Terhesnapló 6. - Rámférne már a pihenés

Először este 11-kor koccintottunk – magyar időszámításhoz igazodva - , majd éjfélkor az itteni szerint. A 11 órás, gyerekpezsgős, himnuszos köszöntés után hazafelé vettük az irányt, majd az éjféli tüzijáték után sikeresen Molly is ágyba került. Nagyon jól viselte a késői kimaradást, ahogyan én is. A barátnőjével sokat táncolt, még ma is emlegette, hogy milyen jó volt Zsófival bulizni.

A munkahelyemen viszont kész bolondok háza volt. Szilveszter napján és elsején is dolgoztam, végül is tavaly óta még nem volt megállás számomra. A jövő hét viszont tartogat számomra 4 szabadnapot, amit már nagyon várok. Sorra kerül a 20 hetes ultrahang és a császáros konzultáció is.

Érdekes számomra, hogy ki hogy látja a „szükségtelen” császárt. Természtesen kíváncsi vagyok bárki véleményére, kommentjére, elvégre nem magamnak írom a naplót, habár szórakoztató és szeretek is írni. Viszont, aki a műtét költségeivel jön, hogy felesleges pénzkidobás az állam részéről, és a rendes adófizetőket terhelem ezáltal, azt sajnos nem értem meg, és nem is fogom fel, hogy hogy lehet egy gyermek születését és egy anya egészségét pénzösszegben kifejezni.

A dolog rém egyszerű: nem szándékozom a következő szülést rettegéssel eltölteni, majd fizioterápiára járni a felépülés érdekében – mert ugyebár ez volt Molly születése után. Nem tartom normálisnak, hogy egy farokcsont megrongálódjon a szülés folyamatában és ha ez császárral kerülhető el ezúton, akkor az lesz. Természetesen tartok a műtéttől, nem lesz ez sem egy leányálom. Viszont megnyugtató gondolat, hogy (sajnos) ez a folyamat a legbiztonságosabb.

Szerdán lesz a konzultáció, és sort kerítek arra is, hogy választ kapjak dolgokra Molly születésével kapcsolatban. Hogy miért nem lett velem közölve időben, hogy a csecsemő feje el van fordulva a szülőcsatornában – hiába nyomom egy órán keresztül, szegény onnan nem jön ki, csak segítséggel. 42 óra vajúdás után ugyancsak jó lett volna tudni, hogy történik – vagyis mi nem történik. Miért kellett azt megvárni, hogy veszélyben legyen a gyeremekem?! Sajnálatos módon nem tudom elhessegetni ezeket a gondolatokat a fejemből, félretenni a félelmeimet.

No, de hogy pozitívat is írjak... az most nincs. Fáradt vagyok és frusztrált, talán majd a jövő heti pihenés segít ezen – meg persze a konzultáció. Viszont Molly bármikor képes elfeledtetni a gondolataimat egy puszival és egy szoros öleléssel.

Elkezdtem a Magne B6 szedését is, az utóbbi napokban sokat keményedett a pocakom, és az izmok, ínszalagok nyúlása miatt görcsös feszítés volt a hasam alján. Hol az egyik, hol a másik oldalon. Szerencsére a magnézium segített hamar, így sok panaszra továbbra sincs okom.

A baba nevét is sikerült eldöntenünk, és lassan kezdhetek babakelengye után nézni. Alig várom!

Léna