Lombikbébi-évforduló

Újságírók hada leste Louise Brown világrajöttét negyedszázaddal ezelőtt, ő volt ugyanis a világ első, lombikban fogant kisbabája. Most sem lankadt a sajtó érdeklődése, amikor július 25-én a Cambridge-től 16 kilométerre lévő Bourn Hall meddőségi klinika ezer lombikbébit hívott meg a 25 éves bristoli postáskisasszony születésnapi partijára. Ez a klinika volt az, ahol Robert Edwardsnak és Patrick Steptoe-nak sikerült egyetlen petesejtet kivennie a meddőséggel küszködő Lesley Brown petefészkéből.

A petricsészében, laboratóriumi üvegtálkában megtermékenyített sejtet azután visszahelyezték a méhbe, és bár kicsi volt rá az esély, hogy az rendben beágyazódik, mégis sikerült a rendkívüli próbálkozás.

Edwards doktor akkor már tíz éve dolgozott a testen kívüli megtermékenyítéssel, Steptoe pedig - aki már nem élhette meg a mostani évfordulót - a laparoszkópia, vagyis a hasfalon keresztül történő hasüregtükrözés egyik angliai úttörője volt. Az első lombikfiú - fél évvel Louise után - ugyancsak Bourn Hall "produktuma" volt, és az 1982-ben megszületett első ikerpár is a szigetország tudományos termékenységét bizonyította. Egy évvel később viszont az Egyesült Államokban találták meg a választ arra, mi történjen a beavatkozás során megtermékenyített, ám be nem ültetett petesejtekkel. Kiderült, hogy a fagyasztva tárolt embriókezdemények felhasználásával is létrehozható terhesség és egészséges újszülött.

"Mindennek elmondtak minket: erkölcstelennek, etikátlannak, emberi mivoltunkból kivetkőzötteknek" - emlékezett Edwards doktor a kezdeti felháborodásra. Nem lehet beavatkozni az isteni akaratba, érveltek a vallásosok, nem tudni, milyen hosszú távú hatása lesz az újszülött és az anya egészségére ennek a technológiának, aggódtak az orvosok. Az pedig már széles körű felhördülést váltott ki, amikor - ugyancsak Nagy-Britanniában - négy és fél ezer font ellenszolgáltatásért béranyaként mások biológiai gyermekét hordta ki egy asszony.

Azóta csak szaporodtak a meghökkentő lehetőségek, például a lombikban lévő embriókezdemények genetikai, szövettani sajátosságait vizsgálva kiválasztható (HVG, 2003. április 10.), melyek közülük azok, amelyek nem hordoznak örökletes betegséget. Már nemcsak sperma-, hanem petesejtdonort is lehet találni, és halála után is apává tehető valaki, hiszen egy brit özvegy 1998-ban sikerrel perelte magának néhai férje korábban lefagyasztott hímivarsejtjeit, majd két gyermeket is szült a méhen kívüli megtermékenyítés segítségével. Idén februárban pedig egy brit bíróságnak arról kellett döntést hoznia, mi legyen a sorsuk azoknak a leedsi klinikán fogant lombikikreknek, akik némi orvosi figyelmetlenség miatt két különböző, egy fehér és egy fekete apától születtek. Ráadásul a fekete házaspár minden próbálkozás ellenére gyermektelen maradt, az ikreket szülő fehér nő viszont mindkét gyermekhez ragaszkodott - végül a bíróság is neki ítélte őket.

Ezek persze csak a rendkívüli közfigyelmet kiváltó esetek, a Louise Brown óta világszerte megszületett lombikbabák száma mára megközelíti a másfél milliót (Magyarországon körülbelül 5 ezren vannak), teljesen elfogadottá téve a meddőség elleni küzdelem e módját. Sőt az angliai ünneplésre összesereglett tudósok a BBC-nek nyilatkozva magabiztosan kijelentették, hogy az elmúlt 30 év technikai fejlődésének ismeretében hamarosan egyetlen olyan házaspár sem lesz, amelyet ne tudnának gyermekhez segíteni. Ezt persze némi fenntartással kell kezelni, hiszen az effajta gyermekáldás mindmáig a gazdag országokban élők kiváltsága. A nigériai Benin Egyetem nőgyógyászprofesszora, Friday Okonofua szerint az afrikai lakosság 20-30 százaléka szenved a kezeletlen, szexuális úton terjedő bakteriális fertőzések következtében kialakuló meddőségtől. Ráadásul a magtalanság kiközösítéssel járó stigmája mindig a nőket sújtja.

De még az úttörő britek is azt kritizálják, hogy kevesen férnek hozzá az állami egészségügy által finanszírozott mesterséges megtermékenyítéshez, kevesebben, mint az EU-tagországok többségében. Aki ugyanis a szigetországban nem akar sokat várni a csupán néhány nőgyógyászati központban nyújtott ingyenes szolgáltatásra, az magánklinikákhoz fordul. A költség próbálkozásonként 2-3 ezer font, amit nem mindenki képes kifizetni. Az USA-ban még drágább e beavatkozás - csak kevés egészségbiztosító "étlapján" szerepel ez a szolgáltatás -, a 10-20 ezer dollárt is elérheti az orvosi számla.

A siker pedig nem vehető biztosra. Annak esélye, hogy az első próbálkozásra összejön a kívánt terhesség, a mindinkább finomodó technikának köszönhetően is csupán 15-25 százalékos. A siker a szülni akaró nő korától, de a beavatkozást végrehajtó klinika szakértelmétől, felszereltségétől is számottevően függ. Idősebb korban jobb petesejtdonor után nézni - ajánlják a nőgyógyászok a chicagói Advanced Fertility Center internetes honlapján -, ami ugyan 10 ezer dolláros többletköltséget jelent, de csökkenti a kudarc kockázatát. A chicagói klinika olyan biztos a dolgában, hogy "százszázalékos visszafizetési garanciát" kínál azoknak a 35 évesnél fiatalabbaknak, akik három kezelési ciklusra 18 500 dollárt előre befizetnek, és mégsem sikerül a teherbe esés.

Az Európai Humánreprodukciós és Embriológiai Társaság (ESHRE) július elején Madridban tartott éves összejövetelén tárták a szakmai közvélemény elé az eddigi legnagyobb, öt országra kiterjedő összehasonlító kutatás eredményét. Azt vizsgálták, van-e bármilyen kimutatható eltérés a "hagyományos" és a mesterséges megtermékenyítés révén született gyermekek között. A kutatás egyik vezetője, a svéd Christina Bergh arról tájékoztatta a sajtót, hogy sem a gyerekek szellemi, sem pedig fizikai fejlődésében nem mutatkozott különbség, mint ahogy a viselkedésükben és betegségre való hajlamukban sem volt lényeges eltérés.

Az ESHRE adatai szerint évente legalább tíz százalékkal nő Európában a méhen kívüli megtermékenyítés iránti igény. 2000-ben világszerte 500 ezer kezelésre került sor, ebből Európa 21 országa teljesítette a 60 százalékot, és ennek a felét is Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság adta. A lakosság számához viszonyítva a legtöbben Dániában vehetnek részt lombikbébiprogramban, az ott született babák 3,5 százaléka laborban fogan. Persze nem úgy, ahogy annak idején Louise Brown iskolatársai képzelték - emlékezett vissza az ünnepelt -, akik azzal csúfolták a kislányt, hogy nem a mamája hasából, hanem egy lombikból húzták elő.

Forrás: hvg.hu