Terhesnapló 6. - Nincs időnk unalomra

Múlt heti glasgow-i kiruccanásunk nagyon jól sikerült, habár lehetett volna jobb idő is. Nem bánom én se a szelet, se az esőt, de mikor a kettő együtt zúz az arcomba városnézés közben, az nem kellemes. Én a babakocsit toltam, amin már lógott vagy három szatyor – nem volt szabad elsétálni üres kézzel a leárazott csizmák mellett sem -, és esélyem sem volt esernyőt tartani. Meg ugye minek is az ilyen orkán erejű szélben?!

Előttem ment egy házaspár, próbálták magukat esernyővel védeni a zord időtől, aztán egy óvatlan pillanatban a remek kis ernyő úgy állt a kezükben, mint a villámhárító, hangos kacagást kiváltva belőlem. Saját maguk is jót mulattak a szerencsétlenségükön, és jómagam sem nézhettem ki jobban a vert-csapzott kapucnimmal. Hasonló jó hangulatban telt az ott töltött két nap, végig volt min röhögcsélni. Megjegyzem, hogy alapos intim tornára lesz szükségem, mivel nehezen vagy nem is megy már a vizelet visszatartás. Molly is rettentően élvezte a kirándulást, elejétől a végéig tündérien viselkedett.

Az éjszakai alvások viszont kezdenek rosszabbodni. A jobb oldali csípőm második napja fájdogál, és kénytelen vagyok a szoptatós párnával a lábam közt aludni, hogy a reggeli ébredésnél könnyebben lábra tudjak állni. A Kicsi nagyon aktív baba, sokszor nagyon szúrós, éles kis csontokat döfköd az oldalamba. Ma reggel Alex átölelt még az ágyban fekve, és a Kicsi azonnal köszönt is az apukájának egy kis lökdösődéssel.

Étkezések után kifejezetten mocorog, remélem ennek lesz köze a jövőbeli étvágyához, ami a nővérével ellentétben kiváló lesz. Ha még egy olyan rossz étvágyú gyerekem lenne, mint Molly, én a zártosztályra kerülnék, az fix. Viszont próbálom nem túlaggódni a dolgot, jómagam sem voltam jó evő, és Alex is a mai napig válogatós. Pedig én olyan örömmel főzök nekik bármit! Molly pedig jó súlyú, egészséges kislány.

A babaholmikat is lassacskán veszegetem. Jövő héten lesz egy bababörze a helyi egyetem aulájában, oda szeretnék majd ellátogatni. Pihenőszéket vadászok, hátha ráakadnék egyre. Molly-n kezd egy picit látszódni a testvérféltékenység - hogy a tesó miért kap ruhát és ő miért nem -, de szerencsére nem vészes a helyzet, és szeretettel ölelgeti a pocakomat még mindig. Múltkor le is rajzolta a testvérét, egész jól kivehető az ember alakzat.

Február 19-én be kell mennem a kórházba a 24 órás EKG-ért. Eddig egyszer volt szerencsém ehhez a masinához, most sem repesek az örömtől, hogy viselnem kell majd, így is keveset alszom éjszakánként. De legalább fény derül a szívem diszfunkcióira.

Számításaim szerint lassacskán belépek a harmadik trimeszterbe. Ma a 25. hét ötödik napját tapostuk, közelebb kerülve a jeles naphoz – ami még egyelőre kérdéses, hogy mikor is lesz. A napokban a császárról álmodtam. Az egész hamar lezajlott, utána nem sokkal már lábra is álltam, és néztem is, hogy miért nem fáj, meg hogy milyen kicsi a vágás, de a Kicsit nem láttam. Annyira várom már, hogy magamhoz öleljem az apró testét és magamba szippantsam az illatát!

Léna