Terhesnapló 5. – Az egészségügy útjain

A hét azon része, amikor van egy kis idő, a konyha kaparászásával, majd glettelésével telik, hiszen jön lassan a Babóca - már túlléptünk a félidőn: pénteken 20 hetes és 5 napos Csumpici.

Kedden elmentünk ultrahangra. Ahogy a szonográfus rárakta a pocakomra a készüléket, megkérdezte, hogy szeretném-e tudni a nemét? Hát jó hogy… De mielőtt még leírom, mi is a baba neme, elmondom, mi történt még.

Az AFP eredményem 0,83 lett, ami tökéletesen megfelel a határértékeknek, illetve megfelelt, míg valamiért a környékünkön úgy döntöttek, hogy az alsó határt 0,9-re emelik, így mehettem genetikai tanácsadásra. Szóval, az uh alapján kicsi Békám ugyan tökéletesen egészséges, de másnap várakozhattam 30 percet egy közel 30 fokos váróban. Tudom, örüljek, hogy kaptam másnapra időpontot.

Miután behívtak, egy egyáltalán nem kedves orvos megkérdezte, hogy amúgy mit keresek itt, majd kemény 2-5 perces beszélgetésünk végén finoman megjegyezte, hogy úgysem tudnánk már mit kezdeni ilyen idősen egy beteg babával. Én általában kedves egészségügyi dolgozókkal találkoztam eddig - ha én kedves voltam, akkor ők is, ha én türelmes voltam, akkor ők is -, és persze, ha valakinek rossz napja van, még azt is megértem, láttam már olyan dokit, akin látszott, nem a legjobb napja az aznapi. De hogy lehet egy 20 hetes terhes kismamát ezzel a mondattal kiküldeni?

Miután végeztem Kecsón, rohantam haza, hiszen táppénz felülvizsgálatom volt, de ott meg kiderült, a főorvos asszony havonta, 30 naponta kéri a javaslatokat, amivel táppénzen tartanak, és nem úgy, mint más környékeken, hogy az a lényeg, egy-egy hónapra jusson egy javaslat. Így nyertem még egy utat Kecskemétre, mert két hét múlva lett volna a következő találkozóm az orvosommal. De mivel igyekszem mindennek megtalálni a jó oldalát, így összekötöttem a kellemest a hasznossal, és elmentem a kecskeméti hordozós klub találkozójára is.

És akkor jöjjön a nagy hír: a négy doboz lányruhám és annak ellenére, hogy már kezdtem beleélni magam, hogy a Békám kishölgy - mindenki azt mondta, a kiscsajok titkolóznak ennyit -, ahogy megnézték a pocakomat, kiderült, hogy fiam lesz! És igen, már tudom a nevét, de majd csak legközelebb árulom el. A 4D ultrahangig azért nem élem bele magam...

Csumpi