Kiérdemelten egy laparoszkópiás műtétet

Szeretném itt megosztani a történetem, mert nekem is segített egy hasonló történet elolvasása. Amikor kezdődtek a tüneteim, körvonalazódott bennem, hogy ez lehet az én bajom is!

Húsz hetes várandósként egyik péntek éjjel nem bírtam elaludni, annyira elkezdett görcsölni a hasam - pontosabban a beleim. Először azt hittem, nem tett jót a kevéske vacsora, biztosan felpuffadtam. Forgolódtam, finoman masszíroztam a hasam, beleim, de hiába.

Először jobb, majd bal oldalon is éreztem a kínzó bélgörcsöket. Felkeltem, sétáltam, ittam egy bélgörcs-oldó babateát, ittam vizet - azonban semmi nem oldotta a fájdalmaim. A tea után elkezdtem hányni: otthon ötször, később a sürgősségin még egyszer. Aznap délután kétszer is volt lazább székletem, holott máskor kétnaponta sikerült egy normált összehozni.

Mikor már több órája szenvedtem és éreztem, hogy enyhülés helyett csak egyre fokozódik a fájdalom, ráz a hideg és már se ülve, se fekve nem jó, szóltam a férjemnek, hogy baj van. Villámgyorsan összepakoltuk pár napra a legszükségesebbeket - papucs, fehérnemű, fogkefe, pizsama, törölköző, stb -, és indultunk a Megyei Kórház sürgősségi osztályára.

Elviselhetetlen fájdalmakkal mentünk be a sürgősségire, ahol először haza akartak küldeni, hogy majd a háziorvos nézzen meg - mert a sürgősségin hajléktalanok is előfordultak... Természetesen ilyen fájdalmakkal sehova sem bírtam volna menni, és szerettem volna az orvosi segítséghez közel maradni, így nem hagytuk magunkat lebeszélni.

Hat órán át vizsgálgattak, figyelgettek, közben úgy ítélték meg, még nem vagyok annyira rosszul. Volt hasmenés, hatszor hányás és nagyon erős, szünet nélküli, fokozatosan csak a jobb oldalra húzódó bélgörcsök. Történt ultrahang, EKG, labor és legalább hat orvos végignyomkodta a hasam, majd átküldtek a szülészetre - hogy ott kizárják a lehetséges nőgyógyászati-szülészeti okokat...

Ott a saját szülész orvosom vizsgált meg, aki szerint egyértelmű volt a vakbélgyulladás, ami műtéti ellátást igényel. Újabb labor, hogy emelkedett-e a CRP (igen), ultrahang, ahol láttuk, hogy a babával minden rendben, hidegrázás és 37,8 C-os hőemelkedés. És még további három óra várakozás egy sebészi konzíliumra. Nekem ez az idő az éjfél óta tartó fájdalmakkal örökkévalóságnak tűnt.

Végül a sebész úgy ítélte meg, hogy "kiérdemeltem" egy laparoszkópiás műtétet, amit pár órával később el is végzett. Az eredmény: a gennyes gyulladásban lévő vakbelem eltávolítása és három adag antibiotikum intravénásan. Utólag azt mondta, még éppen időben lett elvégezve a műtét.

Szerencsésnek érzem magam minden átélt szenvedés ellenére, hogy "ilyen hamar" felismerték a bajt és megtörtént a műtét. A baba azóta is mocorog, és szülészeti panaszom egyáltalán nem volt. A bélgörcsök kezdetétől - és korábban sem - egyetlen méhösszehúzódásom sem volt.

Jelenleg lábadozom és bízom a gyors felépülésben. Örülök, hogy megúsztuk egy laparoszkópiás műtéttel és nagyobb baj nem lett!

Egyébként egészségügyi dolgozó vagyok, kimondottan várandósokkal és kisgyermekekkel foglalkozom, így tudtam, hogy előfordulhat vakbélgyulladás a várandósság alatt is, bármelyik trimeszterben. Tanácsolom azoknak, akik hasonló tüneteket tapasztalnak, ne késlekedjenek orvoshoz fordulni!

W.P. Bori