Édes élet?

A cukor a modern kor egyik mumusa lett, nem minden ok nélkül: a finomított cukrok fogyasztása valóban egészségtelen. Ezért is fontos, hogy gyermekeink minél később találkozzanak velük.

Szénhidrátokra a szervezetnek szüksége van, hiszen ezek biztosítják a testünk működéséhez szükséges energiát, méghozzá a leggyorsabb és leghatékonyabb módon. Szakemberek szerint napi energiaigényünk legalább 55%-át szénhidrátokból kellene fedeznünk, és nincs ez másképp gyermekeink esetében sem. Ám nem mindegy, milyen formában fogyasztjuk.

Többféle szénhidrátot különböztetünk meg felépítésük szerint, az egyszerű és az összetett szénhidrátokat, egyszerűbben cukrokat, keményítőket és rostokat. Szervezetünk a cukrokat és a keményítőket egyszerű cukorra, glukózra bontja le, ennek molekulái kerülnek a véráramon keresztül a sejtekhez, és látják el azt energiával. A felesleges glukóz átalakul glikogénné és a májunkban raktározódik. Egy bizonyos mennyiség felett pedig zsírrá alakul.

Minél egyszerűbb összetételű egy cukor, annál gyorsabban bomlik le, s így annál hevesebb reakciókra készteti szervezetünket. Ezért érdemes a család étrendjébe összetettebb cukrokat beépíteni, ezek ugyanis folyamatos energiát és stabil vércukorszintet biztosítanak.

De szóljunk a finomított cukrokról is: ezek azok, melyekkel kristály-, por- és egyéb alakban is találkozhatunk a boltok polcain. Sajnos, ezek azok a szénhidrátok, melyek táplálkozási értéke nagyjából a nullával egyenlő, a legjobb az lenne, ha nem is nagyon fogyasztanánk belőle. De legalább a gyerek étrendjéből érdemes kiiktatni, és nem hozzászoktatni a hozzáadott cukorhoz.

A finomított cukornak és a túlzott cukorfogyasztásnak köszönhető, hogy mára a fogszuvasodás népbetegségnek tekinthető, és sajnos, a túlsúly kialakulásában is jelentős szerepet játszik. Arról nem is beszélve, hogy sok gyereknél a cukor étvágytalanságot, szélsőséges esetben pedig akár magatartásbeli problémákat okozhat. Ha rosszevő a gyerek, próbáljuk meg visszafogni magunkat attól, hogy kekszet, egyéb nassolnivalót adunk neki azzal a felkiáltással: legalább ezt megeszi!

Az anyatej édes íze is egy cukornak, a laktóznak köszönhető, ezért szinte természetesnek vehető, hogy a gyerekek vonzódnak az édes ízekhez. De törekedjünk rá, hogy a túl édes ízek helyett a természetes ételekhez, ízekhez szokjanak hozzá. Ételeiket ne édesítsük hozzáadott cukorral, hiszen a főzés során felhasznált zöldségekben, de főképp a gyümölcsökben így is jelentős mennyiségű, hasznos szénhidrát található. Érdemes kerülni a bolti gyümölcsjoghurtokat, pudingokat is, hiszen ezekben is tetemes mennyiségű a finomított cukor.

Italaiknál is figyeljünk az édesítésre: ha nem szoktatjuk a gyereket hozzá a cukros teához, gyümölcslevekhez – melyek jó részében jelentős mennyiségű hozzáadott cukor található -, szívesen megissza majd a vizet is, és ezzel a lehető legjobb minőségű folyadékot biztosítjuk neki.

A közös étkezéseknél ne tegyünk az asztalra cukortartót, és próbáljunk meg alacsony szénhidráttartalmú cereáliákat a család elé tenni. A mesterséges édesítőszerektől óva intenék mindenkit, a felnőtteknek sem, de a gyerekeknek pláne nincs szükségük az édes, de teljes mértékben vegyi úton előállított műcukrokra. Mézet pedig másfél éves kor előtt ne adjunk a gyereknek, mert súlyos ételmérgezést, botulizmust okozhat a kicsiknél.

Az édességekről is érdemes szót ejteni: minél később találkozik velük a gyerek, annál jobb. Nyilván nem lehet őket búra alatt nevelni, és ha mi magunk száműzzük is őket a háztartásból, előbb-utóbb valamelyik nagyszülő révén csak találkozik velük, de még egy kétéves gyereknek sincs semmi szüksége túró rúdira, csokoládéra, cukorkára, ne adj isten, nyalókára és egyéb finomságokra.