Cukorcsúcs - de nemcsak az asztalon
Az év vége és a kapcsolódó ünnepek közeledtével egyre több és több csokoládé, sütemény és egyéb édesség tűnik fel az asztalokon. Sokan, sokféle édességet szeretnek, azonban van egy közös pont ami mindegyiket összeköti: a cukor.
A cukor (és az édességek) sajnos nem mindenki számára élvezhetők maradéktalanul, Magyarországon is több mint 500 ezer ember szenved diabetesben. A cukorbetegség fő jellemzője, hogy a betegnél a vércukorszint szabályozás rosszul működik.
A betegségnek két fő típusát különböztetjük meg. Az 1-es típusú (inzulin-dependens diabetes mellitus (IDDM), mindenképpen inzulinkezelésre szorul, mivel a betegségnek ebben a formájában a hasnyálmirigy nem termel inzulint. A 2-es típusú (nem-inzulin dependens diabetes mellitus (NIDDM)), diabetes az inzulintermelés renyheségével, és a szöveteknek az elválasztott inzulinnal szembeni rezisztenciájával függ össze. Ez utóbbi típus sokkal gyakoribb, mivel ezen betegek alkotják a diabéteszes esetek mintegy 90 százalékát.
A 2-es típusú diabetes egyik fő jellemzője, hogy étkezések után hiányzik a hasnyálmirigy ún. fő jellemzője, hogy étkezéskor időben bocsásson ki inzulint. Ez a gyors és korai inzulinválasz a szervezet első védekező mechanizmusa az étkezés közbeni veszélyes vércukor-csúcsok ellen. Mivel hiányzik ez a reakció, a vérben felhalmozódott fölös cukor (glukóz) nem tud elég gyorsan lebomlani, kialakítva ezzel az étkezés közbeni vércukorszint-csúcsot.
Hosszútávon a magas vércukorszint mérgező hatású, ahogy öregszik az ember, az â-sejtek inzulintermelő képessége is romlik. Ez utóbbi kialakulásához nagyban hozzájárul a modern és egészségtelen életvitel, a csökkent fizikai aktivitás és az elhízás.
Ami miatt pont most érdemes erről beszélni annak oka az, hogy a jelenség legveszélyesebbé a folyamatos jellegű étkezés “nassolás” esetében válik, mivel ilyenkor – a több órás lecsillapulási idő miatt – állandósul a vércukorcsúcs. Ez különösen igaz akkor, ha nassolt étel magas cukortartalmú, például: szaloncukor, csokoládé, bejgli vagy egyéb karácsonyi sütemény.
A 2-es típusú cukorbetegségről a közhit tévesen azt tartja, hogy ez a cukorbetegség ún. “enyhébb, kevésbé veszélyes” formája. A 2-es típusú diabétesz azonban a vezető halálokok egyike, az étkezés közben kialakult vércukorcsúcsok pedig a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának, valamint az ebből adódó elhalálozásnak egyik legfontosabb kockázati tényezője.
Kutatások kimutatták, hogy 34 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg szívbetegségben azon betegek, akiknél kialakul az étkezések utáni vércukorcsúcs, mint a normál vércukorszinttel rendelkezők.
Ebben szerepet játszik a tünetegyüttes gyakorisága – 40 év felett minden hetedik ember érintett – és az a tény, hogy a magas vércukorcsúcsokat általában későn fedezik fel.
Nagyon fontos tudni, hogy az étkezési vércukorcsúcsok nem diagnosztizálhatók a reggeli éhgyomori vércukorszint-mérés alapján (ami az egyik legáltalánosabb diagnosztikai eljárás), hanem 75 g glükóz elfogyasztása után egy kétórás vércukorszint-ellenőrzést igényel. Ez a későbbi ellenőrzés az orális glükóz-tolerancia teszt (OGTT). Nem véletlen, hogy sok kettes típusú diabeteses beteg létezik, akiknek jelentős vércukorszint-csúcsát a betegség jelentkezése után csak 12 évvel diagnosztizálják.
A vércukorszintet általában úgy mérik, hogy megvizsgálják, mennyi a plazmában a glükóz koncentrációja. Étkezés utáni vércukorcsúcsról akkor beszélhetünk, amikor a 2 órás vércukorszint meghaladja a 7,8 mmol/l értéket.
A vércukorcsúcs kezelésekor a betegeket nagyobb fizikai aktivitásra ösztönzik – elsősorban azért, hogy visszatérjen normális testsúlyuk –, illetve egészséges, kiegyensúlyozott étrendet írnak elő számukra. Legtöbbjüknek nincs szüksége gyógyszeres kezelésre, mivel az életmód változtatás önmagában is nagyon hatékony.
Kutatások kimutatták, hogy a testsúlycsökkenés, az egészséges étkezés és a testmozgás csökkenti a kettes típusú cukorbetegség kialakulását.
Háttéranyag
Kockázatfelmérő teszt
Az anyag összeállítása a Novartis cég megbízásából és ellenőrzése mellett készült.
