Gyöngyszemünk, Nórika

Mivel a baba nagyon váratott magára, ezért elindultunk a kivizsgálások végtelennek tűnő útján. Először a helyben, itt vidéken lévő kórház meddőségi rendelésén próbálkoztunk, pár tüszőérlelő gyógyszerrel, és mivel nem hozott eredményt, úgy döntöttünk Budapesten folytatjuk utunkat egy budai meddőségi központban

Az utazások és a kimerítő, órákon át tartó várakozások teljesen felemésztettek minket, és amikor az inszemináció sem sikerült, úgy döntöttünk, váltanunk kell, és találni egy másik helyet, egy másik szakembert, egy új lehetőséget. Pokoli 3 éven voltunk túl és igazából senki nem tudta megmondani, miért is nem sikerül teherbe esnem, mi lehet a gond nálunk.

Az internetet böngészve jutottunk el egy elismert szakemberhez. A fórumokon sok jót olvastunk róla, így próba-szerencse alapon felvettük a kapcsolatot az orvossal. Nagyon megörültünk, amikor személyesen is találkozva azt tapasztaltuk, hogy végre emberként kezelnek minket és nem csak egy "sorszám" vagyunk a több száz páciens között.

Már az első kivizsgálás után közölte az orvos, valószínűleg megvan az oka a gyermektelenségnek. Jó pár darab mióma fészkelte be magát a méhembe, amiket műtéttel kell eltávolítani. Nagyon megijedtem! Engem még sohasem műtöttek, de tudtam, hogy nincs mit tenni, vállalkoznom kell a műtétre, ha babát szeretnénk.

Mivel a miómák már akkorák voltak, hogy a méhemet is veszélyeztették, a műtétet gyorsan el kellett végezni. A sikeres műtét után közölte a főorvos úr, hogy mindez nem elég, még egy műtét szükséges, mert annyira sok miómám van. Szerencsére mindkét beavatkozás jól sikerült.

Megbeszéltük, hogy a két beavatkozás után még 3 hónapig természetes úton próbálkozunk, és ha nem sikerül, elkezdjük a lombikkezeléseket. Én már teljesen feladtam a természetes utat, mivel már 4 év telt el sikertelen próbálkozással.

Azonban egy szép júniusi napon, reggel 4 órakor kiderült, hogy az álmaink igenis valóra válhatnak, és ott lehet az a két csík! És ott is volt!!! Nem hittem a szememnek, de igaz volt. Teljesen természetes úton megfogant a mi kisbabánk.

Azóta már ismét eltelt egy év és most itt szuszog nekünk, az egyetlen kis gyögyszemünk, Nórika, aki létezését nagyban köszönheti dr. Vereczkey Attila főorvos úrnak. Köszönjük a segítségét!

Erzsébet