem, a másik szobában a pedig a két bába. Néha bejöttek szívhangot hallgatni, de békén hagytak, köszönet ezért. Nem éreztették velem, hogy sietnem kellene, sőt mondták, hogy ennek most ez a tempója, ne izguljak, én azért izgultam. A kórházban ezt biztosan máshogy lett volna. Valószínűleg már csöpögött volna az oxitocin infúzió.

Hajnalban kiderült, hogy már majdnem teljes a tágulás, de nincs még ott a baba feje. J. javasolta, menjünk le a férjemmel sétálni, mert szerinte az segítene. Kaptam homeopátiás bogyót is. Lementünk. Egészen furcsa élmény volt. Felszabadultak voltunk mindketten, szerintem azért, mert tudtuk, hogy hamarosan láthatjuk a babánkat. Csomót röhögtünk, közben, és csak az juttatta eszembe, hogy én most vajúdok mellesleg, hogy néha megálltam, átlélegezni egy-egy fájást. Illatoztak a fák, szedtem orgonát…..mindenkinek ilyen vajódást kívánok. A kórházban valószínűleg már CTG-vel feküdtem volna az ágyhoz rögzítve.

J. itthon megvizsgált, és kiderült, hogy sajnos még mindig nincs még lent a baba feje. Azt javasolta, hogy mélyguggolásban legyek a hullámok alatt és járkáljak itthon is. Egyre durvábban fájt, de még ezt is simán végigcsináltam kiabálás nélkül a tanult légzéstechnikával, közben röhögcséltünk a férjemmel. Újra és újra belekapaszkodtam a fájások alatt. Ez nem lesz 3 órás villámszülés, ahogyan terveztem, oda kell tennem magam.

A hullámok nem vicceltek, egyre keményebb lett a buli. Kértem a bábák segítségét (olyan nagy szeretettel vettek körbe, köszönöm nekik), kaptam muskotályzsályás borogatást, hát az isteni volt. Valahogy a hálószobába kerültünk, innen már nehéz emlékezni, de az megvan, hogy valamit még poénkodtam, asszem ez volt az utolsó. Rosszul helyezkedett a kislány, sokat kellett dolgozni, hogy a helyére kerüljön. Sajnos nem sikerült, ezért csak lassan jött kifelé. Keményen dolgoztunk, igen, most tudtam keményen dolgozni, mert magamnál voltam és itt volt velem ez a két nagyszerű nő. Élet és halál olyan közel vannak egymáshoz ezekben az utolsó pillanatokban. Én csinálom, meg tudom csinálni. „Meg tudod csinálni” - mantrázta Gabi miközben a pocakomat simogatta.

És belecsusszant J. kezébe. És éltünk. Mennyei nyugalom.

Azonnal a mellkasomra tették és ott is maradt. Nem vágták el rögtön a köldökzsinórt, nem vitték el megfürdetni, lemérni, megvárták, hogy megérkezzen. Kiderült, hogy miért kellett olyan keményen dolgoznunk: hátsó koponyatartással helyezkedett a medencémben és a zsinór is rátekeredett.

A nap hátralévő részét egymás mellett töltöttük. A saját ágyunkban. Nem jött csecsemős nővér, a saját WC-t használtam, nem volt mellettünk mások síró babája, tolakodó rokonsága. Ellenben voltak kedves családtagok, akik segítettek felöltözni, vizet, gyümölcslevet, palacsintát hoztak, ételt főztek és kitámogattak pisilni.

A bábák ilyenkor 3 órát maradnak, elvégzik a papírmunkát (anyakönyv, szülési dokumentáció), aztán 3 napig még jönnek, telefonálnak (és ha kérdés van, természetesen a továbbiakban is számíthatok rájuk), segítenek. A babám és én is sokkal gyorsabban regenerálódtunk, a kicsi nem vesztett a súlyából, hanem hízott. Hihetetlenül nyugodt és békés emberke, hiszem, hogy a háborítatlan megszületésének köze van ehhez. Mert engedtük őt a saját tempójában világra jönni.