Kőbaltás kismama - Nem minden hasznos, ami ehető
Azt mindenki tudja, hogy az emberiség történetében 8-15 000 évvel ezelőtt forradalmi változások történtek. Kialakult a földművelés és az állattartás. Ezt általában fejlődésnek szokták tekinteni, de a táplálkozásunk szempontjából a hirtelen megnövekedett népesség miatt élelmiszerhiány okozta krízis alakult ki. Ezért eszünk ma gabonaféléket, és ezért iszunk minden nap tejet.
Azt viszont már kevesen tudják, hogy elődeink, akárcsak a többi emlős, csak a szopási időszakban rendelkeztek a tejcukrot lebontani képes laktáz enzimmel, ami mind az emlősökben, mind az emberiség nagyobb részében felnőttkorra inaktiválódik. Az elmúlt nyolcezer év alatti szelektálódásnak köszönhetően azonban az Európában, Nyugat-Indiában és Afrika Szahara alatti területein élők – látszólag – gond nélkül tudják fogyasztani a friss, feldolgozatlan tejet is. Ezeken a területeken a népesség 90%-a képes a laktóz lebontására.
Ez azonban nem jelent anyagcsereszintű alkalmazkodást a tehéntejhez. Mivel az emberiség évmilliókon keresztül nem fogyasztott tejet, nem tudjuk, milyen hatással van szervezetünkre a tej többi alkotóeleme. Főleg olyan szemmel nézve, hogy amit ma a dobozban találunk, az inkább ipari termék, mint természetes táplálék. Ma a civilizált világ lakossága napi energia bevitelének tíz-húsz százalékát tejből és tejtermékekből fedezi, pedig az emberi szervezet számára nem minden hasznos, ami ehető.
Számos olyan kutatást végeztek, ahol a gyermekkori cukorbetegséget más tejfehérjékre adott immunreakcióval is kapcsolatba hozzák. Ezek azt mutatták, hogy a tej hatására azok a gyerekek válnak cukorbeteggé, akiknek az immunrendszere a tejben található szarvasmarha inzulin ellen védekezni kezd, s ez a védekezés később a saját inzulintermelés ellen fordul. Egy biztos: csecsemőknek és kisgyerekeknek legalább hároméves korig nem volna szabad tejet adni.
Az is kiderült, hogy meglepő módon az alacsony glikémiás indexű és telítettségű tej és tejtermékek jelentős mennyiségű inzulintermelésre késztetik a szervezetet. Mivel a modern ember táplálékának 20%-át is kiteszik az egészségesnek hitt tejtermékek, ez jelentősen hozzájárul a népességben az inzulinrezisztencia kialakulásához, azaz a testünk sejtjei már nem reagálnak a termelődött inzulinra.
Carolyn Hoppe és munkatársai 8 éves gyerekekkel hét napon át 53 gramm fehérjét adtak hús, vagy tej formájában. A hús nem növelte meg az inzulinszintet, míg a tej duplájára növelte. A hetedik napra a tejet fogyasztó gyerekekben relatív inzulinrezisztencia alakult ki, míg a húst fogyasztó gyerekekben inzulinrezisztencia nem volt megfigyelhető. Garrett Hoyt és munkatársai azt találták, hogy a tej más ételekkel fogyasztva aránytalanul megnöveli az inzulin-kiválasztást. Kenyérrel fogyasztva a tej 65%-os, spagettivel fogyasztva 300%-os indokolatlan inzulinnövekedést eredményez. A szerzők szerint a tej és tejtermékek nagy mennyiségben való fogyasztása miatt ez komoly népegészségügyi problémákat vet fel. Erről a kísérletről részletesen itt olvashattok.
De ha mindenki csak a józan paraszti észt követve belegondol, akkor nem nehéz elképzelni, hogy a szarvasmarha, vagy bármilyen állat tejet azért ad, hogy a kicsinyét etesse, növessze. Nem azért, hogy más állatok, vagy emberek fogyasszák azt. Az intenzív növekedési szakaszban lévő kisborjúnak a nagy inzulinválasz serkenti a növekedését, míg emberben ugyanez inzulinrezisztenciát alakít ki. Időközben Carolyne Hoppe és munkacsoportja – szerencsére, mert a sajtokat viszont nagyon szeretem - azt is kiderítette, hogy a tejben a tejsavó tartalmazza a nagy inzulinválaszt kiváltó fehérjét. Mivel a tejsavót a sajtgyártásban nem használják, ezért a sajt ebből a szempontból veszélytelen, viszont az összes többi tejtermék, mint túró, joghurt, tejföl hozzájárul a hiperinzulinizmus kialakulásához.
És még tovább is sorolhatnám az okokat, hogy miért ne igyon senki tejet, és valószínűleg a tejtermelők most nem örülnek nekem annyira, de érdemes átgondolni, hogy mire is való az anyatej. Legyen az az anya egy tehén, egy kecske, vagy egy ember.
Én a tehéntej helyett zabtejet és kókusztejet iszom leginkább és néha mandulatejet, az is nagyon finom. Nem feltétlenül drága mulatság például kókusztejet inni és használni, mutatok egy trükköt, amivel 10 dkg sima, bolti kókuszreszelékből (120-150 ft) fél liter kókusztejet tudtok készíteni.
10 dkg kókuszreszeléket áztass be pár órára, legjobb egy éjszakára fél liter vízbe. Ha meleg vízbe áztatod, még jobb. Utána tedd turmixold át az egészet és szűrd le egy tiszta pelenka, vagy teaszűrő segítségével. Ennyi az egész. Ha túl sűrűnek találod, vízzel hígíthatod.
Itt pedig egy egyszerű és finom recept a kókusztej felhasználására: egy isteni eperkrémleves.
Horváth Susa
Horváth Susa, 2013. április 04.
Babanet hozzászólások(4 hozzászólás)
Olvasgatom a cikkek végén a "mintaétrendet".
Kérdésem lenne: 1.a magvak, gabonák kifejezés MILYEN magvakra (dió mogyoró mandula kesudió stb?) és gabonákra vonatkozik? Tehát csak a glutén tartalmú gabonákra vagy az összesre?
2. érzékeny az epém, ennyi tojástól hústól olajtól én borzasztóan begörcsölök (nem MENNYISÉGRE értem az ennyit, hanem hogy ez legyen a napi táplálékom tetemes hányada). Sajnos egyes gyümölcsök és zöldségfélék is kiváltják a görcsöt (illetve gyomorégést). Hogyan vigyek be szénhidrátot akkor (hiszen ha jól értem ebben az életmódban csak a gyümölcsből nyerjük).
3. ha jól tudom rizst, krumplit, hüvelyest sem szabad fogyasztani (szintén a ch hiány a gondom ).
Tudnál segíteni, hogyan követhetem akkor?