Terhesnapló 5. - Vuk megnyugtat
Már 22 hetes és 5 napos Csumpici. Múlt hét vasárnap hajnalban ért egy kisebb – őszintén, nagyobb ijedség. Valami vízszerű folyásra ébredtem, olyan mennyiségre, hogy nem nagyon tudtam nyugodt maradni, de szerencsére csak megnyugtató szavakat kaptam és estére már nyoma sem volt.
Másnap így az orvosi rendelő volt a cél, beutalót kértem a 24 hetes terheléses vércukor vizsgálatra. Mire a rendelőbe értem, már teljesen nyugodt voltam, hogy nincs semmi gond, de azért megemlítettem az ottani nőgyógyásznak, aki kicsit rám ijesztett, hogy már rég a kórházban kéne lennem. Én azért voltam nyugodt, mert a szülész barátnőmmel ezerszer végig beszéltük, mi lehetett a gond, és másnapra már volt időpontom a nőgyógyászomhoz. Így nyugodt tempóban elvégeztünk egy kisebb vásárlást, amit nem bírtam ki egy-két babaruci beszerzése nélkül.
Másnap már nagyon vártam az ultrahangot és a dokimmal való találkozást. Az ultrahangon Koppányt nem nagyon lehetett szemügyre venni, hiszen a gerincemre merőlegesen feküdt, a pici fejét bepasszírozta a jobb oldali medencecsontom mögé és az egész kis teste hátra volt passzírozva. Úgy döntött, hogy ő csak a szonográfus néninek mutogatja magát és az orvosunknak nem, így kép sem készült róla. A magzatvízzel minden rendben van, mindketten nagyon egészségesek vagyunk.
Kis srácom nem erősítette meg a nemét sem, de azt tudom, hogy 440 gramm körül van és nagyon mozgékony. Végül is pont jól fekszik hozzá, hogy bármivel paskolhassa anya hólyagját. Az ijedségem elmúlt, a betegségen is túlestem, nincs semmi probléma, sőt le lettem állítva a Dopegytről, aminek nagyon-nagyon örülök. Egyelőre méregetem a vérnyomásom rendszeresen, és megnézzük, marad-e ez a szép normál szint.
Nem túl vérnyomás-csökkentő téma, és akármennyire is nem szeretnék vele foglalkozni, itt lenne az ideje, hogy ügyvédhez forduljak, vagy legalább jogi tanácsot kérjek az apja miatt. Nem túl egyszerű a kérdés, akármennyit olvas az ember utána, nem tudja, merre induljon. De tényleg nem!
Nem akarok ilyennel foglalkozni, de aztán megszólal bennem egy hang - amit többen is megerősítettek -, hogy ezt nem magadért, hanem a piciért teszed. És igen, ha csak nekem lenne közöm ehhez az egészhez, hagynám a fenébe, mert inkább nem szeretnék az „apáról” hallani. Nem mintha eddig sokat hallottam volna a véleményét. De ez most nem rólam szól, hanem arról, hogy Koppány megkapja, ami jogilag és erkölcsileg jár neki.
A nyugtalanító gondolatokkal a fejemben indultam haza a kismamatornáról, amikor egy mini Vukkal találkoztam. Amikor meglátta a kocsit, berohant a fűbe, de én úgy döntöttem, nagyon ráérek, leálltam és vártam, hátha újra felbukkan. Segített lelkileg helyre rázódni, és eszembe jutott, milyen szerencsém van, hogy ilyen helyen élek.
Csumpi
Csumpi, 2013. május 31.
Babanet hozzászólások(7 hozzászólás)
Az idő majd segít, de a pici fiam így is mindent meg fog kapni testileg és lelkileg, hiszen egy soha ennyire nem erős és mosolygós anyukát fog kapni :) , plusz a családom, akik már most imádják...