Neurotikus beavatkozások a szülés során

Az első részben a beöntésről, borotválásról, burokrepesztésről és a gátmetszésről volt szó.

A cikk szerzője ezúttal további vitatott, a szülés során (általában nem rutinszerűen) végzett beavatkozásokat mutat be.

Mottó: Minden beavatkozást joga van visszautasítani. (Eü.törvény)

Szűrő jellegű vizsgáló eljárás, melynek célja a magzati állapot megítélése a magzatvíz színe alapján.
A magzatvíz normálisan átlátszó. Magzati oxigénhiány esetén egy biológiai reflexsor indul meg, melynek eredményeként a magzatvízbe a magzat széklete, magzatszurok (meconium) kerül, ami zöld színű, és zöldre festi a magzatvizet. Ez fenyegető jel (oxigénhiány), mely miatt a szülés megindítása is szükséges lehet. Általában a kiszámított terminus közelében leggyakrabban utána végezzük, mert ilyenkor a leginformatívabb.

Kivitelezése: Az amnioscop egy vékony acélcső, melyben egy fényforrás-optika foglal helyet. A csövet a méhszájon át a magzatburokig vezetik, ezen át megítélhető a magzatvíz színe.
Ha a méhszáj éretlen a beavatkozás fájdalmas lehet.
A vizsgálat igen hatékony, tévedés ritka, de előfordul.

Régebben, amikor más vizsgálat még nem volt (!) minden esetben elvégeztük, amikor csak lehetett, szinte kötelező volt a szülésre felvett asszonyok esetén elvégezni („felvételi amnioscopia”) ma más módszerek is vannak a magzati állapot megítélésére (CTG) és használata, épen kellemetlen volta miatt visszaszorult. Mivel információtartalma nem pontosan azonos a CTG-vel használata szakmai szempontból semmiképpen sem kifogásolható.

 
Lepényi szak aktív vezetése, a köldökzsinór lefogása:

A magzat megszületése után a köldökzsinór még egy ideig pulzál, majd ez megáll. A vért a köldökzsinórban az újszülött szíve hajtja. Korábban hazai szerzők is az úgynevezett késői köldökellátást javasolták, azért, hogy a vér a placenta felől a magzatba áramoljék. Ennek érdekében több trükköt is alkalmaztak. Ezek a manőverek semmilyen igazolható eredményre nem vezettek, sőt gyakoribb volt az újszülött vérszegénysége. Semmilyen szakmai érv nem szól amellett, hogy a szülés után ne lássuk el a köldököt. 

A magzat megszületése után néhány perccel a placenta magzati felszíne leválik a méh faláról, és néhány, a szülőfájásokra emlékeztető görcs során kiürül a méhből.
Ez a szakasza a szülésnek vérzéssel jár. Jelentős vérzés a szülések 5-8%-ban fordul elő. A vérzés oka lehet: episiotomia vagy gátrepedés és/vagy a lepény leválása vagy annak valamely zavara, mely mögött a lepény kóros tapadása (szívósan tapadó lepény esetleg a méh falába benőtt lepény) áll. Gyakori ok (az összes szülés utáni vérzés fele) a méh kóros ellazulása (atonia uteri), ilyenkor a lepény sem válik le.
A vérzés a lepény megszületése után lényegesen mérséklődik. Fontos tehát, hogy a lepény megszületése ne húzódjon el. Amíg a placenta nem született meg az episiotomia vagy a gátrepedés ellátásához nem tudunk hozzákezdeni azaz vérzik. A szakmai logika (a szülő nő érdeke) tehát azt diktálja, hogy a lepény távozása minél hamarabb következzen, ezért a lepényi szakot aktívan kell vezetni, ami azt jelenti, hogy a méhösszehúzódásokat kell erősíteni. Erre a célra az un. uterotonikumokat használjuk, leggyakrabban oxytocint.
Néhány esetben a lepény semmilyen beavatkozás hatására nem távozik ilyenkor akár a méh eltávolítására is szükség lehet.

Amennyiben sem gátmetszés sem vérző sérülés nincs elvileg bármeddig várhatunk a lepény távozására, de valamennyi vérzés ekkor is van, mert a burok és a lepény egy része már leválhatott, és a méh nem tud kellően összehúzódni. Ez a vérzés általában nem erős, és ha nem tart sokáig nem veszélyes. A várakozást a vérzés mértéke szabályozza.

 
Szülést befejező műtétek: vacuum extractio, fogó műtét. A császármetszés.

Érdekes, hogy a vacuum extractio vagy a fogó műtét (V/F) létjogosultságát nem szokták vitatni, nem hallottam arról, hogy „rajtam feleslegesen végeztek” vacuumot vagy fogót. Sokkal gyakoribb az, hogy a császármetszést gondolják felesleges beavatkozásnak. Ennek oka az lehet, hogy V/F sokkal heroikusabb beavatkozásnak tűnik annál, hogysem feleslegesen végezzék, a „császározás” pedig egyszerű műtétnek látszik.
A valóság nem egészen ez.

Egyrészt a V/F másrészt a „császár” nem egymást helyettesítő műtétek, amikor az egyik végezhető a másik (már) nem. Ennek megfelelően javallata is különböző. V/F-t a szülés utolsó fázisában, a kitolási szakban végezhetünk, amikor a császármetszés már nem végezhető el. Javallata csaknem mindig magzati, míg a császármetszést egyaránt végezhetjük anyai és magzati okból is.
Másrészt a szülészeti statisztikák szerint a császármetszés a veszélyesebb, amennyiben anyai szövődményei lényegesen gyakoribbak és súlyosabbak, halálozása magasabb. Ez az oka annak, hogy a szakma alapállása szerint kérésre nem végezzünk császármetszést, ha az asszony kéri tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy lebeszéljük erről. (egy angliai felmérés szerint az egészségügyi dolgozók 30%-a szeretne császárral szülni, Brazíliában van olyan magánintézet, ahol a császármetszés arány 90%)

Dr. Csákány M. György
szülész-nőgyógyász szakorvos,
egyetemi docens
(HIETE)

 2001.10.24