Terhesnapló 5. – Galiba

Az ultrahangon kívül csak a Down-szűréshez vettek vért, mert ezen a környéken nagyon fura helyzet van. Eddig minden vizsgálatra Kecskemétre jártam, de a terhesgondozással kapcsolatos vizsgálatok miatt Kiskunfélegyháza kellene járnom. A múltkori rosszullétemig azt sem tudtam, hol a kórház Félegyházán… De így az ultrahangjaim Kecsón lesznek az orvosválasztás miatt, a többi viszont Félegyházán. Milyen jó, hogy a két város között van vagy 40 kilométer….

Kicsit meg vagyok most ijedve, de fő a pozitív hozzáállás: ma reggel valamilyen rózsaszínes, narancssárgás folyásom volt és be van keményedve a pocakom. Lehet, hogy a hüvelyi ultrahangtól, vagy attól, hogy - sajnos a szükség törvény bont – amikor elakadtunk, segítettem kitolni a kocsit.

Nem gondoltam volna, hogy ez okozhat ekkor galibát, mert nem éreztem megerőltetőnek - tudom, tudom, illetve, ha tudtam volna… Szóval értitek… Elégszer leszidtam már magam emiatt.

A babát nem bolygattuk még jobban vizsgálattal - nem önfejű, hanem orvosi döntés -, most délután pihenek erősen, és dupla annyi magnéziumot szedek. De nem lesz semmi gond! Ez az új mantrám…

Valami vidámabb dolog: ahogy megtudtam, hogy minden rendben és hány hetesek is vagyunk, hétfőn elkezdtem nagy lendülettel túrni az internetet, mit is kéne, honnan és hova beszereznem. A kiságy már sínen van, komódot is találtam, amin pelenkázni fogok és a baba cuccait tárolhatom benne. Rájöttem, hogy ide nagykerekű babakocsi kell, homokon nagyobb eséllyel tolható, és már a márka is megvan, ami igazán tetszetős.

Szóval haladnak a dolgok, tudom, sietősnek tűnik mások számára, de minden hónapban valami kis dolgot tudok egyedül megvenni. És még a szobában is le kéne rakni a laminált parkettát, ki kéne festeni, meg hát ki kellene találni, hogy is legyen bébikével együtt majd berendezve a szoba. És persze a ház többi része is kissé felújításra szorul, most, hogy baba jön a házhoz…

Csumpi